Kovács Kálmán korábbi 56-szoros magyar válogatott labdarúgó, ötszörös magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa–győztes. A korábbi nagyszerű támadó jelenleg testnevelőtanárként dolgozik, azt azonban talán kevesen tudják, hogy már több magyarországi világeseményen is önkéntesként segítette a szervezők munkáját.
–Hogyan ismerkedett meg az önkénteskedéssel?
–A 2016-os franciaországi futball Európa-bajnokságon éppen a Magyarország–Izland mérkőzésre mentünk a nagyobbik fiammal és a metrón útba igazított minket egy Eb-pólos úriember, akivel szóba elegyedtünk. Ő mesélt először erről az egészről és nagyon megtetszett a dolog, mindig is szerettem segíteni az embereken és elhatároztam, hogy ha lesz lehetőségem, akkor én is kipróbálom magam ebben a szerepkörben. Apró örömök ezek, de nekem megéri, ha például egy külföldi hálás, mert nekem köszönhetően nem kell több megállót sétálnia, hanem a bejárathoz legközelebb száll le a villamosról. A mostani vizes vb-n is pont történt egy ilyen eset, amikor a műuszásra igyekezett egy francia drukker.
–Milyen eseményeken vállalt már önkéntes munkát?
–Amikor az előző évben társrendezői voltunk a foci-Eb-nek, regisztráltam az UEFA-nál meccsjegyekért, de sajnos lemaradtam róluk, önkéntesként viszont ott lehettem a budapesti mérkőzéseken. Ott voltam a budapesti kézilabda Európa-bajnokságon, valamint korábban az új Puskás Aréna megnyitóján, az Uruguay elleni stadionavatón is. Pedig volt válogatott játékosként kaptam egy VIP-jegyet arra a találkozóra, de inkább az önkénteskedést választottam…
–Azért ez a „munka” is tud fárasztó lenni, de gondolom, egy testnevelőnek ez nem lehet kihívás!
-A nagyobb eseményeken azért a 8-10. napon elfárad az ember, de mindig van egy-egy olyan momentum, vagy történés, ami akkor is erőt ad, ha elfáradtam. Például, amikor a korábbi tanítványaimmal futok össze, amely szintén gyakran előfordul.
–Akkor a közösségépítés is egyfajta csábító erő.
–Abszolút, nagyon sok az ismerős arc a versenyeken, egyre több emberrel találkozom és egyre több emberrel van közös élményem. De mindezek mellett az a legfontosabb, hogy rengeteget köszönhetek az önkénteskedésnek és ezért, mindenképp megéri.
–A sportág az önkénteskedés mellett másodlagos?
–A mostani vizes-vb-n az úszást és a vízilabdát jelöltem meg. Előbbit azért, mert korábban élőben csak amatőr úszóversenyeket láttam és kíváncsi voltam, hogy profi körülmények között, hogy megy ez. A pólót pedig mégiscsak labdával játsszák, amihez nekem is van egy kis közöm – végül ez lett a befutó, mivel két helyre nem tudtak beosztani. De majd lehet, hogy teszek egy próbát, hátha bejutok a Duna Arénába is.
–Szurkolni is marad ideje?
–Természetesen, ahhoz nem kell önkénteskedni sem, hogy egy világeseményen szorítsunk a magyar versenyzőknek vagy csapatoknak, legyen szó bármilyen sportágról.
–Milyen szereplést vár a női, illetve a férfi válogatottaktól?
–Ha vízilabdáról van szó, akkor nem is a dobogóról, hanem csakis az aranyéremről érdemes beszélni. Most ráadásul mindkét csapatunk remek játékerőt képvisel, ha ehhez hozzáveszem még a hazai pálya előnyét, akkor szerintem egyértelműen jók az esélyeink. De biztos vagyok abban is, hogy nálam jobban csak maguk a sportolók akarják a végső győzelmet, nagyon drukkolok, hogy sikerüljön nekik!
–Térjünk vissza még egy kicsit az önkénteskedéshez: van olyan esemény, amelyen mindenképpen szeretne dolgozni?
–Jövőre a budapesti atlétikai világbajnokság nagyon mozgatja a fantáziámat, de a csúcs azt hiszem az lenne, ha sikerülne rendeznünk egy olimpiát és ott segédkezhetnék.
–Szóba került a beszélgetés elején, hogy a gyermekével csöppent bele ebbe a világba – őt is beszippantotta?
–Igen, ő is benne van, bár most az egyéb elfoglaltságai miatt a vizes vb-n nem tudott munkát vállalni. A kézilabda és a futball Európa-bajnokságon viszont együtt voltunk. Most próbálom „megfertőzni” a kisebbik gyermekeimet is, valamint osztályfőnökként a kilencedikes tanulóimat is arra buzdítom és egyébként mindenki mást is, hogy kóstoljanak bele az önkénteskedésbe, mert tényleg megéri!
(Nyitókép: Balogh Dávid/FINA)
Szólj hozzá