Bejelentkezés Regisztrálás

Belépés a Fiókodba

Felhasználói név *
Jelszó *
Adatok megjegyzése

Fiók létrehozása

Fields marked with an asterisk (*) are required.
Név *
Felhasználói név *
Jelszó *
Jelszó újra *
Email *
Email újra *
Captcha *
"Összeszokott brigád vagyunk" Fotó: Opel Dakar Team

"Összeszokott brigád vagyunk"

Most bepillantást nyerhetünk az Opel Dakar Team kulisszái mögé...

Az Opel Dakar Team több mint húsz éve járja a világ különböző sivatagjait, s sikereit többek között remek szervizcsapatának is köszönheti. Talán magyarázni sem kell, mennyire fontos az autósportban a biztos technikai háttér. Az Africa Race-en 11. helyen végző (kategóriájában pedig második) Szalay Balázs, Bunkoczi László kettőst ezúttal Őri Péter, Kecskés István és Bokros Sándor kísérte el a versenyre a szervizkamionnal. A vezető szerelő Őri Pétert kérdezték a nehézségekről.

-A kezdet szerviz-szempontból finoman fogalmazva is stresszes lehetett...
-Az volt. Szerencsére nem mindennapi, hogy rögtön a rajt napján gond van a kocsival. Még egy métert sem ment versenyben, éppen csak a kikötő felé tartottunk a monacói rajt után, amikor elment a hatodik sebességi fokozat a váltóból. Szerencsére a Mokka kibírta az első afrikai táborig, és ott kicseréltük a váltót. Attól kezdve viszont nem volt különösebb gondunk – szerviz-szempontból minden a tervek szerint alakult. Kivéve persze a kardán-törést, ami sajnos negatívan befolyásolta a versenyünket – de egy ilyen probléma nem kalkulálható előre...

-Kardinális kérdés az ilyen maratoni sivatagi viadalokon, hogy mennyit tudtak aludni?
-Ebből a szempontból ez szokatlanul normális verseny volt: egyetlenegyszer kellett hajnalig dolgoznunk, a többi napon éjfélkor általában már be tudtuk fejezni a munkát. Persze, ez annak is köszönhető, hogy Balázsék mindig időben beértek a táborba.

-Mi volt a legnehezebb feladat?
-Talán a váltócsere az első táborhelyen. Azért is, mert miután kicseréltük, nem maradt tartalék, úgyhogy meg kellett javítani azt, amit kivettünk. Márpedig a váltójavítás a sivatagban életveszélyes, hiszen állandóan fúj a szél, és hordja a homokot – ilyen körülmények között pedig fogaskerekeket és tűgörgős csapágyakat szerelni eléggé kockázatos művelet... De muszáj volt megtenni, hiszen tartalék váltó nélkül nem lehetünk a sivatagban.

-Az autó hogy bírta a 6500 kilométeres versenytávot?
-Egy teljes szervizre persze szükség lesz, de összességében teljesen normális kopások és elhasználódások vannak csak a Mokkán.

-Melyik alkatrészből fogyott a legtöbb?
-Levegőszűrőt biztonsági okokból minden nap cseréltünk, ami pedig az alkatrészeket illeti: a marokkói sziklás, köves pályák „rosszvoltából” alsó trapézból fogyott a legjobb – ötöt cseréltünk.

-Hogy működött a csapat?
-Összeszokott brigád vagyunk, nagyon jó volt az összhang közöttünk az egész verseny során, aminek különösen örültem.

-Adott extra feladatot, hogy hosszú idő után újra versenyben volt a csapat kamionja?
-Az első napokban Darázsi Zsozsóéknak is volt gondjuk: hátsó laprugót kellett cserélni, ráadásul nem volt tartalék, úgyhogy ott helyben kellett megoldani a pótlást. Szinte csodával határos módon találtunk méretben azonos laprugókat az egyik marokkói faluban, és abból raktunk össze egy köteget. A kamiont alapvetően Darázsi Zsozsó és Szalai Norbi tartotta rendben, de ha úgy alakult, besegítettünk egymásnak – mi a laprugó-, ők a váltócserébe.

-Melyik volt a verseny legjobb része?
-Nekem személy szerint az, amikor az autó átgurult a dobogón, és újra célba értünk a Rózsaszín-tó partján...