Sokak által nagyon régóta várt vezetőségváltásra került sor a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) tavaly december elején megrendezett tisztújító közgyűlésén. Ahogy arról előző számunkban beszámoltunk, az MNASZ előző, nyolc évben regnáló elnökének komoly kihívója akadt az ismert televíziós sportriporter és újságíró Szujó Zoltán személyében, akit a közgyűlés egy szoros eredménnyel záruló szavazáson választott meg a szövetség új elnökének. A hazai autósport első emberével a jelöléstől, a választási kampány folyamatáról és a megválasztása óta eltelt időszak élményeiről és tapasztalatairól beszélgettünk. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2023/1. számában került publikálásra.)
-Nagyon régen az életed része az autósport, korábban a versenyzésbe is belekóstoltál. Ez az óriási feladat, ha minden igaz, nem először talál meg és a múltban nem is akárkitől kaptál erre megkeresést. Mesélnél erről?
-Igen, akkor kezdjük ezzel. Valóban felmerült ez egyszer már az én életemben, amikor Ferjáncz Attila az MNASZ korábbi és tiszteletbeli elnöke, a sportág örökös bajnoka megkeresett azzal, hogy volna-e kedvem ehhez a feladathoz az ő utódjaként. Nagyon megtisztelő volt akkor tőle ez a felkérés! Viszont az akkori élethelyzetemben még fontosabb volt a televíziózás és nemet kellett mondanom. Tényleg megtisztelő dolognak tartottam már akkor is, hogy a sportág egy olyan legendás személyisége, mint ő, alkalmasnak tart erre a feladatra!
-Most mi volt a motiváció?
-Ez elég összetett dolog volt. Egyrészt az elmúlt három év, amióta magam mögött hagytam a televíziózást, egy amolyan útkeresés volt számomra. Szerencsére azért ebben is végig jelen volt valamilyen formában az autósporthoz való kötődés. Aztán az elmúlt időszakban kicsit jobban beleláttam a sportágban és a szövetségben uralkodó hazai állapotokba, az évek során felhalmozódott apátiába, és minderre nem nagyon látszott értelmes alternatíva, úgy egyre jobban kikristályosodott, hogy mindenképp tenni kell valamit a változásért. Másrészt azt gondolom, hogy az embernek meg kell érnie bizonyos feladatokhoz, meg kell szereznie bizonyos tapasztalatokat. Talán a jelenlegi élethelyzetemben már van annyi átfogó tapasztalatom a sportból, az emberekkel való kapcsolatokból, és kialakult hozzá egy komoly szakmai kapcsolatrendszer, hogy felelősséggel fel tudjam vállalni ezt a munkát, ami a jelenlegi állapotban egy óriási kihívás és nagyon összetett, nehéz feladat, de ugyanakkor egy izgalmas, igazi alkotói munka! Amúgy az már egy remek visszacsatolás, hogy a feleségem is azt mondta, hogy nagyon régen látott már ennyire motiváltnak és izgatottnak bármi kapcsán.
-Korábbi tisztségviselő választások során szerintem még soha nem tapasztalt a sportág ilyen jellegű előzetes kommunikációt senkitől, amit folytattál. Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalataid és visszacsatolásaid voltak?
-Elsősorban nyilván a korábban említett apátiából meg kellet próbálni valahogy felrázni a hazai autósport társadalmat, személyesen megszólítani őket. Azt mindenképp hangsúlyoznám, hogy sok feltételezéssel ellentétben ez messze-messze nem volt egy előre lefutott meccs! Senki nem szólt le a politikából a piros telefonon, ebbe a kihívásba bele kellett állnunk, oda kellett tennünk az arcunkat. A tisztújításnak a szabályokon és a jogi kereteken belül kellett lezajlania. Viszont a kampányidőszak három hetét, a találkozásokon beszélgetéseken tapasztaltakat nem cserélném el semmi pénzért sem, és akkor is ezt mondanám, ha nem én nyertem volna.
-A kampányodnak kétségkívül pozitív fogadtatása volt, azt viszont elég szomorú volt élesben megtapasztalni, hogy milyen elképesztően, akár évtizedes mélységekben gyökerező sérelmek és feszültségek halmozódnak a szeretett sportágunkban. Ezeknek a bármilyen feloldására milyen lehetőségeket látsz?
-Nyilván ez is egy komoly probléma halmaz. Gyakorlatilag valahogy újra kell építeni az autósport közösséget. Egyrészt egy határozott, minden szakmai területre megfelelő vezetéssel, másrészt egy folyamatos, nagyon őszinte, nyílt kommunikációval, ami alapvető feltétele a megújulásnak. Valóban sajnálatos, hogy ez egy újdonságnak fog tűnni egy ideig, de nagyon remélem, hogy aztán megszokottá válik és mindig, minden információ, eljut majd az autósporttársadalom minden szintjére. Nyilván ez egy folyamat lesz, amivel vissza lehet építeni a közbizalmat minden sporttársunknál. Szerencsére az is pozitív tapasztalat volt az elmúlt időszakban, hogy szerencsére még mindig rengetegen vannak azok, akik valódi sportszeretetből, önzetlenül is szeretnének dolgozni, konstruktívan tenni az autósport megújításáért. Nyilván ehhez elengedhetetlenek a személyi változtatások is. Természetesen vannak olyanok, akiknek a jelenlegi változással komolyan sérültek a szakmai és/vagy pénzügyi érdekei, a szakmai önérzete, és nem tudják elviselni és tolerálni a változást, a megújulást akarók döntéseit. Nekik is csak azt tudom üzenni, amit már a kampány során is elmondtam, hogy ettől függetlenül is mindenki előtt mindig nyitva áll az ajtó és mindenkit meghallgatok, aki valóban szeretne tenni a sportágunkért bármilyen szakmai területen. Azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy vannak, akik most rajtunk kérik számon az elmúlt öt-nyolc évben felhalmozódott problémák megoldását, ami azért bármennyire szeretném, de alig bő egy hónap alatt nyilván nem kivitelezhető.
-Természetesen nem csak a negatív dolgokat szeretném felhozni, de a sportágban ismert szakmai problémák között akad pár, akár már a működés ellehetetlenedésével fenyegető probléma. Szinte minden szakmai területről hiányzik egy-két generáció az adott terület utánpótlásából, mint például a sportbíróknál. Ennek a megoldására milyen lépéseket lehet tenni?
-Igen, sajnos ez abszolút így van. Ha konkrétan a sportbírók területét nézzük, akkor az egyik legégetőbb megoldandó feladat. Nagyon fontos, hogy az ő munkájuk megbecsülését mindenképpen helyreállítsuk. Az új elnökség egyik legfontosabb határozata volt az elsők között, hogy megemeltük a sportbíróknak térítendő napi- és óradíjakat, valamint a felére csökkentettük a sportbírói vizsga díját. Nyilván ez csak egy, elengedhetetlen, legelső lépés volt az elvándorlásnak, a létszám fogyásának a megállítására. Aztán a továbbiakban ki kell dolgoznunk azokat a megoldásokat, amivel fel lehet kelteni a sportbírói tevékenység iránt az autósport kedvelő fiatal korosztály érdeklődését, hogy lehet fejleszteni a szakmai képzésüket, milyen szakmai perspektívákat lehet számukra felkínálni. Ezen kívül pedig kiemelten megbecsülni az ezen a területen akár évtizedek óta dolgozó sporttársakat. Nyilván elnökként ehhez nekem azt az oldalát is kell látnom, hogy szövetségi szinten ennek a finanszírozási oldalát honnan tudjuk megteremteni, mennyit és hogyan tudunk ebből a rendezőkre terhelődő többletköltségből esetleg átvállalni. Van ennek a megoldására több tervünk és javaslatunk is, de a szövetségnek ebben az eddiginél jóval nagyobb feladatot kell vállalnia és hatékonyabban együttműködnie a rendezőkkel. Például, a jövőben megengedhetetlen lesz az, hogy a rendező akár évekig is tartozhasson a sportbírói díjakkal a sporttársak felé.
-Szintén egy nagyon fontos terület az utánpótlás-nevelés, amelyben azért szerencsére egy külsős szervezetnek, a HUMDA-nak a kezdeményezésére elindult egy komoly program – a szövetség hogyan tud majd komolyabban kötődni ehhez? Illetve milyen tervek vannak ezzel kapcsolatban az MNASZ-en belül?
-Ez szintén egy életbevágó terület, hiszen a sportág jövője és fenntarthatósága is nagyban múlik rajta. Először is azt mindenképpen szeretném tisztázni, hogy utánpótlás-nevelés alatt nem azt értjük, mikor gazdag apukák első versenyjárműnek vásárolnak a gyermekük alá egy többszáz lóerős sporteszközt és kiengedik vele a versenypályára, utána pedig ezt a Facebookon mutogatják. Ez nem utánpótlás-nevelés, hanem nettó felelőtlenség. A valódi utánpótlás-nevelésnek arról kell szólnia, hogy a gyerekeket és a junior korúakat az alapoktól vezetjük be a sportág minden szakmai területére. Nyilván a gokart és a crosscar a legalkalmasabb arra, hogy a fiatalok aszfalton és laza talajon is elsajátíthassák a sportág legfontosabb alapjait. Ezzel kapcsolatban azt is fontosnak tartom, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján akár az alapvető szakmai fogalmak tisztázásáig elmenjünk, ha arra van szükség, hogy megértsük, hogy a sportszakmával kapcsolatban naponta használatos fogalmakon tényleg ugyanazt értjük-e mindannyian.
-Sajnos az előző évek egy borzasztóan negatív morális és finoman szólva is véleményes szakmai és gazdálkodási örökséget hagytak. Ezzel kapcsolatban melyek a legfontosabb első lépések?
-Először is azt szeretném kihangsúlyozni, hogy egyáltalán nem szeretnék visszatekintgetni a múltba és folyamatosan az előző vezetésből itt hagyott problémákra hivatkozni. Viszont azt mindenképpen ki kell mondanunk, hogy sajnos az elmúlt években a szeretett sportágunk egy nagyon szűk kör, elsősorban anyagi és üzleti érdekeinek a fogságába esett, melyben egészen pitiáner szinten és módszerekkel folyt egy olyan szabadrablás-jellegű folyamat, amelyben ha valaki nem paktált le ezzel az érdekkörrel, akkor azt sokszor gyakorlatilag ellehetetlenítették a sportágon belüli tevékenységében. De még egyszer hangsúlyozom, nem szeretnék a múlttal foglalkozni, nyilván az új vezetésnek a hivatalos átadás-átvétel után le kell vonnia ezzel kapcsolatban a következtetéseket, ha szükséges megtenni a kötelező jogi lépéseket, hogy azt követően a lehető legnyugodtabb körülmények között lehessen a sportág megújításával kapcsolatos építő munkával foglalkozni minden területen. Mert hiszem azt, hogy az egész autósporttársadalom többsége valódi sportszeretete alapján szeretné a változást, partner ehhez és szeretne is tenni ezért!
-Az elmúlt időszakban melyek voltak a legérdekesebb, legértékesebb gyakorlati tapasztalataid a sportágban?
-A legmeghatóbb, ami a legjobban megérintett az a Szilveszter Rally második napjához kapcsolódik, ahol hajnalban kimentem a sportbírói eligazításra. Vittem száz darab csokit a sportbíróknak, ami Sportszelet volt, aminek az összes csomagolására a sport alá felírtam kézzel a bíró szót és így osztottam ki nekik. Azt gondolom, hogy az ilyen apró kis gesztusok is fontosak ahhoz, hogy azok a sporttársak, akiknek a munkája életbevágóan szükséges a sportág működtetéséhez, ezeken keresztül is maximálisan érezzék a megbecsülést. Itt jött oda hozzám az egyik sportbíró és mondta nekem, hogy ő harmincöt éve van a sportban, de ilyen kedves gesztust még senkitől sem kapott korábban. Ez tényleg személyesen is nagyon megérintő élmény volt. Amúgy azt folyamatosan szeretném fenntartani, hogy amikor csak lehet, mindig személyesen is tartsam majd a kapcsolatot ezekkel a sporttársakkal. Aztán a Szilveszter Rally szakmai szempontból is nagyon tanulságos volt. Beültem a Hungaroring versenyirányításába néhány órára, a leghátsó sarokba csöndben szemlélődni. Nagyon sok hasznos és érdekes dolgot tapasztaltam! Például azt, hogy figyelnünk kell arra a rendezőkkel és versenyigazgatókkal közösen, hogy a sportbírók feladatkörei adott esetben ne mosódjanak össze a biztonsági emberek feladatkörével, és még ezen kívül is számos apróságnak tűnő, de a gyakorlatban nagyon fontos dolog van.
-Közvetlenül a közgyűlés után már részt is kellett venned az egyik legfontosabb FIA rendezvényen Bolognaban. Milyenek voltak ott a visszajelzések, sok ismerőssel akadtál össze az F1-es korszakoddal kapcsolatos időből?
-Igen, ez is az egyik nagyszerű első élmény volt az elnöki munkában. Nagyon sok ismerőssel volt szerencsém találkozni, például a bahreini F1 nagydíj promóterével, akivel közel húsz éves az ismeretségünk. Aztán egy újabb példa, hogy fontosak a szerencsés élethelyzetek: a büféebédnél éppen az FIA elnöke, Mohammed Ben Sulayem oldalán foglalhattam helyet az asztalnál. Nagyon jó hangulatban telt az ebéd, rengeteget beszélgettünk és a végén megadta a személyes mobilszámát is. Aztán, hogy visszacsatoljak az apró személyes gesztusok fontosságához, szenteste, a családi vacsora közben csörgött a telefonom és az FIA elnöke személyesen kívánt boldog karácsonyt! Természetesen nyilván nem csak nekem, hanem az összes FIA tagszervezet elnökének és a legfontosabb tisztségviselőknek, de a lényeg ebben az, hogy nem csak udvariasságból mondja, hanem komolyan is gondolja a személyes kapcsolattartás fontosságát. És én ebben hiszek, hogy ezt minden szakmai szinten nagyon fontos fenntartani.
-Úgy gondolom, hogy sajnos az is egy szomorú tény, hogy a közelmúltban valahogy nagyon elsikkadt az, hogy a technikai sportnak milyen komoly történelmi hagyományai vannak, hiszen bő százéves múltra tekint vissza. Szisz Ferenc személyében például magyar volt az első Grand Prix győztes, de a jogfolytonosságával maga az MNASZ is egy közel ötven éves sportszervezet. Szóval mivel eléggé elsikkadtak a múltbéli értékeink, esetleg nem volna érdemes ezeket feléleszteni, felhasználni, sokkal jobban kikommunikálni?
-De, nagyon is! A szeretett sportágunknak óriási tradíciói és sikerei vannak a régmúltból és a közelmúltból egyaránt. Mindenképpen a hosszútávú terveink között szerepel, hogy létrehozzuk a legsikeresebb magyar autóversenyzők arcképcsarnokát, és – akár – egy kimondottan magyar autósportmúzeumot. Valóban rengeteg különleges, megőrizendő érték van a sportágban, akár személyek, akár rendezvények terén, mint amilyen például annak idején a vasfüggöny mögött megrendezett első F1 nagydíj és annak története, ami azóta is hosszú évtizedek óta töretlenül ott van a naptárban!
-Ha már a rendezvényeket említed, a jelenben melyek volnának azok, amiket érdemes lenne meg- és visszaszerezni, illetve feléleszteni?
-Jónéhány ilyen van. Ami a legfrissebben realizálódott az idei évre az ERC-ben, az a Rally Hungary, mely zárófutamként visszakerült a Rally Európa Bajnokság naptárába. Ez egy nagyszerű siker és a hazai rally rajongók számára is izgalmas lehet, hogy akár a legutolsó futamon, magyar pályákon dőlhet majd el az Eb-cím sorsa az idén. Ha ebből kiindulva kicsit nagyobbat álmodunk, akkor a WRC sorozat átformálódását nézve, mely az egy-egy vb-forduló lebonyolításánál akár több ország területét is érintheti a jövőben, helyszínként lehetne egy potenciális terv, ha csak a hazánkban rendelkezésre álló szenzációs murvás gyorsasági szakaszokra gondolok. De hazai viszonylatban, több szakágban is van több olyan helyszín, amelyet nagyszerű lenne visszahozni. Akár a tradicionális hegyiversenyek Pécsen és Parádsasváron, vagy régi klasszikus ralihelyszínek és pályák, vagy ha lenne egy gokart-vb lebonyolítására is alkalmas pályánk, de a tradíciókkal párhuzamba állítva el tudnék képzelni például a Népligetben egy Formula-E versenyt, melyre már készültek is előtanulmányok – amihez nem mellesleg maga Hermann Tilke is rajzolt már elképzelt nyomvonalat – hogy csak egy-két lehetőséget említsek. Ezek mellet az is nagyon fontos, hogy minél jobban vigyázzunk a különleges, nagy nemzetközi rendezvényeinkre minden szakágban azzal, hogy minden szakmai területen a lehető legprofibb színvonalra törekszünk a megrendezésüknél! Erre amúgy egy kiváló példa a korábban említett Formula-1-es nagydíj, ami kisebbfajta csoda, hogy ennyi ideje folyamatosan jelen lehet az utóbbi években tapasztalt, F1-ben bekövetkezett elképesztően komoly változások ellenére is. És ez a rendezés a példaértékű szakmai színvonalnak köszönhető elsősorban.
-Az elnökként rád szakadó komoly feladathegyben van-e olyan szakmai terület, amit különösen kedvelsz vagy extra kihívásnak tartasz?
-Nyilván valamennyi feladatkör egyformán fontos, de ha elnökként lehet ilyet mondani, akkor talán a sportdiplomácia az, ami nekem a szívem csücske. Abban úgy érzem igazán lubickolok, és azt szokták mondani, hogy igazán akkor vagy eredményes a meccsen, ha élvezed is a játékot.
-Egy nyertes meccshez, ahogy ezt a Régi idők focijából Minarik Ede óta tudjuk, kell egy csapat. Úgy tűnik a te „csapatodban”, az elnökségben nagyon jó erővonalak álltak össze. Ennek mi lehet az elsődleges, legkézzelfoghatóbb hozadéka a sportág számára?
-Talán leginkább az, hogy ezzel a csapattal sokkal magasabb szinten és sokkal szakmaibban tudjuk képviselni a sportágat minden területen. Tényleg egy borzasztó erős csapatot tudhatok magam mögött, mind a szakmai, mind az üzleti, mind a kapcsolati tőke szempontjából is. Őry Tamás alelnök amellett, hogy régi versenyző, kiváló menedzser a sportban és az üzleti életben is sok sikeres projekt fűződik a nevéhez. Gyulai Zsolt korábbi olimpiai bajnok amellett, hogy a Hungaroring elnöke, a legrangosabb hazai sportszervezet, a Magyar Olimpiai Bizottság első embere is egyben és mindkét kapcsolódás rendkívül fontos a szeretett sportágunk számára. A gokart világából érkező korábbi magyar bajnok versenyző, Kálmán Péter fontos szakmai alappillére tud lenni a sportutánpótlás-nevelésnek. Talán a szakmai kvalitásai érzékeltetéséhez elég, ha két nevet említek, akiknek a gyermekei a keze alatt a csapatában gokartoznak: Juan Pablo Montoya és Rubens Barrichello. A HUMDA Magyar Autó-Motorsport és Zöld Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. első embere, Weingartner Balázs és az általa képviselt állami szervezet jelentős szerepet vállalt a technikai sportok támogatásában a különböző szakmai területeken, például a hazai járműipart és az ahhoz kapcsolódó felsőoktatást is összekötve az autósporttal. Rabócsi Tibi harmincéves tapasztalattal rendelkezik, több szakágra is gyakorlati rálátása van versenyzőként és rendezőként is, az édesapja által alapított sportlétesítmény három nagyon fontos és látványos szakágnak is otthont ad. Korda Erik évtizedes versenyzői, csapatvezetői és kiterjedt üzleti tapasztalatai is rendkívül hasznosak lesznek a ránk váró munka során. Amúgy ezúton is szeretnék köszönetet mondani, hogy még bőven a választási kampány előtt első szóra mellém álltak, amikor még csak kialakulóban volt a dolog. Ez a csapat így, együtt azt gondolom, hogy egy nagyon komoly erőt képvisel minden téren. Viszont hozzá kell tennem, hogy ennek megfelelően mindenki nagyon határozott egyéniség, nagyon határozott szakmai elképzelésekkel, így nekem az is az egyik fő feladatom, hogy ezt a konstruktív, hatékony csapatmunkához megfelelő mederben tartsam és összecsiszoljam. Szerencsére, az eddigi tapasztalatok alapján, ez elég jól sikerülhet majd, mert mindenki lelkesen fogott munkához.
-Van egy olyan, napjainkban életbevágó terület, melyen az elmúlt években is elszomorító anomáliák és néha egészen elferdült működési mechanizmusok jellemezték a sportágat és a szövetséget, ez pedig a média és a kommunikáció. Nyilván erre a területre kiváló a szakmai rálátásod, azt gondolom, hogy itt rengeteget segíthet a médiából eredő ismertséged. Itt melyek a legégetőbb tennivalók?
-Valóban, ez is a szívemhez nagyon közel álló terület! Hát igen, sajnos itt (is) elég mélyről kell indulnunk, ha azt látom, hogy esetleg egy akkreditált, hivatalos mellényt viselő fotós kollégának el kell magyaráznunk, hogy ne dobjon füstbombát a pályán haladó versenyautók elé egy rali gyorsasági szakaszon egy-két látványosabb kép elkészítése érdekében, mint ahogy az a Szilveszter Rallyn történt. Úgy általában ez is egy nagyon elhanyagolt terület volt a korábbi vezetés idején. Viszont, szerencsére itt is megvannak azok a kollégák, akik évtizedek óta jelen vannak a sportban, nagy tapasztalattal, jó szellemben, igazi sportszeretettel népszerűsítik a sportágat, számolnak be a versenyekről és az eredményekről. Nagyon örömteli volt, hogy közülük sokan első szóra jöttek a kérésemre, mikor ehhez a területhez segítséget, véleményeket kértem. Itt is gyakorlatilag az alapokról kell kezdenünk. Nyilván el kell kezdeni a sportág professzionális brandépítését, ami nagyon fontos, hogy mindezt a sportérték és a tradíciók tiszteletben tartásával, megtartásával történjen. Erre is vannak tervek, ötletek, tanulmányok, hiszen ahogy mondtad, a mai világban életbevágó dolog, hogy a sportág alkalmazkodjon a jelenleg futó médiafelületekhez és az aktuális médiafogyasztási szokásokhoz. Ezek közül például az egyik, hogy a népszerű közösségi médiafelületek segítségével is fel tudjuk kelteni a fiatalok érdeklődését a sportágunk iránt, hogy vissza tudjuk vinni a magyar autósportot a mainstream médiába, viszont ehhez alkalmas termékké kell formálni a sportágat, ki kell „termelnünk” szerethető, nemzetközileg is sikeres, érdekes, példaképként is állítható sportolókat. Valóban, a személyemnek a médiából adódó viszonylagosan nagyobb ismertsége előnyt jelenthet, viszont arra kínosan szeretnék ügyelni, hogy az elnöki szerepléseim, megnyilatkozásaim ne az én személyemről, hanem az autósportról, a versenyzőinkről szóljanak.
-Végül a sok legégetőbb és legfontosabb feladat közül mi volna a legfontosabb feladat, és üzenet a sportág, valamint a szurkolók felé?
-A legfontosabb talán az, hogy egy valódi, konstruktív konszenzus alapján, az eddig már meglévők után az összes szakágban meglegyen az új szakágvezető, az összes szakági és munkabizottság, valamint nyugodt körülmények között folytatódhasson a szakmai munka. Az üzenet pedig, nem időhúzási céllal, de szeretnék mindenkitől egy kis türelmet kérni! Tudom, hogy máskor ilyenkorra már általában megvannak a versenynaptárak. Ennek az egyeztetésén is folyamatosan dolgozunk, valamint más területekkel kapcsolatban is hamarosan lesznek komolyabb jelentőségű bejelentéseink, és hamarosan elindulhat az idei versenyszezon, találkozhatunk a sporttársakkal és szurkolókkal a rendezvényeken és versenypályákon!
Szerző: Boncz Elek
Nyitókép: Gyűrű Attila
Szólj hozzá