Száz kör, egyenként 1,37 kilométer, összesen 137 kilométer az edelényi kastélysziget külső sétányán: ez a Daráló, az Edelényi Futók Egyesületének meghívásos ultrakihívása. Csépány Péter 12 óra 38 perccel új pályacsúcsot futott rajta – úgy, hogy alig egy hónapja volt felkészülni, és magát a verseny után sem tartja ultrafutónak.
Mi az a Daráló?
A Daráló az Edelényi Futók Egyesülete Kastélysziget Körök nevű, körpályás versenyéből nőtt ki, amelynek leghosszabb távja korábban 15 kör, vagyis nagyjából félmaraton volt. A kihívás lényege, hogy a meghívott futók egyénileg teljesítik a 100 kört a L’Huillier–Coburg-kastély körüli, apró murvás sétányon, a teljesítők pedig újabb futókat neveznek meg. Az első, 2025-ös férfi teljesítés Takács Krisztián „Csipi” nevéhez fűződik, aki a teljes felszerelését – vizet, géleket, sótablettákat – magán vitte, és nagyjából 16 óra 21 perc alatt ért körbe. Akkor 17 órás szintidőt határoztak meg.
A futás jellemzően este kilenckor rajtol, így a táv nagy része sötétben telik. A női pályacsúcsot szeptemberben Stefán Beáta futotta 16 óra 11 perccel, októberben pedig a férfiaknál két futó is a rekordra tört. Keller Sándor 13 óra 4 perccel ért célba, ami szintén jobb volt a korábbi csúcsnál, ám Csépány Péter egy nappal korábban még ennél is gyorsabb volt.
Egy hónap a 10 kilométeresek helyett
Csépány a Nemzeti Sportnak elmondta, hogy alapvetően 10 és 21 kilométeres versenyeken indul, a Daráló vállalását merész döntésnek nevezte, amelyre nem tudott nemet mondani. A felkészülésre nagyjából egy hónapja maradt: a szokásos 10–15 kilométeres edzéseit 20–30 kilométeres futásokra cserélte, és teljesített egy maratont is. A verseny előtti napra szabadságot vett ki a munkahelyén.
A rajt után a vártnál gyorsabban kezdett, majd egyenletes tempót tartott. Nagyjából a 68. kilométernél kezdett számolgatni, és ekkor látta meg, hogy a pályacsúcs elérhető közelségben van. Végig az édesanyja segítette a pálya mellett, a kollégái és ismerősei pedig üzenetekben biztatták.
Mélypont a 120. kilométer körül
A verseny legnehezebb pillanata a 120. kilométer környékén jött: elszédült, és a mozgáskoordinációja is romlott. Ezt arra vezette vissza, hogy nem tudott rendesen enni és inni, a mélypontból nagyjából tíz perc alatt jött ki. A frissítést nevezte a legnagyobb nehézségnek: ötös skálán kettesre értékelte. Az izotóniás ital, amely edzésen bevált, a versenyen nem működött, és elmondása szerint eleve nem szeret futás közben enni – szívesebben fut le teljes erőből egy tízest, és utána eszik.
Ez a tapasztalat jól mutatja, hogy egy tizenkét órán túli terhelésnél a frissítés legalább annyira dönt, mint az edzettség. A témáról részletesebben is írtunk, amikor azt jártuk körül, miért érdemes külön kezelni az energiát, a folyadékot és az elektrolitokat többórás versenyeken.
„Nem vagyok ultrafutó”, de folytatja
Csépány a beszélgetésben azt mondta, nem tartja magát ultrafutónak, de abbahagyni sem tervezi a hosszú távokat. Fő célja az volt, hogy méltósággal teljesítse a távot; elégedett, bár úgy érzi, kicsit jobban is mehetett volna. A következő feladat sem rövid: október végén a Szádvár Trail 69 kilométeres, nagyjából 2500 méter szintemelkedésű távján indul, és jó idő esetén hét órán belüli időben gondolkodik.
A Daráló egyébként a hazai ultrás mezőny felkészülésében is szerepet kapott: Keller Sándor a csúcsformát nem hajszolva, az októberi Backyard Ultra csapat-világbajnokság előtti építkezés részeként futotta le. Az esztergomi magyar versenyt végül Kertész Ádám nyerte 63 körrel, ugyanazon a hétvégén pedig a margitszigeti BP100-on Tóth Zoltán és Kéri Veronika diadalmaskodott a 100 mérföldön – a magyar ultrafutás őszi szezonja tehát bőven ad témát.
A cikk az alábbi források alapján készült szemle. Az eredeti cikkeket itt tekintheted meg: Nemzeti Sport – Csépány Péter a pályacsúcs után, Nemzeti Sport – A Darálóval készült a backyard-vb-re, Nemzeti Sport – Női pályacsúcs a Darálón, Boon.hu – Így teljesítette a Darálót Takács Krisztián
Illusztráció: az edelényi L’Huillier–Coburg-kastély, amelynek külső sétányán a Daráló köreit futják. Fotó: Jávori István / Wikimedia Commons (CC BY-SA 4.0)
Szólj hozzá