Bejelentkezés Regisztrálás

Belépés a Fiókodba

Felhasználói név *
Jelszó *
Adatok megjegyzése

Fiók létrehozása

Fields marked with an asterisk (*) are required.
Név *
Felhasználói név *
Jelszó *
Jelszó újra *
Email *
Email újra *
Captcha *

Akinek az OCR életmód, munka és hobbi is egyben – Interjú Jimmy Naraine-nel Kiemelt

Jimmyvel az OCR EC 2019 versenyen találkoztunk Lengyelországban, ahol a többnapos nemzetközi versenynek ő volt az egyik szpíkere. Rögtön feltűnt, hogy feltűnően sokat tud hazánkról, gyakran hallottuk őt megszólalni is magyarul! Az Európa-bajnokság eredményhirdetésénél pedig kiemelten hangsúlyozta a magyar eredményeket. Így nem volt kérdés, hogy kérek tőle egy interjút, amibe nagyon szívesen beleegyezett. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2019/6-os számában jelent meg.)

Bemutatkozás:

Jimmy Naraine vagyok, világutazó, előadó, szpíker és sportfanatikus. Amióta csak az eszemet tudom, aktív gyerek voltam, mindent kipróbáltam az úszástól kezdve az MMA-ig. Miután pár évet dolgoztam cégeknél, rájöttem, hogy a hétköznapi élet egyszerűen nem nekem való. Ekkor ugrottam fejest a motivációs tréneri, előadói szakmába, és kezdtem el felépíteni az életemet a saját elképzeléseim szerint. Ezeknek az alapja a világ széles megismerése az utazások és kapcsolatok révén, az egészséges élet és a kiteljesedés abban, amihez hozzáfogok. Az edzéseimet is attól teszem függővé, hogy éppen hol vagyok. Például amikor Indonéziában voltam, akkor thai-boxoltam, Balin szörföltem, Nepálban hegyet másztam. De akárhol is voltam, mindig visszatértem az alapokhoz, ami az akadályfutáshoz kapcsolódó mozgásformák: terepfutás, mászás, saját testsúlyos edzés. És ebben az is szép, hogy az OCR bárhol művelhető, mert annyira színes és sokrétű!

 

Mit jelent az életedben, a mindennapjaidban az OCR?

Számomra az életet szimbolizálja. Minden egyes ember a saját kihívásaival néz szembe az útján. A hullámhegyek és -völgyek az élet normális részei. A nehézség abban van, ahogyan kezeled a problémákat, ahogyan megéled őket. Ez csak rajtad múlik. Vagy lehajtott fejjel botorkálsz, vagy újratervezed az útvonalat, és továbbhaladsz. És ez pontosan az, ami egy OCR-versenyen is megjelenik! Gyakran, amikor a feladás határán vagy, még nagyon sok tartalékod van. Az OCR egyik érdekessége, hogy látszólag a fizikai paraméterekről szól, de valójában a lelki-szellemi minőséged számít. Éppen ezért azok a legemlékezetesebb pillanatok, amikor már azt hiszed, nincsen tovább, mégis továbbhaladsz a cél felé, lépésről lépésre.

Szerintem is ez az OCR egyik legfontosabb eleme. Én hozzáteszem még a változatosságot, a minden pillanat újdonságát. Mindezeket a gondolatokat, érzéseket hogyan adod tovább a világnak?

Ahogy mondod! Teljes szívvel hiszek abban, hogy az OCR az egyik legjobb formája a sportnak, a mozgásnak, ha valaki általánosan jobb formába akar kerülni. Mert általános, mert kiegyensúlyozott, mert változatos. Pont ezért is jó modellje az életnek. Minden ugrás, mászás, kúszás, változatos próba egy olyan életfeladatot jelenít meg, amivel percről percre találkozunk a mindennapokban. Ezért ezt valahol könnyű továbbadni az embereknek, mert a többség hamar megérti, hogy a kihívások, amiket itt megtanul legyőzni, azok segítik a napi problémák megoldásában is. Ez a kombináció nemcsak testi, hanem lelki egészséget is ad.

Mi a legfontosabb versenyemléked?

Két ilyet emelnék ki: az első a berlini Spartan Beast volt. Tisztán emlékszem arra, amikor az izmaim már a táv felénél begörcsöltek, és a végéig úgy is maradtak… Abba akartam hagyni, de ehelyett egy belső mantrával tettem meg minden lépésemet: „Spartai vagyok, egy Navy Seal” (a Navy Seal az US haditengerészet speciális alakulata, sokak szerint az elit elitje – a szerkesztő) – és ez a hatalmas önazonosság vitt el a célig.

A második legfontosabb emlékem az OCR Európa-bajnokság 2019-ben, Lengyelországban, ahol a szpíker, vendéglátó szerepet töltöttem be. Fantasztikus volt energiát adni a rajtoló versenyzőknek, és ünnepelni őket a célban, miközben valahol átéltem minden vért, verítéket és könnyet (utalás W. Churchill híres háborús soraira, amikor harcba hívta az angol nemzetet – a szerkesztő). Mindez számomra is új nézőpontot és rengeteg új energiát jelentett!

És ott Lengyelországban találkoztunk. Innen is köszönjük a sok kedves magyar szót, amit nekünk mondtál! A versenyeken kívül milyen élményt osztanál meg velünk? Hiszen tudom, hogy nagyon sok kalandban vettél részt.

Igen, valóban így van… Talán az egyik legkülönlegesebb egy magányos túra volt a Himalájában. Egyik nap az irodában dolgoztam, akkor éppen Bangkokban, és eszembe jutott, hogy mennyivel jobb lenne a hegyek között. Azonnal felkerekedtem, átrepültem Nepálba, és végiggyalogoltam az Annapurna ösvényt, amely felvitt engem egészen 5416 m-re. Nem volt verseny, nem a teljesítményről szólt, hanem az emberről és a világról. A viszonyról, a közös lélegzetről. Arról, hogyan érthetem meg önmagamat jobban. Fantasztikus spirituális élmény volt!

Ehhez tartozik a munkám során szerzett egyik tapasztalat: az emberek többsége rettenetesen fél az ilyen típusú kalandoktól, hogy egyedül lesz, hogy unatkozni fog, vagy a dolgok váratlanul rosszra fordulnak. Pedig pont ezért lehet nagyon sokat tanulni az ilyen próbákból – nem az egyedüllét a probléma, hanem az, hogy nem tudjuk önmagunkat kinyitni a világ számára!

Pontosabban mit is jelent ez a tapasztalat? Hogyan dolgozol?

Motivációs tréningeket tartok. Nagyon sokféle témában, sokféle embernek. Mindenhol alapnak veszem, hogy példákon keresztül tanítsak. Az OCR egy jó példa, mert hiszem azt, hogy minden emberben benne van az a csínytevő gyerek, aki szeretne ilyen próbákat kiállni, ilyen próbákban jobb lenni. Emellett segít az egészség megőrzésében, sok betegség elmúlasztásában. Gyakran a tréningeket is úgy tartom, hogy kis OCR-feladatokat végeztetek a hallgatósággal. Majd elhívom őket versenyekre is. Ha meglátok egy kis csillogást a szemekben, akkor még további csalikat is bevetek. A legjobb módja az elkezdésnek, ha az ember benevez egy versenyre, legyen az bármilyen verseny. Onnantól kezdve van egy olyan célod, amivel minden percben szembesülni tudsz, minden nap tudsz érte tenni. Mert igaz és valós! Ez a kombináció pedig tettekre sarkallja az emberek legnagyobb részét.

Ennek a kombinációnak mennyire része az, hogy nem az átlagos táplálkozást folytatod?

Nagymértékben része az életemnek, és a munkámnak is. 13 éves korom óta vegetáriánus voltam. Eleinte nagyon ritkán még ettem csirkehúst, de már több éve az étrendem teljesen húsmentes, és a legtöbbször hetekig teljesen vegán. Pontosabban szólva még nem tartok ott, hogy az életem különleges körülményei között – hiszen nagyon sokat utazok – mindennap meg tudjam oldani a teljesen vegán étrendet, ezért ilyen esetekben tojás- és tejtartalmú ételeket fogyasztok.

Ha még nem is vagyok étrendileg teljesen vegán, azt tudom, hogy a mai korban az egyik legszomorúbb dolog az, amit az ember az élővilággal csinál. Akár az emberekkel, akár az állatokkal. A húsipar iszonyatos! Hiszem azt, hogy az állatok érző lények, és fájdalmat okozni nekik bűn. Az emberek legnagyobb része nem bírja mások szenvedését látni, átélni, de ha a szenvedés ismeretlen, akkor homokba dugják a fejüket, nem tudatosak sem a világra, sem önmagukra.

Persze én is gyakran kapom meg azt, hogy „hús nélkül nem lehet sportolni”. A saját tapasztalatom és a tudományosan bizonyított tények alapján is állítom, hogy ennél nem sok minden van távolabb az igazságtól! Évek alatt számtalan sporteseményen, versenyen indultam, értem el jó eredményeket, miközben húsmentesen étkeztem. Teljesen egészségesen. Van több barátom, ismerősöm, akik a világ legjobbjai a saját sportágukban – hús nélküli étrenden. Egyik jó barátom ráadásul egy nagyon harcias sportban háromszoros világbajnok, ő pedig nem más, mint a thai-boxos Ilya Grad. Évtizedek óta a cruelty-free életmód híve, állati eredetű ételeket nem fogyaszt. De nagyon sok olyan vegán atléta van, akik már világhírűek – néhányan az ismerőseim közül: Jon Venus, Rich Roll, Scott Jurek vagy Brendan Brazier.

Elég nehezen meghatározható a munkaköröd. Mégis, tennél egy próbát?

Előadó vagyok, aki állandóan utazik. Általában két-három hetet töltök egy helyen, majd megyek tovább. Különböző nagy projektjeim vannak mind online, mind élőben – például videokurzusokat tartok az Udemy több mint 110 000 tagjának. De cégeknek is szervezek, vezetek tréningeket. Az egyik kedvenc munkám a GrowthMasters.me üzemeltetése, amelynek lényege a különleges helyeken szervezett önismereti és cégfejlesztési tréningek.

Üzleti partneremmel, Alex T. Steffennel vezetünk egy nagyon aktív, hat-nyolc főből álló csapatot, akikkel ezeket a projekteket megvalósítjuk többek között Balin, a Himalájában, a Kanári-szigeteken, de amit mégis a legjobban szeretek, az a sportesemények levezénylése, hangulatának megteremtése. Itt igazán erős és valódi kapcsolat alakul ki az emberek között. Mint idén Lengyelországban is, veletek.

Sok emberrel tartasz kapcsolatot, sokakat tanítasz. Neked ki a hősöd, aki meghatározta az életedet?

Sok hőst lehetne említeni, mindegyiket másért. Szeretek tanulni másoktól. Azt mindig lehet. De talán a legnagyobb példaképem Witold Pilecki, aki a II. világháború idején lengyel katonatisztként harcolta végig az egész háborút. Könyvet is írtak róla: „Auschwitz önkéntese – a bátorságon túl”. Döbbenetes a története – szándékosan hagyta, hogy elfogják és a táborba vigyék, pedig nem kellett volna ezt tennie, de segíteni akart az embereken. Tartani bennük a reményt, a bátorságot, a hitet. Több alkalommal is kis híján meghalt a táborban (megfagyott, ételét másoknak adta, rendszeresen verték), de hihetetlen túlélési tapasztalata és „nem adom fel” felfogása mindenhonnan élve kihozta. Ez alatt a négy év alatt számos fontos információt juttatott ki a táborból, amely később segített azonosítani és felderíteni több háborús bűnöst. Ő egy olyan ember példája, aki önként odaadja mások szabadságáért a sajátját, vállalja a szenvedést, akár a halált is, miközben mindent megtesz, hogy életben maradjon, mert tudja, hogy ez is példaértékű!

Amit elmondtál, akár több életre is elég lenne. Mik a terveid a jövőben?

Van, sok, talán túl sok is. De mindnek az alapjában ott van, amiről eddig meséltem – minél több embernek segíteni, hogy ráébredjenek önmagukra, az őket körülvevő világra és a velük élő emberekre. Mindenesetre egyre több sporteseményt vállalok el mint szpíker és ceremóniamester, jövőre biztosan fogunk ilyeneken találkozni! Írok folyamatosan, és egyre több közösségi sporteseményen is részt veszek. Mert az emberek között lehet sokat tanulni és tanítani.

Végül mik a legfontosabbak, amiket tanácsolnál az embereknek?

Kezd kicsiben, de legyél állhatatos. Minden arról szól, hogy szokásoddá tedd azt, aminek a révén el akarsz érni valamit. Kezdd egészen kicsiben, és napról napra tegyél hozzá. Figyelj önmagadra, ismételd meg mindennap. Például csinálj meg 30 ötütemű fekvőtámaszt, vagy sétálj ötszáz métert. Ha körülnézel, láthatod, hogy a legtöbb ember a „túlanalizálás” betegségében szenved. Van egy ideális program, amit ha nem tudnak teljesíteni, akkor azt azonnal kudarcnak élik meg. Pedig nem az. Kezdd akkorában, hogy azt biztosan meg is tudd csinálni. És csináld meg mindennap.