Az alattomos betegség, amely észrevétlenül teszi törékennyé a csontokat.
A csontritkulás folyamán a csontképződés lelassul, a csontok tömege és mennyisége, valamint sűrűsége fokozatosan csökken. Ezáltal az összetétele megváltozik, és a leépülése szép lassan fokozódik. Bár a csontritkulás kezdetben észrevétlenül zajlik, idővel a csontok törékenyebbé válnak, növelve a törések kockázatát, különösen olyan területeken, mint a csípő, a gerinc és a csukló.
A csontszövetben mind fiatal, mind idős korban folyamatos épülés és lebomlás zajlik, ez dinamikus egyensúlyban van. Ezzel az anyagcserével alkalmazkodik a környezeti megterheléshez, majd újítja meg időről időre szöveti felépítését. A csontritkulás akkor kezdődik, amikor a csont lebontása nagyobb mértékű, mint a csontépítés, vagyis amikor az egyensúly felborul.
Érdemes azzal tisztában lenni, hogy tulajdonképpen az osteoporosis kialakulása a test öregedésének következménye. Ezt nagyban befolyásolja, hogy az első 40 évben milyen minőségű csontozat alakult ki, hiszen 30-40 éves korban érjük el a legnagyobb csonttömegünket, ezután indul meg a csontvesztés folyamata.
Az idős életkor mellett a csontritkulás másodlagos okai egyéb egészségügyi problémák is lehetnek, leginkább olyanok, amelyek a hormonszinttel vagy a csontozat felépítésével állnak összefüggésben. Más betegségek és bizonyos műtéti beavatkozások is növelhetik a kockázatot. Nőknél az ösztrogénszint csökkenése miatt a menopauzát követően a csonttömeg csökkenése felgyorsul, azonban férfiaknál ez a folyamat kisebb mértékben jelentkezik. Hiába termelődik kevesebb tesztoszteron a szervezetükben a 30-as éveik után, nagyobb csonttömeggel rendelkeznek. Sajnos örökletes is lehet, főleg, ha csonttöréssel is történt, ezért fontos a megelőzés és a szűrés ezekben az esetekben is.
A csontritkulás kialakulásának kockázatát növelhetik a következő tényezők: a kóros koplalással járó anorexia nervosa, a falásrohamokat követő hányással jellemzett bulimia, valamint a D-vitamin-, kalcium- vagy magnéziumhiány. Kockázatot jelenthet továbbá a K-vitamin hiánya, a gyomorbetegségek vagy gyomorműtétek, illetve az emésztési- és felszívódási zavarok is. A pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy működési zavarai, a mellékvesekéreg túlműködése, valamint a csontvelő-betegségek és autoimmun betegségek szintén hozzájárulhatnak a csontritkulás kialakulásához. Az ízületi gyulladás, a mozgásképesség elvesztése, valamint daganatos megbetegedések, például emlő-, petefészek-, csont-, prosztata- és gyomorrák is rizikófaktornak számítanak. Továbbá az alkoholizmus, a dohányzás, bizonyos gyógyszeres kezelések, mint például a hosszan tartó szteroidkúra, kemoterápia vagy vízhajtók szedése, illetve a klimax előtti petefészek-eltávolítás és a depresszió is növelhetik a betegség kialakulásának esélyét.
A csontritkulás diagnózisának alapja a csontsűrűség mérése, amely során tulajdonképpen a csont kalciumtartalmát mérik meg. A csontsűrűség mérésének legpontosabb módja az úgynevezett DEXA, azaz a röntgensugarak elnyelésén alapuló mérés. Leggyakrabban mért régiók az olyan szivacsos csontállományban gazdag területek, mint a csukló, a csigolyák és a csípő. Ahogy említettem is, ezeken a területeken történik legkönnyebben törés csontritkulás esetén.
A csontanyagcsere-laborvizsgálat során a csont ásványi anyag összetételét (kalcium, foszfor, D-vitamin) vizsgálják, valamint a csontépítés és csontbontás paramétereit is.
Hogyan tudjuk megelőzni, vagyis mit tehetünk, hogy minél később alakuljon ki?
A legfontosabb a dohányzás és a nagymértékű alkoholfogyasztás kiiktatása. Az étrendet tekintve fokozott kalciumbevitelre van szükség, amelyet tejtermékek rendszeres fogyasztásával tudunk pótolni. Mivel csökken a D-vitamin-szint, érdemes azt a megfelelő szintre hozni, akár vitaminkészítményekkel, vagy nem tűző napon való sétálással, napozással is rengeteg D-vitamint tudunk bejuttatni a szervezetünkbe.
Bármilyen hihetetlen, a csontsűrűség csökkenésének mérséklésére az egyik leghatékonyabb módszer a rendszeres, de nem túl megerőltető testedzés. A mozgás képes erősíteni a csontozatot, az edzettség pedig a váratlan esések kockázatát is csökkenti. Erről szól majd a következő írásom!
Szerző: Kerata Dóra, nyitókép: vecteezy
Szólj hozzá