A nemzetközi szövetség honlapja szerint a nehézségi értékek alapján a dunaújvárosi sportolóé volt a legkönnyebb gyakorlat, a kivitelezése viszont az ötödik legjobb lett a nyolc fős mezőnyben.
Ezen a szeren harminc év után volt ismét magyar női versenyző vb-fináléban, Ónodi Henrietta 1992-ben Párizsban ezüstérmet nyert.
A magyar szövetség beszámolója szerint a hasfalsérüléssel küzdő háromszoros Európa-bajnok Kovácsnak bizonytalanul sikerült a felugrása, így kimaradt egy hármas kötés a gyakorlatából, illetve a későbbiekben még egy elem nem volt teljes, ezért kiinduló pontszáma jóval alacsonyabb lett (5,100), mint a selejtezőben (5,700).
„Éreztem magamon egy kis feszültséget. A gerenda ilyen szer, nagyban meghatározza a mentális állapot, az izgalom, bármi megtörténhet. A hibáimat mindenképpen javítani szeretném, de az is nagy fegyvertény, hogy ezen a szeren bekerültem a döntőbe” – nyilatkozta Kovács.
Hozzátette, a felugrásnál megingott a lába, ezért nem tudta végrehajtani a hármas kötést, de örült annak, hogy végig a szeren maradt, hiszen többen is leestek.
„Örültem volna, ha jobban sikerül, ha több pontot kapok, de remélem, ezt a tapasztalatot tudom majd kamatoztatni” – magyarázta.
Draskóczy Imre, a női válogatott szövetségi kapitánya elmondta, nagyon látszott Kovácson a fináléban, hogy nem volt teljesen egészséges, és hogy ez az első vb-döntője gerendán.
Edzője, Trenka János elárulta, gondolkodtak az óváson, mert egy kéttizedes kötés szerinte megvolt, a bírók viszont nem így látták, a duplaforgást pedig nem kapta meg tanítványa, mert nem volt tiszta. Végül nem óvtak, mert két tizeden nem múlt volna semmi.
(Forrás: MTI, nyitókép: MTI/Kovács Tamás)
Szólj hozzá