Szinte minden ember kapcsolódik a természethez. Legtöbben szerencsére már egészen kicsi korunkban megismerjük a napfényt, a szelet, az esőt, a hideget, a természet illatait.
Gyerekként aztán (ha van rá lehetőség) sokat vagyunk a játszótéren, kirándulni, víz- vagy tengerparton – és ez így megy egy jó ideig. Eltelik pár év és talán az iskolapadban ülés az első nagy törés, amellyel gyermekként szembesülünk, hogy a rohangálás helyett egész nap ülni kell. Onnantól kezdve az ablakból nézhetjük mindazt, amit addig közelről tapasztaltunk meg testünkkel-lelkünkkel.
És sajnos a legtöbb esetben ez így folytatódik, egyre többet vagyunk a szobában, teremben, irodában, autóban… A természet élménye, képe azonban mindig ott marad velünk. A mai „civilizált” világ nagyobb hányada lassan csak a kontrollált természeti környezetet tudja elképzelni magának, mert minden más olyan „kiszámíthatatlan, bizonytalan, összevissza”. Ha minden pöpecül működik, akkor biztonságban érezzük magunkat és azt gondoljuk, hogy ez így jó.
Ha mindez téged is megérintett – és remélem, hogy az életed nem ilyen –, akkor joggal kérdezheted, hogy miért kell ennek így lennie?
Az egyik legnagyobb tévedés, hogy a kényelem és a biztonság (gyakran hamis) illúziója a jó, és hogy ezzel tudjuk a legjobb életet élni. Sajnos a nehézségek elkerülése sokkal fontosabb manapság a legtöbb embernek, mint az azokat leküzdeni és uralni képes kalandkereső őskép. Gyerekként még szerettük megoldani a problémákat, minden emlék, ahol nehézségeket küzdöttünk le sokkal erősebben és tartalmasabban él bennünk, mint azok, ahol minden szép és jó volt.
Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy mindenkinek rideg, nomád életet kellene élnie. De azt igen, hogy minél többen jöjjenek rá arra, hogy a nehézségek leküzdése a természetes, normális környezetben nemcsak a saját testi-lelki egészségük érdekében fontos, hanem jó hatással van a munkára, a családi életre, a baráti és közösségi kapcsolatokra is. És hogy miért is fontos a „természetes, normális környezet”? A téma szempontjából azért, mert ezzel az ősi (nemcsak gyerekkori) emlékeket és képességeket aktivizáljuk, olyan erőket, amelyek máskülönben felhasználatlanul panganak bennünk. Az megint egy érdekes kérdés, hogy a fel nem használt energiával mi történik bennünk…
2005-ben megalakult egy sportcsapat, amelynek az elsődleges célja az volt, hogy a természetben, a terepen való sportolást népszerűsítse, mintegy azt is hangsúlyozva, hogy aki a szabadban tölti az idejének egy részét, az nemcsak egészségesebb, hanem figyelmesebb és a környezetvédelemre is fogékonyabb lesz. Ezért is lett a neve „Triatlon a természetért Sportegyesület”, angolul „Cross to Save”, amelynek a rövidítése éveken keresztül a nemzetközi sportéletben is megalapozta a csapat hírnevét: X2S TEAM.
Közel 10 éven keresztül a csapat tagjai a létező legkülönfélébb terepsportokban értek el kiemelkedő hazai és nemzetközi eredményeket, világ- és Európa-bajnoki címeket szerezve, az Ifjúsági Olimpián, Világkupafutamokon, Országos bajnokságon és extrém versenyeken. Ízelítőül a sportágak: tereptriatlon, XTERRA, triatlon, Ironman, terepfutás, MTB, sífutás, síhegymászás, sziklamászás, téli triatlon, adventure race, OCR… Részben a kiemelkedően tehetséges sportolóknak, részben a csapat elveinek és módszereinek köszönhetően, ahol csak rajthoz álltak a csapat tagjai, ott a dobogón vagy az élmezőnyben végeztek. Nemcsak a hagyományos eseményeken, hanem többnapos sivatagi MTB maratonon, a Grönlandon keresztül vezető sífutó versenyen, egy vagy több napos kalandversenyeken, illetve 24 órás MTB megmérettetésen is.
Az edzésmódszerek mindig fejlődtek, hiszen olyan versenyzők és sportolók alkották a csapatot, mint Erdélyi Eszter, Poór Brigitta, Sikter Zsuzsanna, Dezső Sándor, Gombos Károly, Kremmer Zoltán, Szalay Péter, Tóth Viktor, vagy éppen Ziskó Balázs.
A szabadban végzett edzések olyan módszereit alakította ki a csapat, amelyek azóta példaként szolgálnak, az „outdoor multisport edzés” pedig bebizonyította, hogy a hagyományos elvekhez képest néha meglepő programok nemcsak jól működnek, hanem kiemelkedő eredmények is elérhetőek velük.
2015 után a legtöbb sportoló családalapítás miatt már csak kisebb erővel tudott versenyezni, így a csapat is átváltott az utánpótlás nevelésre, a közösségi sportra. Éveken át a családi edzések és a 8-10 évesek edzései jelentették a fő tevékenységet. Az edzések hatására a gyerekek és a családok is megerősödtek, így 2022-2023-ban egy erős, fiatal csapattal jelenhetett meg a X2S TEAM név ismét a versenyek listáin. 2024-ben már több nemzetközi versenyen is dobogón álltak a sportolók, 2025-ben pedig újabb sportágakkal bővítve még színesebb lesz a csapat megjelenése.
Hogyan zajlanak az edzések?
Egész évben szabadban edzünk, nemcsak azért, mert a versenyek is a legváltozatosabb terepen és időjárásban kerülnek lebonyolításra – és ezekre így lehet a legjobban felkészülni – hanem azért is, mert a szervezet ellenálló képessége és kitartása a változatos körülmények és nehézségek hatására fejlődik a legjobban és a legtöbbféleképpen terhelhető – akár erőfeszítés, akár stressz, akár betegség okozza a kihívást.
Az edzéseken többféle gyakorlatot végzünk, hiszen a X2S TEAM egyik alapelve is a „multisport edzés” volt, amivel a sikereket elérte. Így többféle futó-, erősítő edzést, többféle egyéni és csoportos gyakorlatot kombinálunk a terep és a környezet adta lehetőségeket maximálisan kihasználva. Ezért minden edzés más és más. Az intenzitás pedig függ az aktuális csapatösszetételtől is. Természetesen a versenyzőknek vannak speciális egyéni edzéseik attól függően mire készülnek (terepfutás, OCR, Ironman, street workout…), de az alapedzések közösek.
Ráadásul az alapedzéseken teljesen vegyes a csapat: a 7-9 éves legkisebbektől az aktív versenyzőkön át az 50-60 éves nagyapákig. Mégis hogyan lehet így elérni akár nemzetközi eredményeket? Az edzéseken ugyanazt a gyakorlatot végzi mindenki, de más intenzitással, más ismétlésszámmal, más pihenőidővel. És persze van egy-két apró trükk, amit az edző bevet a fejlődés elősegítése érdekében… De mégis mindenki együtt, egymást motiválva, együtt nevetve vagy „sírva” telnek az edzések. A családoknak is lehetősége van a közös sportprogramot megélni, a gyerekek tanulnak a szüleiktől is, a szülők pedig a gyerekeiktől, a csapat tagjai pedig egymástól.
Hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? Malomsoky Ildikó, a csapat egyik tagja, a következőképpen mesélte el saját tapasztalatait:
Körülnézek. Ez itt az otthonom. Mindig ilyenre vágytam. Körös-körül hegyek, csodaszép fák, rajtuk rengeteg madár. A panelház ötödik emeletén, ahol születtem, tizennyolc éven át álmodoztam róla, hogy eljön értem a szőke herceg és magával hozza a paripáját, de azért titkon azt reméltem, hogy inkább biciklin jön, és lesz neki egy rendíthetetlenül hűséges, hatalmas, kedves, de nagyon bátor kutyája. És mindezt majd megosztja velem. Gondolhatjátok, hogy ez a jelenet végül nem a panelben játszódott le, hanem egy olyan csodás környezetben, mint az otthonom: Solymár.
A szőke herceg eljött értem, és hozta a biciklit a kutyát és az erdőt a fákkal, madarakkal, ehető növényekkel, napsütéssel, esővel sárral és jéggel, ami elsőre persze nincs mind benne egy leány álmaiban, de aztán rájön, hogy az élet így csodaszép: a hideggel, meleggel, puhával és keménnyel, mert ez a titka az életnek. Ettől olyan szívet facsaróan szép.
Ezt élem meg, amikor együtt látom edzeni a Jegenye-völgyben a hetvenéves nagypapát és a hároméves kisunokát. Amikor elfut mellettem egy édesanya, és büszkén néz három kamasz fia után, akik másfél év edzés után most versenyeket nyernek – de nagy különbség, hogy ebben az esetben az anyuka és az apuka nem nézni megy a versenyt, hanem maguk is indulnak rajta.
Igen. Jól érted: Itt egész családok edzenek együtt, és ezen a ponton Solymár egyedülállóvá vált egész Európában, mert ilyen edzésre sehol máshol nem bukkantam. Igazából még a tengerentúlon sem. Különösen azt is figyelembe véve, hogy szó sincs andalgásról.
Az edző módszere működik. Az ég tudja, hogyan, de a kamaszok versenyeket nyernek, a szüleik egyre erősebbek és egészségesebbek, a családok között barátságok szövődnek, együtt járnak versenyekre, és a gyerekek és felnőttek között a béke uralkodik. Ülök a füvön és körbenézek. Mindenütt ott van. Nevető arcok, az edzés szüneteiben barátságosan beszélgető felnőtt emberek gyűrűjében sertepertélő apró emberfiókák. A tüdőnket átjárja a jegenye völgy tiszta hideg levegője, és az edzés végén a nyújtás után egymás mellé állunk, hogy az edző elkészítse rólunk a csoportképet. Mindannyiunkról.
Mindegy, hogy hány évesek vagyunk és hány kilósak. Mindegy, hogy gyorsan futunk vagy lassan, hogy egy darab fekvőtámaszt vagy százat tudunk csinálni. Mi itt egy csapat vagyunk. A hajdani álomból valóság lett. A szőke herceg eljött, és én harmincöt éve figyelem őt, ahogyan másoknak az életébe is elhozza a legszebb ajándékokat: az egészséget, erőt és nyugalmat. Elhozza nekik mindazt, amire én is vágytam: a biciklizés örömét hegyen-völgyön, a fákat, a levegőt, a földet, és mindezzel magát az örömöt. Az élet megajándékozott minket.
A csapat weboldala: www.3x2s.hu
Szerző: Tóth Viktor – terepsport.hu
Szólj hozzá