Mindenki mesél úgy történeteket, hogy nem ad neki címet és az sem biztos, hogy minden alkalommal ugyanúgy hangzik el az adott történet. A vezérfonal és a főszereplő változatlan, azonban színesedhet, vagy egyszerűsödhet a „mese”. Kelemenné Szilágyi Noémi sportcoach írása.
Saját életünk hősei vagyunk, saját mesénket elmondani gyógyító és fejlesztő hatású, ezért is az egyik kedvenc eszközöm a coaching során a story telling. Sportolókkal is gyakran meséltetek, főleg azután, hogy magamon próbáltam ki előszőr a mesélés jótékony hatását. Futásaim során magamban is szoktam beszélni (jó kis pulzuskontrol). Ilyenkor az egészséges énem beszél a sokízületi gyulladással futó énnel és elmondja neki, hogy mekkora lépés ez, hogy megint ki tudok menni futni és nem az évekkel ezelőtt megjósolt tolókocsiban ülök megnyomorodva. Az egészséges én emlékszik arra az időszakra, amikor a futás csak álom volt. Szóval egy ilyen magammal beszélgetés során elmesélem magamnak a történetet, hogy én mint a főhős, miért is kezdtem el futni 48 évesen és mi a miértje annak, amiért majdnem minden nap felveszem a futócipőket. Élni születtem és nekem a futás az élet. Akiről lemondtak egyszer az orvosok és felkészítették a sötétségre, az egy icipici reménysugárból is képes napsütést varázsolni. Amikor futás közben hangosan beszélek, ilyenkor viszem magammal magamat az önismereti utamra. A hős útjára, amikor az erősségeimet szedem össze és csak arra fókuszálok, ami a jó.
A futásom evolúciójában a kezdeti időszakban, amikor már elhittem, hogy tudok futni, volt egy olyan szakasz, amikor azzal voltam elfoglalva, hogy mit szólnak az emberek, ha futni látnak. Ekkor még csak sötétedéskor merészkedtem ki, derekamra tekerve egy óriási melegítőfelsőt, hogy nehogy látszódjon a fenekem vagy a vastag combjaim. Aztán teltek-múltak a hónapok és jöttek a pozitív visszacsatolások, jöttek a „lájkok” magáért a futásaimért, a kitartásomért, az elszántságomért, a hitemért. A sok-sok dicséret pedig arra késztetett, hogy legközelebb is ugyanolyan kitartó, elszánt és lelkes legyek, mint ahogy azt a „közönségem” elvárja tőlem. Beindult egy olyan futógépezet, amit már nemcsak az én belső motivációm hajtott, hanem az az igény is, hogy még többen motiválódjanak a futásaim láttán. Majd egy idő után azt vettem észre, hogy lekerült a derekamra kötött melegítőfelső és már nem érdekelt, hogy rövidnadrágban milyen látvány leszek a narancsbőrös combjaimmal. Szabad lettem, levetettem a megfelelni akarás kényszerét és egy leltár során azt vettem észre, hogy eltűnt rólam 15 kiló súlyfelesleg úgy, hogy nem görcsöltem rá a fogyásra.
Az én mesém hőse pedig új utakra vágyódva elindult a terepfutások világába, és alföldiként kihívja magát a dombokon és emelkedőkön futásra és az őszt mint évszakot is szereti már, az emelkedőket pedig ajándéknak látja még akkor is, ha gyakran megáll a felfelé menetelés közben.
A coachingfolyamat során a klienseimmel azért dolgozunk, hogy ők is lássák meg, higgyék el, hogy a dombra csak úgy lehet feljutni, ha néha visszacsúszunk. Számomra egy idézet Dante Isteni színjátékából a tökéletes kifejezője a coaching folyamatának, annak a dombra feljutásnak, aminek a végén leljük meg a termékeny semmiséget, azt az eufóriát, amiért érdemes belevágni a folyamatba.
„De mondd, mi hajt a völgybe vissza téged? Miért nem törekszel fel a szép halomra, melyen kívül nem lelhetsz üdvösséget?” Mi hajt vissza a völgybe? Tudom, hogy ott történik meg a tartalékaim, erőforrásaim, segítőim felkutatása és csak akkor jutok fel a célomhoz. Nem félek a mélységbe leereszkedni, mert tapasztaltam, hogy csakis ott tudok fókuszálni, „összeszedni magamat” és megújult erővel haladni felfelé.
Ha úgy érzed, én lennék az a coach, lelki segítő, akinek elmesélnéd a te történetedet, akkor szeretettel látlak személyesen, vagy akár online is coachingra és csoportos önismereti tréningre.
Kelemenné Szilágyi Noémi
Life&Sport Coach, önismereti tréner
noemiszilagyi.noemi@gmail.com
Facebook: IHELPU
www.ihelpyou.com
(Szerző: Kelemenné Szilágyi Noémi, nyitóképünk illusztráció.)
Szólj hozzá