Robert Kubica máig az első és egyetlen lengyel versenyző a Formula–1 történetében. A családfájában sem lelhető fel motorsportos vonal – azt leszámítva, hogy az édesapja mindig is rajongott a technikai sportokért. Kevesen ismerik azt a történetet, hogy Robert 1998 és 1999 között teljesen fehér bukósisakkal versenyzett, mivel az édesapja nem akart olyan dologra költeni, ami nem befolyásolja a versenyen nyújtott teljesítményét. Ez a fehér sisak pedig később a védjegye lett. Szóval az első versenyére egy hófehér bukósisakban, zöld overallban ment, a gokarton (amely amúgy úgy nézett ki, mintha legalább tízéves lenne) pedig nem volt szponzorfelirat, csak a saját neve. A gokartos évei alatt olyan nevek ellen versenyzett, mint Nico Rosberg vagy Lewis Hamilton – de nem elég, hogy felvette velük a versenyt, hanem gyorsabb is tudott lenni náluk. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2020/3 számában került publikálásra.)
Robert Kubica tehetségéről elég sokat elmond az, hogy azért indult el az olasz gokartbajnokságban, mert ott voltak a legerősebb ellenfelek. A Formula–1-ről akkoriban nem sokat tudott, mivel egyik lengyel televízió sem közvetítette a versenyeket. Tehetségének és szorgalmának köszönhetően a CRG-hez szerződött mindössze 13 évesen. A megállapodás részét képezte többek között az is, hogy ingyen versenyezhetett.
2001-ben nagyobb lépés következett a karrierjében, ugyanis lehetőséget kapott a Formula Renault-ban versenyezni. Ezután számos formulaautós szezon következett, az áttörést pedig a 2005-ös Formula Renault 3.5-ös kategóriájának bajnoki címe hozta meg neki, ekkor kapott lehetőséget egy F1-es autó tesztelésére. 2006 januárjában megkapta Fernando Alonso 2005-ös Renault-ját egy pár kör erejéig. Ekkor realizálódott benne az, hogy a vezetési stílusa nagyon hasonlít Alonsóéhoz, mivel az említett Renault autó és a Michelin abroncs kombinációja nagyon feküdt neki. Egy hónappal később, ugyanazon a pályán viszont a 2005-ös Sauber a Renault-hoz viszonyítva már nem akart neki annyira engedelmeskedni.
Karrierjének egyik fénypontja volt a 2008-as Kanadai Nagydíjon aratott győzelme. Annak ellenére, hogy megnyerte a futamot, és vezette a bajnokságot, tisztában volt azzal, hogy ezzel a szezonjának vége is, mivel a csapat nem tervezett további fejlesztéseket az aktuális autóra, inkább a 2009-es kasztnira koncentráltak. „Voltak akkor is kiváló versenyhétvégéim, amikor nem állhattam a pódiumra – nyilatkozta magazinunknak Robert Kubica. – Azonban a legnagyobb eredményemnek mégis azt tartom, hogy visszatérhettem. A Formula–1-ben nemcsak a pályán folyik a verseny, és nemcsak a fejlesztések, hanem a változások szempontjából is. Nyilván tudod, hogy ez egy nagyon zárt világ, mindössze 20 versenyzőülés áll rendelkezésre, és visszatérni ide azok után, amiken keresztülmentem… Valamennyire sikerült regenerálódnom, de a testemnek azért megvannak a maga határai. Ez egy olyan dolog, ami, mondhatni, megkoronázza az eredményeimet, mivel tudom azt, hogy milyen gyorsan változnak a Formula–1-ben a dolgok, és milyen gyorsan felejtenek az emberek. Ennek ellenére pedig nyolc év kihagyás után visszatérhettem.”
Mindössze két évvel ezelőtt került napvilágra az, hogy Robert Kubica a kis híján végzetes balesete előtt nem sokkal aláírt a Ferrarihoz a 2012-es szezonra, így régi jó barátjával, Fernando Alonsóval egy csapatban versenyezhettek volna. A tervek azonban felül lettek írva. „Ha valamit bánok az életemben, akkor azt a bizonyos 2011-es raliversenyt. Megváltoztatni nem tudom, így egyetlen lehetőségem van: továbblépni. Másrészről pedig elégedett vagyok azzal, amit eddig elértem, mivel ha a múlton rágódtam volna, akkor nem jutottam volna el idáig. Azonban ez a rossz döntés örökre velem marad.”
A regeneráció a baleset után elhúzódott, 16-18 hónapba telt az, hogy viszonylag egészséges állapotba kerüljön, aztán pedig műtétek sora következett – egyik sikeres volt, míg a másik nem, ami aztán megint hónapokkal visszavetette a gyógyulásban. Végül 20 műtét után ismét raliautóba ülhetett, majd 2013-ban, csodával határos módon, meg is nyerte a WRC-2-bajnokságot. Ez nem elégítette ki Kubica versenyzés iránti étvágyát, ezért úgy döntött, hogy visszatér a pályaversenyzéshez – ekkoriban azonban a Formula–1 még szóba sem jöhetett nála. 2014 és 2016 között számos kategóriában bizonyíthatott, a visszatéréséről szóló pletykák pedig csak erősödtek, amikor 2017-ben Valenciában tesztelhette a Renault 2012-es autóját. Később, ugyanebben az évben a Hungaroringen is lehetőséget kapott a tesztelésre. A nyílt tesztnapon körülbelül 5000 lengyel szurkoló vett részt. „Hihetetlen, nagyon különleges atmoszférája volt – nyilatkozta Kubica magazinunknak. – Ez megmutatta, hogy mennyit jelent a támogatás, nemcsak nekem, hanem az egész lengyel sportközösségnek. Tudod, könnyű akkor annak a háta mögé állni és szurkolni, aki éppen nyerő szériában van, azonban sokkal többet ér akkor a biztatás, amikor nehezebben mennek a dolgok – erre példa volt a tavalyi év is. Annak ellenére, hogy a mezőny végén voltunk, lengyel szurkolók kijöttek – nem csak a Hungaroringre – biztatni.”
Sokak meglepetésére, és természetesen sokak örömére, a tesztek után a Williams bejelentette, hogy szerződést kötöttek a lengyel versenyzővel, és 2019-ben meg is történt a visszatérés, ami már önmagában is csoda volt – eredménytől függetlenül. „Nem gondolok már rá – felelt a lengyel pilóta azon kérdésünkre, hogyan értékeli a tavalyi évet. – Nem tudom visszatekerni az időt. Nem csak a teljesítmény és az eredmények miatt volt csalódásokkal és kihívásokkal teli az a szezon. De szerencsére volt lehetőségem idén tesztelni az autónkat, és sok kérdésemre választ kaptam. A dolgok azért sokkal kényelmesebbek és egyszerűbbek, ha egy megfelelő autó van az ember alatt. Nem gondolkodom már a tavalyi szezonon, viszont köszönettel tartozom a Williamsnek, hiszen visszatérhettem annyi kihagyott év után. Versenyzőként azonban azokat a lehetőségeket keresem, ahol meg tudom mutatni a képességeimet és a tudásomat, lehetőleg egy jobb autóban és környezetben. Erre tavaly nem volt opcióm.”
Kíváncsi voltam arra, hogy az Orlen által biztosított szponzori háttér mennyire volt hatással az Alfa Romeo Racing-es szerződtetésére (Kubica az istálló tartalék versenyzője – a szerk.). „Úgy gondolom, hogy az Orlen nélkül is megkaptam volna a lehetőséget. Természetesen az Orlennel való együttműködés nagyon fontos számomra, hiszen a Formula–1-en kívül is vannak együttműködéseink, például a DTM-ben, illetve Lengyelországban van egy közös kampányunk, amelyben a biztonságos vezetést népszerűsítjük. Szóval több különböző projekten is dolgozunk, és természetesen abban szerepet játszottak, hogy tavaly visszatérhessek a Williams színeiben. Azonban, ahogy az előbb is mondtam, a mostani helyzetem az Alfa Romeo Racing Orlennél teljesen más, mintha versenyző lennék. Úgy gondolom, hogy ebből az együttműködésből mindegyik fél profitál.”
Robert Kubica visszatérhetett Hinwilbe – a szóbeszédek szerint ez a megállapodás a névadó Orlennek legalább 10 millió eurójába (3,5 milliárd forint – a szerk.) került. A lengyel versenyző a szezon előtti teszteken két napon gurulhatott a pályára, sőt a barcelonai teszt negyedik napján sikerült az élre kerülnie. „Ha csak ránézünk az időeredményekre, akkor láthatjuk, hogy a Williams autói 2-3 másodperccel lassabbak – felelte Kubica azon kérdésre, hogy milyen lényeges különbségeket tapasztalt a tavalyi és az idei tesztek során. – Sajnos a tavalyi év nemcsak számomra, hanem a csapat számára is rendkívül nehéz volt, viszont az idei autó teljesen más szinten van. A barcelonai tesztem jól sikerült, kényelmesen éreztem magam, élveztem a vezetést, és ilyenkor minden természetesebbé válik. A kényelmes alatt azonban nem könnyűt értettem. Viszont az autó kiszámíthatóbb, ami több önbizalmat is adott, és ha az ember elkapja a ritmust, akkor egyre jobb időket autózik.”
Beszélgetésünk végéhez közeledve Kubica megjegyezte, hogy nem tarja magát emocionális embernek, ennek ellenére visszatérése Hinwilbe meghatotta, mivel egy pár ember, akik még a karrierje elején dolgoztak vele, még mindig ott vannak, és persze felsejlenek a dicsőséges múlt emlékei. „Persze a dolgok megváltoztak, hiszen eltelt 14 év, azonban még mindig vannak itt olyan ismerős arcok, akik itt voltak akkor, amikor 2006-ban a csapathoz kerültem. Rengeteg dolog változott, mint ahogy maga a Formula–1 is rengeteget fejlődött, a csapat is nevet változtatott azóta, hiszen a tulajdonosi körben is voltak változások. Azonban itt van a rengeteg kép, az emlékek… Ilyenkor azért a felszínre törnek az érzelmek. Főleg, ahogy öregszik az ember, és visszagondol a régi szép időkre.”
Szerző: Christoffer Lindén (Speedpassion Media)
Képek: Alfa Romeo Racing Orlen
Szólj hozzá