Nyár van, az aktivitás, kiterjedés időszaka, de ilyenkor is érdemes az önismeret gyakorlása. A forró napokat legjobb elkezdeni egy friss hajnali jógával és/vagy relaxációval, illetve meditációval. Egy kis időt szakítani arra, hogy még a friss, tiszta lappal kezdődő napon időt töltsünk a társadalmi rétegektől mentes önvalónkkal. Minél több időt töltünk ugyanis vele, annál könnyebben kapcsolódunk benső hangunkkal, intuíciónkkal, hogy segítse a mindennapjainkat a mindennapi tevékenységeink és történések során (feltéve, ha hallgatunk rá). Ebben az időszakban érdemes a belső tüzünkkel foglalkozni, hiszen a nyár eleme a tűz, a teremtés, alkotás, kiterjedés, kiterjeszkedés, kapcsolatteremtés időszaka.
De mi is az a belső tűz?
A „van benne spiritusz” mondásunk szinte meg is válaszolja ezt a kérdést. De ne zárjuk ennyire rövidre! Kire szoktuk ezt mondani? Arra, aki életerős, határozott, tettre kész, lendületes, szinte megállíthatatlannak tűnik. A spiritus latin szó lélegzetet, lelket jelent. A magyar nyelvben is megjelenik a kapcsolat: a lélegzet szavunk a lélek szóból ered. A lélegzet a levegő áramlása a testbe és a testből. Addig, amíg van lélek egy testben, addig lélegzet is van. Amint a lélek elhagyja jelenlegi testét, a lélegzet is megszűnik. Tehát a levegő áramlása egyenlő azzal, hogy van bennünk spiritusz, azaz lélek. És mivel is tudjuk táplálni a tüzet? Megfelelő mennyiségű, áramlású levegővel. Levegő, azaz oxigén nélkül nem jöhet létre tűz. Lélek nélkül, a belső tűz lángjai nélkül az ember csak egy bőrruhával fedett élettelen test.
A belső tüzünk tehát a lelkünk, a belső fényünk. A tűznek számtalan tulajdonsága van. Életet támogató, hiszen táplálékot készítünk segítségével, melegen tart minket, elűzi a potenciális veszélyforrásokat, fényt, világosságot ad. De minden dolog, minden minőség egyfajta középpont, amelynek van egy negatív-pozitív skálája, amplitúdója. A tűz támogató minőségének ellenpárja a pusztítás. A tűz veszélyes ránk nézve is, nem csak azokra, akik esetleg árthatnak nekünk. Hiánya hideget, sötétséget okoz, vakságot. Ha nem vigyázunk vele, nem tartjuk kordában, elszabadulhat és mindent felemészthet. Éget, megsebez, felemészt. Ez a tűz negatív oldala. A belső tüzünk, lelkünk egyensúlyának fenntartása tehát életbevágóan fontos.
Ráma (Visnu hetedik inkarnációja, avatárja) nevének jelentése: a belső fény, az öröm forrása. A tűz elemhez kapcsolódó érzelempár az öröm-bánat. A lélek három tulajdonsága közül az egyik az, hogy szüntelenül elégedett, örömteli. Tehát, amíg ég benned a belső tüzed, azaz van a testedben lélek, addig képes vagy tudatosítani, hogy a te Önvalód, a lelked eredeti állapotban, a társadalmi leplektől mentesen, örökké létező és örömteli. Ráma nevének éneklése, olvasás róla, a vele való foglalkozás segít kapcsolatba kerülni az örömünk forrásával. A belső tüzed a te belső fényed, amit egyre nagyobbra csiholhatsz, hogy átragyogjon bőrödön, ki a külvilágba, hogy fényét másokra is rávethesse, felmelegíthesse. A világosságod, tisztánlátásod, ami megadja a megértést, hogy te nem a test vagy, hogy te örökké létezel és mindig is léteztél, és ez a tisztánlátás kiterjed a mostani életedre, mindennek és mindenkinek a szerepére ebben a színjátékban/moziban, amiben most részt veszel. Világosan fogod látni az ok-okozatot, és ez egy hihetetlen megnyugvást, biztonságérzetet nyújt. Melegséget. Örömöt.
Emellett érthetjük a belső tüzünkön az életenergiánkat. Hogy mekkora hőfokon éljük életünket. Minél nagyobb lánggal ég ez a tűz, annál aktívabbak, erőteljesebbek vagyunk. Nem torpanunk meg, bátran beleállunk még olyan szituációkba is, amiktől félünk, nem vonódunk bele érzelmileg bizonyos szituációkba, amik megállítanának (a tűz tisztító ereje segít azonnal elégetni minden akadályt), hanem haladunk előre töretlenül. Nyíltságot, életörömöt, tettrekészséget és kicsattanó energiát érzékelünk. Ez szintén felszabadító, örömteli állapot.
Fontos, hogy a tűzenergiánk harmóniában legyen: ne csak pislákoljon, és ne is emésszen fel, nehogy a tudattalanul pusztító minőségbe csapjon át az ereje. Azzal, hogy nem adjuk meg az időt a belső megnyugvásra, megállásra, megpihenésre, kiéghetünk (ez sem véletlen!). A tűzre figyelni kell, ha túl sok fát dobunk rá, mert azt akarjuk, hogy egyre nagyobb legyen, a végén elfojtjuk, nem jut levegőhöz. Amikor nagyon pörgünk, felgyorsul a légzésünk, felületessé válik, nem kapjuk meg megfelelően az oxigént, amire szükség van a belső tüzünknek. Tehát fontos, hogy megfigyeljük: „milyen, mekkora lánggal ég most a tüzem?”
Ha azt érzed, hogy türelmetlen vagy, nem tudsz megállni, nyughatatlan vagy, kapkodsz, feszült vagy, akkor valószínű túl nagy lánggal ég a tüzed (azaz beházisárkányosodtál – férfi házisárkányok is léteznek!), ilyenkor érdemes lassabb, mélyebb lélegzetvételeket venni, pl. egy hasi légzés nagyon jó erre, nagyban nyugtató hatású pranayama ez, ráadásul a hasi terület a tűz, a belső erőnk központja, így tökéletes arra, hogy csitítsa a tüzed. Ha épp csak pislákol, érdemes fát dobni rá, csiholni, légzőgyakorlatokkal (bhasztriká, azaz tűzlégzés), hasi központú ászanákkal.
A belső tűz forrása is kétpólusú, csakúgy mint maga a tűz. Belső energiánk ugyanis fakadhat életerőből, élötörömből, életigenlésből, de ugyanígy lehet a tűz éltető ereje a düh, a harag. Amikor belső tüzed vizsgálod, és esetleg azt érzed, hogy nagy lánggal ég, érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy mi táplálja ezt a tüzet. Nem baj, ha dühtáplálta tüzed van. Nem jó, ha elfojtod a dühöd, inkább használd ki az erejét, és alkoss belőle jót! Ha azt érzed, hogy a haragod egy mozgatórugó, akkor fogadd el, és engedd, hogy ez az erő táplálja a tüzed, de fordítsd át a jó pólusba, és teremts, alkoss, cselekedj jót!
Ám ezzel is vigyázni kell, nehogy belekerülj abba az ördögi körbe, hogy akaratlanul folyton olyan szituációkba vezesd magad, ahol haragos lehetsz, hogy így tudj tovább és tovább haladni. Azt gondolom, ha felismered, hogy a dühöd ily módon kiadható, feldolgozható, kezelhető, az remek, de nem jó, ha folyton ily módon törekedsz a belső tüzed fenntartására.
Próbálj minél több pillanatot megérezni, amikor örömteli vagy, amikor átadod magad a pillanatnak, és gyermeki, önfeledt állapotban vagy, és tudatosítsd, hogy igen, ez a belső fényem, ez a belső ragyogásom, a tüzem! És érezd, ahogy az önvalód fénye átragyogja testedet, kiáramlik a téged körülvevő térbe, és mindent megvilágít, a környezetedben lévők is érzékelik ezt a fényt, melegséget, ami a testedből árad, az önvalód csodáját. A lelkedből fakadó szeretetet, jószívűséget. Ez a tűz elem harmóniája.
Az elmúlt egy hónapban kezdtem intenzívebben foglalkozni a belső tűz témájával, anélkül, hogy tudtam volna, ez lesz az idei Everness fesztivál témája (erre csak a fesztivál bejáratánál jöttem rá). Mondhatnám azt, hogy véletlen egybeesés, és pont jól jött ki, de ez is csak egy olyan történés, ami tisztán mutatja, minden mindennel összefügg, mindennek megvan a maga helye és ideje. Néhány gondolattal indultam a fesztiválra, ezek közül kettő ez volt: „Nem leszek többé senki áldozata!”, „Nem engedem, hogy elfojtsák belső tüzem!” A fesztivál második napján rájöttem, hogy az a kemping számomra egy traumatikus helyszín – réges-rég áldozatszerepbe kerültem/hoztam magam ott. Ezért, mielőtt elhagytam a kemping területét, visszamentem arra a konkrét helyre, felírtam egy papírra az áldozat szót, és felgyújtottam, elpusztítottam a papírt, és mindent, amit azóta hordoztam magammal – az áldozatszerepet, azt a belső, tudatlan késztetést, hogy áldozatnak kell lennem ahhoz, hogy figyelmet, törődést kapjak. A lényeg, hogy a tűz, amellett, hogy pusztít, tisztít is. Így lehet a negatívnak vélt pólust, a pusztítást átfordítani a másik oldalra, segítő minőséggé.
Amikor leültem megírni a cikket, még nem tudtam, mi lesz a témája. Rögtön jött a belső hangom, az intuícióm sugallata, és hallgattam rá… ez lett belőle. Kívánom, hogy mindenki rátaláljon önvalójára, a belső fényére, arra a csodára, ami valójában önmaga, és senkinek se hagyja, hogy elnyomja, elfojtsa ezt a ragyogást, ami a lelkéből árad.
Légy kapcsolatban önvalóddal! Légy örömteli! Éltesd a belső tüzed!
(Szerző: Szemler Zsófia, nyitóképünk illusztráció, fotó: Prasanth Inturi)
Szólj hozzá