A kerékpározásra sokan úgy tekintenek, mint egyéni sportra, ami részben igaz is. Egy győztes van, még akkor is, ha egy csapat áll mögötte. Persze ez inkább az országúti sportra igaz, és nagyrészt a profikra. Már most különbséget kell tennünk az amatőr és a profi sport között. Magyarországon igazán profinak mondható csapat nincs, de vannak olyan csapatok, amelyek félúton vannak az amatőr kerékpározás és a profizmus között. Ez utóbbi esetben egy egész csapat dolgozik egy emberért, rengeteget tudnak segíteni neki, ha összeállnak, és szélárnyékban viszik az első számú embert a célig. Ez csak kevés embernek adatott meg, viszont maga az érzés, a csoportban tekerés már nem elérhetetlen, ha van egy megfelelő klub a közelben. Esetleg legvégső esetben összeálltok környékbeli bringások, és együtt edzetek.
Nézzük meg, miért jó egyedül, és miért csapatban edzeni? Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is.
Egyedül edzés: induljunk ki az amatőr sportolókból. Számomra a mai rohanó világban a legnagyobb előnye, hogy nem kell senkihez sem igazodni, sokan úgy vannak vele, hogy most van másfél-két órám edzeni, lehet, hogy mire leszervezem az edzést, egy órára csökken. Ha kicsit is teljesítményorientált vagy, akkor ez hosszú távon nem fog fejlődéshez vezetni. Heti három-négy nap edzés kell alapból is egy amatőrnek, ha fejlődni vagy fogyni akar. Sokszor jártam már úgy, hogy a megbeszélt időpontban ugyan összejöttünk, nem volt késés, de persze pont akkor jött a defekt valakinek. Na, ez a szociális része, de sokkal nyomósabb érv az edzés szakmai aspektusai. A fejlődéshez rengeteget kell egy olyan nyugis tempóban menni (erre a megfelelő edzéstartomány a GA1), amit ugyan meg tudsz csinálni csapatban is, de amikor különböző versenyzők kerülnek egy csapatba, vagy keverednek oda a közös edzésre, akkor óhatatlanul előfordul, hogy ami az egyiknek alapállóképességi tartomány, az a másiknak már bőven tempó, és az edzés nem éri el a kívánt célt. Ha egyedül mész, ez a veszély nem fenyeget. Semmi másra nem kell figyelned, mint a megfelelő fordulat- és pulzustartományra. Én azt szoktam mondani, ha az edzés 90%-ában zónában tudsz maradni, az már elég jó.
A szerencsések abszolút személyre szabott terv alapján készülnek, legyen szó futóról vagy bringásról. Nagyon nehéz olyan edzőpartnert találni, aki egyrészt hasonló formában van, másrészt a tervek, a célok is hasonlóak. Sokaknak egyfajta mentális felfrissülés is a sport, én kimondottam élvezem, ha nem kell senkihez sem szólni egy-két órán keresztül. A mai világban ez nagyon felértékelődött. A testi-lelki egyensúlyhoz kell ez a fajta magány és fizikai stressz, hogy az idegrendszer egyensúlyba kerüljön.
A másik aspektus, hogy egymástól távol laknak a sportolók. Egy nagyváros esetében ez még nem akkora probléma, olykor egy klub kerékpárosai akár az egész megyében szétszórtan találhatók, és igen nehéz összehozni bármit is. Ebben az esetben maximum kisebb csoportokban működhet a klubedzés.
Csapatban edzés: itt is különválasztanám azokat, akik indulnak versenyeken, és azokat, akik csak az egészségük miatt edzenek. Az utóbbiak talán semmiből nem maradnak ki, ha mindig egyedül edzenek. Vagy mégis: egy nagy élményből. A kerékpározás magányos sport, viszont aki már megtapasztalta, milyen szélárnyékban haladni, hallgatni a kerekek suhogását, az tudja, miről beszélek. Amennyire jó egyedül, magadban, félig-meddig egy meditatív állapotban tekerni, annyira nagy élmény a csoportos edzés. Előnye több is van. Amatőr mezőnyben sokszor tapasztalom, hogy nem tudnak bolyban haladni. Ennek van egy technikája, ami nem zsigerből jön, legjobb, ha már kiskorban gyakorolják a srácok. Aki későn kezdett el bringázni, felnőttkorban el tud jutni egy szintre, de nem meri úgy tenni a kereket. Ez azt jelenti, hogy milyen közel mersz menni az előtted haladóhoz, mennyire tudod kihasználni a szélárnyékot, ami versenyen nagyon fontos. Egy jó bolyban alig kell hajtanod, miközben 30-35-tel mész.
A csapatos edzés mellett szól a kiégés esélyének a csökkenése is. Egy idő után nagyon monoton tud lenni az állandó magány. Pláne, ha az edzések szorosan egymásra épülnek, és nagy a terhelés. Kutatások bizonyították, hogy az edzőtársak ki tudnak húzni egy ilyen kiégés felé vezető spirálból.
Azt tapasztalom, hogy versenyidőszakban, amikor igen kemény edzések jönnek, sokszor maximális teljesítmények, akkor az erősebb edzőpartner igen jó hatással van az edzés kimenetelére. Valaki más ellen hajtani mindig más, mint csak a számok ellen. Egyből magasabbak a wattok, gyorsabb a tempó.
Nagyobb csoportban a kitartásod is erősödik, és versenyszituációk is előjöhetnek (például táblasprint). Ezek felkészítenek a valóságra, nem lesz akkora stressz a bolyban haladás, az állandó megindulások, kanyarvételek. Ha már tudod, mi vár rád, az agy is jobban viseli, a stressz okozta fáradtság is később jelentkezik.
Az itt felsoroltak főleg a kerékpárosokat érintik. Ha fel akarod dobni az edzéseidet, keress partnereket, barátokat az edzéshez, és ne kíméljétek egymást! De ne felejtsd el, hogy a magas intenzitást ellensúlyozd állóképességi edzésekkel is. Sok sikert!
Szólj hozzá