Bejelentkezés Regisztrálás

Belépés a Fiókodba

Felhasználói név *
Jelszó *
Adatok megjegyzése

Fiók létrehozása

Fields marked with an asterisk (*) are required.
Név *
Felhasználói név *
Jelszó *
Jelszó újra *
Email *
Email újra *
Captcha *

„A sport, a versenyzés enyhíti a legnehezebb élethelyzetek fájdalmait is” Kiemelt

A harmincas évei közepén határozta el, hogy életmódot vált. Az elmúlt évtizedben bizonyította kitartását és azt, hogy a sportolást sohasem késő elkezdeni. A legutóbb idén augusztusban, a kontinens egyik legnagyobb viadalán, a Swissultra nemzetközi ultratriatlon-versenyen indult el. Bár a célkitűzése a 20 nap alatt 20 ironman táv volt, a negyedik nap után belázasodott, és az ízületei begyulladtak, ezért kiszállt a versenyből. Azonban pár nap regenerálódás után úgy döntött, hogy elindul a tízszeres távon. Beigazolódott, hogy jól tette, hiszen bronzérmet szerzett hazánknak. Szabó Zoltánnal beszélgettünk. (A cikk a Sportime Magazin 2019/5-ös számában jelent meg - a szerk.)

Mi volt az életmódváltás oka?

Szerettem volna egészségesen, fitten élni az életemet, de valójában mindig is sportoltam, csak fiatalabb koromban még nem ennyire tudatosan.

Aztán jött a triatlon?

Nem. Az úszással kezdődött, majd beleszerettem a kerékpározásba, és mivel a kettő jól ment, elkezdtem a futást is. Majd hamarosan egy triatlonversenyen is részt vettem. Onnan pedig már nem volt megállás.

Melyik volt az első triatlonversenyed?

Az első triatlonversenyem tizenpár évvel ezelőtt volt. Emlékezetes, és az egyik legmelegebb nyári napon volt Zánkán. Jó élményekkel zárult a verseny, de nagyon nehéz volt.

A futás, az úszás és a kerékpározás egyformán jól megy? Vagy valamelyik a leggyengébb láncszem?

Jól gondolod. Nekem a futás a leggyengébb láncszem. Abban szeretnék még jobb lenni.

Azért a triatlon és az ultratriatlon között van különbség. Mikor jöttek az emberfeletti távok az életedbe?

Egy fájdalmas tragédia után. Elveszítettem a kislányomat, és még inkább a sportba menekültem. Hiszek benne, hogy bár nem kárpótol, de a sport, a versenyzés enyhíti a legnehezebb élethelyzetek fájdalmait is.

Kisebb versenyeken is indulsz, vagy az már nem motivál?

Engem minden verseny motivál. Természetesen indulok, sőt nagyon jó edzés számomra, és minden versenynek megvan a maga hangulata, ami mindig jó és pezsdítő!

Hogyan készülsz fel egy-egy versenyre?

Általában napi két-három órát tudok edzeni. A futást és az úszást kombinálom, a következő napon pedig kerékpározok. Nekem ez vált be. Számokban kifejezve: az egyéves felkészülés alatt körülbelül 3700 kilométert futottam, és 250–300 kilométert úsztam, persze legalább 5500 kilométer belement a kerékpárba is.

Tavaly is indultál a Swissultra nemzetközi versenyén. Mi volt az alapvető különbség a tavalyi és az idei verseny között?

Leszámítva a verseny helyszínét és a körpályákat, sok minden. Tavaly a deca ironman elnevezésű távon indultam. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan kellett teljesíteni a távokat. A szintidő erre tizennégy nap volt. Tehát elsőként 38 kilométert kellett úszni, majd 1800 kilométert kerékpározni és végül 422 kilométert futni. Ez nekem tavaly közel tizenhárom nap alatt sikerült. Idén a napi egy klasszikus ironmantávot kellett teljesíteni. Ezt napi 14–15 óra közötti idővel végig tudtam tartani.

Melyik volt a nehezebb?

Számomra az idei sokkal nehezebb volt, mint a tavalyi verseny. Sőt ez volt eddigi sportpályafutásom legnehezebb versenye.

Mikor határoztad el, hogy indulsz a 20 nap alatt 20 ironman távon?

Tavaly ősszel, már tudatosan megkezdtem a felkészülést, és amint kiírták a versenyt, neveztem.

Azonban ki kellett szállnod a versenyből. Mi történt pontosan?

Sajnos az időjárás viszontagságai megviseltek. Az első napokban szinte folyamatosan esőben úsztunk, tekertünk, futottunk. A negyedik nap éjjelre belázasodtam, és begyulladtak az ízületeim. Nem volt más választásom. Nem tudtam folytatni a versenyt. Ráadásul lelkileg is nagyon megviselt, hiszen egy évig csak erre készültem. Azt szokták mondani, hogy minden fejben dől el. Ezt most már cáfolom. Bármennyire akartam fejben, ha a testem nem engedelmeskedett.

Ezekben a pillanatokban ki segített feldolgozni a helyzetet?

A párom, Margaréta. Aki nemcsak ebben, hanem minden másban, értem ez alatt a kerékpár szervizelésétől a főzésen át az ügyintézésig a lelkitársamként állt helyt. Amit ezúton is köszönök neki.

Mégsem jöttél haza.

A szervezők felajánlották, hogy pihenjek pár napot, és induljak el a tízszeres versenyen. Pár nap után jobban lettem. Nem tudom, szabad-e említenem, de a Tissue Rejuvenator termék, illetve a Hammer Nutrition egyéb termékei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy újra erősnek érezzem magam. Ekkor Margarétával eldöntöttük, hogy maradunk, és elindultam.

Ezt a döntést bizonyára nem bántad meg, hiszen dobogós helyezést értél el. Jól gondolom, hogy elégedett vagy?

Több ez annál. Boldog vagyok! Hiszem, hogy nem véletlenül kellett feladnom a tervezett versenyt, és ez a bronzérem, amelyet hazánknak szereztem, mindenért kárpótol.

Volt holtpont?

Igen, a kilencedik napon, de azt leszámítva majdnem végig jó erőben éreztem magam. Hihetetlen, de a húszas távból már előzőleg teljesített négy ironmantáv is köddé vált, amint elindult a tízes mezőny. Persze ehhez nagyban hozzájárult a rengeteg pozitív energia, amit a páromtól, a családomtól, a barátaimtól, ismerősöktől és ismeretlen emberektől kaptam. Nagyon sokat segített. Sőt, mivel én nem hallgatok zenét, állandóan azt mondogattam magamnak: Zoli, nem adhatod fel, ha ennyien szurkolnak!

Egy ilyen távnál nagyon fontos a folyadékbevitel és az étkezés.

Igen, mindenből volt nálam, ami kellett, sőt a malajziai versenyzőnek elfogyott a táplálékkiegészítője. Kiderült, hogy ugyanazt fogyasztjuk, ezért ki tudtam segíteni. Ezenkívül a szervezőktől napi háromszor kaptunk finom menüt.

Mi volt az a finom menü?

Reggelire szendvics, ebédre általában natúr hússzelet rizzsel, zöldséggel. Sőt még desszert is volt. De nekem kijutott a jóból, hiszen Margaréta naponta főzött, illetve a magyar szurkolók elláttak házi csemegékkel.

Milyen volt a hangulat, és milyen kapcsolatban voltál a többi versenyzővel?

Mint egy nagy család! Hihetetlen vidám társaság gyűlt össze, beleértve a versenyzőket, a családtagokat, a kísérőket és a szervezőket is. Egymásnak is szurkoltunk, és segítettük egymást. Illetve jó érzés volt, hogy a mezőnyben magyar barátok is indultak. Sőt felemelő volt az, hogy ketten is dobogóra álltunk Magyarországot képviselve. Rokob József lett a kategória győztese, valamint Szőnyi Ferenc az ötszörös ironmantávon szintén bronzérmet nyert, de meg szeretném említeni Mindum Károlyt is, aki szintén teljesített hat ironmantávot. Sajnos a sérülése miatt ki kellett szállnia a versenyből.

Lehet már a következő célkitűzésedről beszélni?

Igen! Már nézem a versenykiírásokat. Már tervezem a távokat, és keresem a támogatókat, mert szeretnék egy nagyobb tengerentúli kihívás elé nézni.