Bejelentkezés Regisztrálás

Belépés a Fiókodba

Felhasználói név *
Jelszó *
Adatok megjegyzése

Fiók létrehozása

Fields marked with an asterisk (*) are required.
Név *
Felhasználói név *
Jelszó *
Jelszó újra *
Email *
Email újra *
Captcha *

Helló ősz, viszlát nyár! Kiemelt

Már javában ősz van. Nemcsak a naptár mondja ezt, hanem az időjárás, a környezet is. Elég csak kilépni a kapun, és a minket körülölelő természetet megtekinteni, észlelni a természet változásait. A futásaink tekintetében is észrevehető különbségek vannak. A hőmérséklet csökken, a teljesítményünk máshogyan alakul, leginkább azt vesszük észre szubjektív értelmezésben, hogy növekedett a nyári hőségben produkált eredményeinkhez képest. Ez a tény gyakran szembejön velem mostanában a futós portálokon.

Jön a kérdés, amit most fel is tennék ez esetben: és nyáron mi volt? Akkor a teljesítményünk valóban a béka feneke alatt volt, vagy csak a bizonyos tavaszi-őszi futásokhoz képest volt más?

Folyamatosan azt láttam a futásokról szóló megosztásokon, beszámolókban a nyár folyamán, hogy nem úgy mennek a futások, mint korábban. Panaszkodnak a futótársak, hogy a pulzus magasabb, a tempó lassabb lett. Valóban van egy ilyen oldala az egésznek. Utánanézve ezeknek a tényeknek a következő fontos dolgokat érdemes leszögezni, megjegyezni, és ilyen szemlélettel visszatekinteni, vagy elraktározni a következő nyári szezonra: nyáron alapból 15–20 fokkal magasabb a hőmérséklet, így ne is várjunk ugyanolyan teljesítményt, mint az őszi futások során. Ez nem feltétlenül negatív, amit össze is foglalnék most néhány pontban. Fontos észben tartani azt is, hogy minden edzés számít, a nyári edzés is megtérül, ezt néhány hónappal később érzékeljük is már.

Lássuk csak, mire gondolok az én konkrét példámon keresztül:

Néha azon bosszankodtam, hogy felhúztam a futócipőmet, kimentem edzeni, az egyórás futás során a megadott pulzuszónákat percek alatt elértem, és alig tudtam tartani, egyre csak szökött felfelé a pulzusom, pedig jóval lassabban haladtam. Tavasszal ezekért a pulzusértékekért jóval többet kellett dolgoznom. Síkon futva az alaptempómon is láttam, hogy legalább 20 másodperccel lassabb a megszokottnál. Aggódnom kellett volna? Nem. Tudtam, hogy az ősz megérkezésével együtt a hőmérséklet is csökken, visszatér a tavaszi ismerős tempóm, ha nem lesz még jobb, hiszen egész nyáron izzadtam keményen. Van arra is esély, hogy meglepő módon tovább faragok azokon a másodperceken a kilométerek során.

Egyébként szerettem a nyári futásokat. Szerettem, hogy reggel fejlámpa nélkül lehetett akár hajnali öt órakor is útnak indulni, vagy akár az esti, munka utáni futások az erdőben még este nyolc órakor is bevállalhatóak voltak fejlámpa nélkül. Ilyenkor a hőmérséklet is barátságosabb arcát mutatta a nagy nyári hőség ellenére, és nem is kellett magamra ölteni két-három réteg ruhát. Persze a sötét erdő is külön élményt nyújt, így naplemente után is élvezhettem a hűs nyári levegőt egy kellemes futás során. Igyekszem az adott évszakot szeretni és elfogadni, úgy, ahogy van, megtalálni benne a szépséget. Ezért is fontos számomra, hogy az adott hőmérséklet, évszak „ajándékait” kiélvezzem, és ne a holnapra vagy a múltra vágyjak, hanem az aktuálissal érjem be, és abból hozzam ki a legtöbbet. Nem szoktam sopánkodni, ha épp 35 fok van, vagy esik az eső, amikor útnak indulok. Ezek mind erősebbé tesznek minket.

Ha felfogjuk és elfogadjuk, hogy a nyári edzések is a hasznunkat szolgálták, és megérte a befektetést, akkor máris magabiztosan tervezhetünk, nézhetünk előre. 

S hogy miért jó az őszi futás?

– Reggel hatkor felkelek, még mindig elcsíphetem a napfelkeltét a reggeli futásom során, amiért nyáron nagyon korán kellett útnak indulnom.

– A levegő kicsit csípősebb, de a 10 fokban még mindig rövidnadrágban és rövid ujjú pólóban indulhatok útnak, és bizony így is meg tudok izzadni, de már nem megy olyan nehezen a futás, mint a nyári hőségben.

– Újra csodálhatom a természet műveit, ahogyan a nyári szivárványszínekből az őszt átfesti sárgás-barnássá, és az erdő színes festménnyé válik a sajátos árnyalataival. A lombkoronák elkezdenek ritkulni, és az avarban lépkedve élvezhetem az őszi napsütés melengető sugarait, miközben bejárom újra és újra a kedvenc ösvényeimet. Szeretek ugyanazon az útvonalon felfutni a hármashatár-hegyi kilátóba, és látni a változást, amit a természet művel, ahogyan évszakonként formálja a tájat, minden évszak sajátos szépségével.

– Az ősz arra is jó, hogy megnézzük, mennyit fejlődtünk a nyár során.

Utoljára frissítve: péntek, 16 október 2020 09:08