Egy kliensem szavait idézném: „A futás néha egy pár elhasznált cipő, néha egy elszalasztott ebéd – de leginkább az az ár, amit azért fizetsz, hogy megtudd, ki vagy, amikor senki sem figyel.”
A futás ingyen van – mondják. Csak egy cipő kell hozzá, és már mehetsz is. Aha, persze. Aki már futott egy kicsit komolyabban, az tudja, hogy ennek a sportnak igenis ára van. És nemcsak pénzben mérhető, hanem időben, önismeretben, emberi kapcsolatokban – és néha egy dühös házastárs hangjában is, aki épp azon morfondírozik, hogy eltűntél-e az erdőben.
Az első flow és az első „ár”
Emlékszem az első flow élményemre. Elindultam egy laza, öt kilométeres futásra, ebéd előtt egy fél óra és átnyújtás, mondtam a férjemnek. Aztán valahogy… elfelejtettem visszajönni.
Valahol a 18. kilométernél jártam, amikor rájöttem, hogy teljesen elvesztem az időben. A testem magától mozgott, az agyam kikapcsolt, egyszerűen csak futottam. Nem számított semmi – se a távolság, se az idő, se az, hogy egyébként otthon valaki ebédre számít rám. Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, miért beszélnek annyit a futók a flow állapotról.
Aztán megszólalt a telefonom. Egy tisztás közepén álltam, még mindig a lebegés határán, amikor megláttam a kijelzőn a férjem nevét. Boldogan vettem fel, készen arra, hogy megosszam vele ezt az euforikus élményt.
De a vonal másik végén nem eufória volt. Hanem jogos düh.
– Hol vagy??
– Hát, még mindig futok…
– Öt kilométer? Tizennyolc? És nem volt térerő! Azt hittem, elraboltak, vagy fekszel valahol az erdőben, te tényleg felelőtlen vagy! – mondta.
Itt vettem egy mély levegőt, és némi mosolyszünet után csak ennyit mondtam: “Hát… ennek a futásnak ára volt.”
A futás, mint önismereti tükör
Coachként gyakran beszélgetek sportolókkal arról, hogy a futás sokkal többet ad, mint pusztán fizikális edzettséget. Egyfajta tükör, amely megmutatja, hol tartasz mentálisan és érzelmileg. És mi az ára, ha belenézel a tükörbe? Nem torzít, nincs filter, és ez bizony kockázatos meló. Ára van annak is, ha elalibized az edzést, és a lelkiismeretfurdalástól vagy az önbecsapástól pocsékul érzed magad.
A komfortzóna ára
Amikor futni kezdesz, előbb-utóbb elérkezel egy ponthoz, ahol döntened kell: maradsz a kényelmes tempónál, vagy belépsz az ismeretlenbe? A komfortzóna elhagyása sosem könnyű, mert ott van benne a kockázat: mi van, ha nem bírom? Mi van, ha kudarcot vallok? De, aki marad a megszokott tempónál – az életben és a futásban is –, az ugyanúgy fizet érte. Mert a fejlődés ára a kényelmetlenség. Mostanában gyakran hallom szakemberektől, hogy nem is olyan hasznos és építő kilépni a komfortzónából, mert az ismeretlen, kényelmetlen, kellemetlen…stb, inkább rombol, mint épít. Én maradok annál az irányzatnál, miszerint időnként igenis ki kell lépni a komfortzónából és „árat kell fizetni”, hogy tanuljak magamról, az adott helyzetről.
A kapcsolatok ára
A flow állapot csodálatos, de amikor egy futó belemerül, mások ezt nem mindig értik. Egy hosszabb edzés vagy egy spontán elnyúlt futás könnyen okozhat konfliktusokat. Az egyensúly megtalálása itt kulcsfontosságú: hogyan lehetsz jelen a szeretteid számára, miközben megőrzöd azt az időt is, ami a saját mentális és fizikai jóllétedet szolgálja?
Az önfegyelem ára
A futás az egyik legjobb tanító az önfegyelem terén. Nem mindig könnyű felkelni hajnalban, kimenni hidegben, futni fáradtan. De minden alkalommal, amikor mégis megteszed, erősíted magad. És itt jön az önismereti csavar: nemcsak azt tanulod meg, hogyan legyél kitartó, hanem azt is, hogy mi az, ami igazán fontos neked.
A gondolkodásmód ára
A hosszútávfutás olyan, mint egy mentális labor. Mit kezdesz a fáradtsággal? Hogyan reagálsz, amikor nehézségek jönnek? A belső párbeszéded meghatározza, hogy feladod vagy továbbmész. Ahogy a futásban, úgy az életben is: ha megtanulod áthangolni a belső monológodat – a „nem bírom” helyett „próbáljuk meg” – akkor az nemcsak a sportban, hanem minden más területen is visszaköszön majd.
Megéri az árát?
A kérdés az, hogy mindez megéri-e. Mert bár a futásnak van ára, az ad is. Olyan belső erőt, amit máshol nehéz megtalálni. Egyértelmű, hogy a flow állapot nem jön ingyen – de aki egyszer megtapasztalja, újra és újra fizetni fog érte.
És igen, néha a „fizetség” egy dühös telefonhívás, egy kihagyott program, vagy egy fájó térd. De, amikor a lábad visz magától, amikor az agyad elcsendesül, és amikor az egész világ eltűnik körülötted, akkor rájössz: ennél jobb üzletet aligha köthettél volna.
Kelemenné Szilágyi Noémi
egyetemi okleveles life-és sport coach, önismereti tréner, NLP szakember
Facebook: I HELP U Coaching
Szólj hozzá