Kolozsi Erzsébet neve sokak számára ismerősen cseng. Az ötpróbázó-futó sportoló hölgy 59 évesen kezdett futni, és sok szép eredményt elérve jelenleg, 71 évesen is maratonokat fut, futóközösség tagja és külföldi versenyekre utazik. Hogyan tud ilyen aktív maradni? Mi motiválja? Erről kérdeztük.
-Hogyan jött az ötlet, hogy 59 évesen futni kezdesz?
-Egy ismerősöm csalt el a Vivicittára, a rövid távra. Én ekkor nulla futómúlttal rendelkeztem és bevallom őszintén, nehezen sikerült végigfutni a távot. Viszont a célba érés és a verseny hangulata annyira magával ragadott, hogy elhatároztam, futni kezdek. Innentől nem volt megállás, rendszeresen kijártam a Margit-szigetre. Futás-séta kombinációjával kezdtem, először fél, majd egész szigetköröket teljesítettem. Nagyon szépen fejlődtem és sorozatosan neveztem be az újabb és újabb versenyekre: először 5 km-re, majd félmaratonra párban. Fél év futás után sikerült egyéniben is teljesíteni a félmaratont, ami után nem volt megállás: rá egy évre, 60 évesen lefutottam életem első maratonját Budapesten, amit aztán rengeteg félmaraton, 14 maraton és egy 50 kilométeres ultratávú verseny követett az elmúlt évek során.
-Hogyan sikerült beilleszteni a futást a mindennapi életbe?
-Amikor futni kezdtem, még aktívan dolgoztam. Reggel 9 és este 6 óra között a munkahelyemen voltam, a futást mindig ez utánra időzítettem. Hamar ráébredtem, hogy számomra az este a legideálisabb, a mozgással remekül le tudtam vezetni a napi stresszt és boldogan, felfrissülten érkeztem haza. A Covid idején a munkáltatómmal közösen úgy döntöttünk, hogy nyugdíjba megyek, innentől kezdve több időm lett. Rendszeresen végzek keresztedzéseket, nyújtok, hengerezek és szabadidőmben szívesen olvasok a futással kapcsolatos cikkeket az interneten. Heti háromszor mindenképpen kimegyek a szigetre, de inkább többször. Az évek során kialakult egy kis futóközösségünk is, velük rendszeresen összejárunk esténként és fedezünk fel új útvonalakat, alkalmanként 10-15 km körüli távon.
-Honnan jött az ötpróba ötlete?
-Még a tokiói olimpia előtt bukkantam rá a honlapjukra, ahol különböző tevékenységekkel, versenyeken való részvételekkel, túrákkal pontokat lehetett gyűjteni ajándéktárgyakért cserébe. Engem ez akkor nagyon motivált és belevetettem magam, 61 évesen még úszni is megtanultam. Ez a pontgyűjtés annyira jól sikerült, hogy én lettem az összes nő közül az első, és nyertem egy tokiói utat. Ez sajnos a Covid miatt elmaradt, ám a szervezők azt ígérték, a következő, párizsi olimpiára már biztosan eljuttatnak.
-Melyik a kedvenc, a futás vagy az ötpróba?
-Nagyon sokat köszönhetek az ötpróbának: csodás élményeket, barátokat, ismerősöket, új sportágakat. Viszont továbbra is a futás a nyerő nálam. A futás számomra boldogság, öröm, kikapcsolódás és nagyon jó stresszlevezetés.
-Mit szól a családod ahhoz, hogy ilyen sikereket értél el?
-Nagyon örülnek neki és mindenben támogatnak. Régebben a férjem nagyon szívesen elfuvarozott a versenyekre és a helyszínen drukkolt nekem, mostanában viszont már ő is fut. Őt is elragadta a versenyek hangulata és szívesen vesz részt rövidebb távú futásokon. A fiam szintén az én hatásomra kezdett 51 évesen futni, történt ugyanis, hogy hiányzott egy ember az UB-csapatunkba és őrá esett a feladat, hogy ugorjon be. Olyan jól sikerült neki, hogy azóta is fut és szép eredményeket ér el. Igyekszem az unokáimat is az aktív életmód felé terelgetni.
-Saját fejed alapján készülsz fel a versenyekre?
-Igen, egyedül készülök, viszont nagyon sokat tájékozódom az interneten az edzésmódszerekről, a felkészülésről, a frissítésről. Tudom, hogyan célszerű edzeni egy maratonra és mire van szüksége a szervezetemnek a frissítés során. Évek óta a Hammer termékeit használom, amikre egy közösségi futás során bukkantam rá. Korábban sokszor fordult elő, hogy emésztési problémáim akadtak a verseny során, amióta viszont a Hammer termékeit használom, sosem volt hányingerem vagy hasmenésem.
-Voltál már sérült?
-Volt olyan, hogy törött bokával fejeztem be egy versenyt, de olyan is, hogy törött vállal értem célba. Úgy vagyok vele, hogy amíg nagy baj nincs, a célba érés az első. A bokatörés egy akadályfutáson történt, azonban fogalmam sem volt róla, hogy ekkora a baj. Miután otthon nem csillapodott a fájdalom és a duzzanat, bementünk a kórházba és ott szóltak a röntgen után, hogy most már jobb lenne, ha nem ácsorognék, mert eltört a bokám. Rá hat hétre már ismét félmaratont futottam. Egy másik alkalommal elestem és a vállam tört el, a kezemmel a pólómba kapaszkodva fejeztem be a versenyt. Akadt túlterheléses sérülésem is: ITB-szindrómám volt, amit végül sok-sok nyújtással, hengerezéssel és köpölyözéssel sikerült orvosolni. Azóta is rendszeresen nyújtok és hengerezek, mert ezek ugyanolyan fontosak, mint a futás.
-Mi motivál téged erre az elképesztő kitartásra?
-Elsősorban önmagamat szeretném legyőzni. Nagyon szeretek versenyre járni, megszámlálhatatlan érmem és pólóm van, de ezek már nem annyira motiválnak. Keresem az újabbnál újabb kihívásokat, érdekelnek a szép tájakon és különleges helyszíneken rendezett versenyek. Futottam már maratont Rómában és Athénban, következő hétvégén a Garda-tóhoz utazunk egy hosszú hétvégére félmaratont futni. Mindig az a célom, hogy sikeresen teljesítsem a versenyt, és ha ez egy korosztályos helyezést eredményez, még boldogabb vagyok.
-Milyen változást hozott az életedbe a futás?
Rájöttem, hogy sosincs késő semmihez. A fokozatosság elvét betartva, bárki elkezdhet mozogni és meg tudja valósítani a céljait. Amióta sportolok, sokkal energikusabb és boldogabb vagyok, éjszakánként jobban alszom, fittebb és egészségesebb lettem. Mindig meg fogom találni az életemben a helyet a mozgás számára, mindez csupán akarat kérdése!
Szerző: Peterdi-Farkas Éva
Szólj hozzá