Vitkai Elemér 2021-ben, egy héttel a világbajnokság előtt nyílt, többszörös lábtörést szenvedett, amikor elütötte egy autó. Az orvosok azt mondták, felejtse el a sportot. Ő azt tűzte ki célul, hogy világbajnok lesz, és az lett. A többszörös Spartan-világbajnok terepakadály-futóval a Sportime Magazin 2026/4. számában beszélgettünk, az interjút most online is közöljük.
Van, akinek a sport hobbi, másnak életforma. Vitkai Elemérnek ennél is többet jelent: olyan szenvedély, amely újra és újra talpra állította, még akkor is, amikor az orvosok már lemondtak arról, hogy valaha futni fog. A futball mellett kerékpározott, ejtőernyőzött, búvárkodott, sziklát és hegyet mászott. A Spartan azonban egészen új világot nyitott meg előtte.
Játékvezető, versenyző és versenyszervező
Mesélj magadról! Mivel foglalkozol a hétköznapokban?
Van polgári foglalkozásom, emellett labdarúgó-mérkőzéseken játékvezetőként dolgozom, szabadidőmben pedig terepakadály-futó versenyeken indulok. Ha marad időm, az Extreme Trail Hungary SE egyik vezetőjeként (hárman irányítjuk az egyesületet) terepakadály- és terepfutó versenyeket szervezünk. Már nyolc éve dolgozunk azon, hogy minél több emberrel megszerettessük ezt a sportágat.
A 2027-es évet is versennyel indítjuk: január 3-án Tarcalon várjuk a futókat egy olyan eseményre, amely évről évre nagy népszerűségnek örvend. A megszokott 5, 10, 21 és 42 kilométeres távok közül lehet választani, így mindenki megtalálja a felkészültségének és céljainak megfelelő kihívást.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Spartan Race világával?
2014-ben egy jó barátom, Rausz Attila mondta, hogy van egy sport, amit nekem találtak ki. Megnéztem, és még abban az évben elindultam a csehországi Spartan versenyen. Az első verseny után teljesen magával ragadott ez a világ.
„Nem ellenségek vagyunk, csak ellenfelek”
Mit jelent számodra a Spartan-közösség? Érezhető a rivalizálás a korcsoportodban?
Rengeteget jelent és ad. A mi korosztályunk nagyon összetartó. Egymás riválisai vagyunk, de közben barátok is. Segítjük egymást az utazásokban, együtt örülünk a sikereknek. Ezek a kapcsolatok legalább annyit érnek, mint egy érem.
A legutóbbi miskolci versenyen a szlovákiai magyar barátom, Mészáros Karol sajnos nem tudott indulni, de eljött a családdal, mert a lánya rajthoz állt. Szurkolt a pálya széléről, és nagy meglepetésemre kaptam tőle egy saját készítésű kulcstartót is. Karol és én évek óta egy korcsoportban „harcolunk” a dobogóért, de csak a pályán. Barátok vagyunk, ahogy Baranyi Sándorral is: Sanyival 2025-ben bejártuk Európa kisebb-nagyobb versenyeit. Nem ellenségek vagyunk, csak ellenfelek, de azok is csak a rajttól a célig.
Hogyan alakult a sportpályafutásod az évek során?
Eleinte évente 4–8 versenyen indultam, mellette a játékvezetés és a kerékpározás adta az erőnlétemet. Aztán jött a Trifecta „hajszolása”: egy év alatt kell teljesíteni egy Sprint (5 km+), egy Super (11 km+) és egy Beast (21 km+) távot, ez tesz ki egy Trifectát. Volt olyan évem, amikor 18 Trifectát gyűjtöttem. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy majdnem minden hétvégén külföldre utaztam, és sokszor egy napon vagy egy hétvégén teljesítettem a három távot, ami gyakran 50 kilométer fölött volt.
Mi motivál még ennyi év után is?
Szeretek a korosztályomban a legjobb lenni, ez hajt a mai napig. Emellett imádom a helyszíneket, ahol versenyzünk, és nagyon sokat jelentenek a sportban kialakult barátságok. A találkozások, a pályán szerzett élmények, a díjátadók hangulata, a közös ebédek és vacsorák együtt motiválnak. Ennyi verseny után is ki merem jelenteni, hogy nincs két egyforma versenyhétvége.
A család hogyan viszonyul ehhez az életformához?
Korábban is minden hétvégém tele volt programmal. A család ezt elfogadta, vagy inkább megtanulta kezelni. Néha el is jönnek velem versenyekre. A nagyobbik fiam, Elemér már 15 Spartan-versenyen indult, Soma pedig háromszor állt rajthoz.
Három 24 órás világbajnoki cím
Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Nehéz egyet kiemelni, de a legfontosabbak közé tartozik a korosztályos 24 órás Spartan Ultra világbajnoki cím Izlandon (2018), Svédországban (2019) és Morzine-ban (2024). Nagy élmény volt a görögországi Trifecta-világbajnokság bronzérme, a hvari Sprint-világbajnoki cím 2025-ben, valamint az Abu-Dzabiban szerzett Beast-világbajnoki bronzérem. Európa-bajnokságokon is többször állhattam dobogóra: 2023-ban Andorrában harmadik lettem Beast távon, 2024-ben Kaprunban szintén bronzérmes. Már rég nem az számít, hány érem van a gyűjteményemben, hanem az emlékek, amelyeket felidéznek, amikor rendezgetem őket.
Mi a legnagyobb erősséged versenyzőként?
Fejben erős vagyok. Érdekes módon verseny előtt sokszor rossz passzban érzem magam, de amint elindulok, minden megszűnik körülöttem. Csak a versenyre koncentrálok, mindent kizárok. Ugyanez igaz volt korábban a focira, és most a játékvezetésre is.
Előfordul, hogy mélypontra kerülsz egy verseny során?
Nálam ez inkább a verseny előtt jön, amin sokan mosolyognak („már megint panaszkodik, hogy nincs passzban”), de ha beindulok, elszáll minden. Kivétel, ha egy rosszul időzített frissítés miatt beüt a baj, vagy ha elfelejtek inni. Azt nehéz ott helyben kezelni. Ultraversenyeken persze gyakori a mélypont. Általában a depóban, valahol félúton mindig felteszem magamnak a kérdést: „Mit keresek én itt?” Ez csak addig tart, amíg kilépek a sátorból, utána megint csak a következő kilométer számít.
Tízezer akadály, és egy jéggé fagyott Twister
A hivatalos 100 Trifecta több mint 300 Spartan versenyt jelent, talán 10 000 akadályt. Van kedvenced?
Amelyiket éppen teljesítem! Ritkán fordul elő, hogy egy akadályt nem tudok megcsinálni. Ilyenkor persze puffogok egy kicsit, például hogy a dárdadobásnál nem jó a bála, mert kicsúszik belőle a dárda, vagy hogy sárban nagyon csúsznak az egyensúlyozós akadályok. Aztán erőt veszek magamon, pozitívan állok a verseny hátralévő részéhez, és általában sikerrel veszem a további akadályokat is.
Volt olyan verseny, amikor közel álltál a feladáshoz?
Saját döntésből még soha nem adtam fel versenyt. A legnehezebb talán a verbieri Európa-bajnokság volt, amelyet szélsőséges időjárásban rendeztek meg. Nyári felszerelésben álltam a rajtnál, amikor az olasz barátom, Marco Revizza megkérdezte, tényleg rövid ruhában és kesztyű nélkül indulok-e. Nem értettem, miért kérdezi, hiszen lent ezt semmi nem indokolta. Erre felmutatott a hegytetőre, amelyet összefüggő hótakaró borított.
Pontosan úgy is lett: fent hóban futottunk, a Twister akadály teljesen jéggé fagyott, és ezen a ponton rengetegen feladták. Akik kiszálltak, egy közeli kávézóban melegedtek. Ha akkor valaki megkínált volna egy forró teával, lehet, hogy én is feladom… de senki nem tette. Így mentem tovább. (Nevet)
25 műtét és egy autóbaleset után világbajnok
Az életedben is voltak komoly akadályok. Hogyan tudtál felállni belőlük?
Sok sportolónak egy súlyos baleset a karrier végét jelenti. Engem ez soha nem tántorított el. Életem során huszonötször műtöttek, köztük több nagyon komoly beavatkozással.
A legnagyobb fordulópont 2021 végén jött. Alig egy héttel a világbajnokság előtt, egy bevásárlás során elütött egy autó. Nyílt, többszörös lábtöréssel feküdtem a földön, és a mentőre vártam. Az orvosok azt mondták, örüljek, hogy életben maradtam, a sportot pedig végleg felejtsem el. Én nem így tettem. Kitűztem magam elé egy célt: világbajnok leszek. És végül sikerült.
Mennyit változott a felkészülésed a baleset után?
Nagyon sokat. Korábban a játékvezetés szinte elég volt ahhoz, hogy megfelelő állóképességben maradjak. A baleset után már heti négy-öt célzott edzésre volt szükségem, edző irányításával. Nagyon sokat köszönhetek Zsíros Márknak és a közös munkának. Mindig fontos, hogy legyen célunk, nemcsak rövid, hanem hosszú távra is, és ebben Márk óriási segítség.
Hogyan támogattad a regenerációt, hogy újra pályára tudj állni?
Bezzegh Krisztiánnak, a Hammer Nutrition Hungary tulajdonosának a tanácsára kezdtem el szedni a Tissue Rejuvenator kapszulát. A versenyeken is gyakran használok Hammer termékeket frissítésre, mert nekem beváltak, különösen a géleket és a Recoverite-ot kedvelem.
Tanács kezdőknek és a következő célok
Mit üzennél azoknak, akik most ismerkednek a terepakadály-futással?
Mindenki megtalálhatja a saját szintjét. Egy versenyt úgy is lehet teljesíteni, hogy egyszerűen élvezed, és közben fantasztikus élménnyel gazdagodsz. Ha viszont komoly eredményeket szeretnél, ahhoz kemény munka és rendszeres edzés kell. Az elit kategória már egészen más világ.
Mik a következő célok?
Hiszem, hogy ha vannak céljaink és álmaink, akkor a hozzájuk vezető utat is megtaláljuk. Nekem mindig vannak új céljaim, és ezek visznek előre: a dobogó, az utazások, a barátok és az a vágy, hogy a korosztályomban továbbra is a legjobbak között lehessek.
Ha a terepakadály-futás érdekel, olvasd el Borza Helga Spartan Ultra tippjeit és beszámolóját a spártai Trifecta-vb-ről.
Az interjú a Sportime Magazin 2026/4. számában jelent meg. Szerző: Szaloki Tímea · Fotók: Sportime Magazin. A teljes lapszámot megnézheted a Sportime magazinlapozóban, a friss, 2026/5. számot pedig ingyen adjuk minden Hammer Nutrition rendelés mellé, a sportrendezvényeken és a sportboltokban.
Szólj hozzá