Fernando Alonso Díaz 1981. július 29-én Oviedóban, Észak-Spanyolország Asztúria nevű tartományának központjában született. A remek hangulatú kisváros méltán büszke leghíresebb szülöttjére, a kétszeres Forma-1-es világbajnokra. A világhírű autóversenyző 2015-ben nyitotta meg a versenyautóit és trófeáit bemutató múzeumát a város mellett. Az épülethez hozzátartozik egy versenypálya is, ahol a fiatal tehetségek számára gokartiskolát működtet. Nemrégiben volt szerencsénk bejárni az egyedülálló magángyűjteményt, itt egy időutazás keretén belül megismerhetjük a jelenkori Forma-1 egyik legnagyobb alakjának teljes karrierjét az első gokartjától napjainkig.
A történet 1984-ben kezdődik, akkoriban ugyanis José Luis Alonso több amatőr gokartversenyen is indult, és szeretett hobbiját gyermekeivel is minél hamarabb meg akarta ismertetni. Éppen ezért épített egy gokartot a 8 éves lányának, Lorenának. A kislány azonban nem mutatott igazán érdeklődést a sportág iránt, ellenben az akkor még csupán 3 éves testvérével, aki egy évvel később már meg is kapta első versenyengedélyét a spanyol autóklubtól. A kissrác nemcsak megszerette a gokartozást, de egyből felfedte virágzó tehetségét, amikor megnyerte első versenyeit.
Fernando több interjúban is említette, hogy hatalmas köszönettel tartozik édesapjának, nem csak azért, hogy elindította a pályáján, hanem azért is, mert már a gokartozással töltött gyerekévek alatt kitartóan gyűjtötte fia bukósisakjait és egyéb relikviáit. Többek között neki köszönhető, hogy létrejöhetett ez a páratlan kiállítás, ami eleinte Madridban még időszaki jelleggel működött, mielőtt végleges helyére, Oviedóba költözött volna. Az önálló múzeum és versenypálya létrejöttében – amit maga Alonso tervezett és nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas – a sportoló saját alapítványa is közre járt, melynek egyébként fő tevékenysége a gyermekek és fiatalok közlekedésbiztonságra való nevelése, oktatása. A nagyszabású tárlat – ami több mint 400 darab kincset foglal magában – átfogó képet fest az asztúr hős életútjáról, szemlélteti a különböző csapatok iránti elkötelezettségét, ami az egyik olyan sportemberré tette, aki legjobban ismeri az összes csapat csínját-bínját.
Az épületbe lépve az első dolog, amit megpillanthat a vendég, az a klasszis pilóta aktuális évi versenyfelszerelése, ami mellett a legutóbb nyert eredeti trófeája díszeleg (ami látogatásunkig a Holland Nagydíjon elért 2. helyezésért járó kupa volt). A földszinten az első terem a gyermekkori gokartos éveknek állít emléket, kezdve a legelsővel, amit édesapja épített. Mivel a családnak nem volt sok pénze, ezért Alonsónak meg kellett tanulnia slick gumikon vezetni esős időben, míg édesanyja saját kezűleg varrta versenyruháit, amiket szintén közszemlére tettek. A fiatal tehetség a junior kategóriában több ízben lett spanyol gokartbajnok, majd 1996-ban a vb-n is diadalmaskodott a 14-es rajtszámú gokarttal (ennek emlékéül vitte át a Forma-1-be állandó rajtszámaként a 14-est).
A következő szoba a kezdeti versenyautók otthonául szolgál. A fiatal tehetség 1998-ban tesztelhetett először együléses versenyautót, amit a korábbi Forma-1-es pilóta, Adrián Campos biztosított számára. Az ifjú titán szinte azonos köröket futott a Campos korábbi versenyzőjével, Marc Genével, nem csoda tehát, hogy a spanyol szakember rögvest szerződést kínált neki. Az 1999-es évet a Forma-Nissan sorozatban töltötte (ez a Renault-világsorozat elődje volt), itt mindösszesen két versenyt kellett várnia első győzelmére, majd a szezon végén első helyezést ért el összetettben. A következő évben a Formula 3000-ben indult, majd egy évvel később a versenyképtelen Minardival, mindössze 19 évesen debütált az F1-ben. Teljesítménye nyomán felfigyelt rá a Renault csapatfőnöke, Flavio Briatore, aki azonnal szárnyai alá vette. A legendás hispán valamennyi Formula-1-es autója bemutatásra került Oviedóban, kezdve az első Minarditól. Kiemelt helyen szerepel a Renault R23-as, amellyel megszerezte első pole-ját a 2003-as Maláj Nagydíjon, majd első futamgyőzelmét a Hungaroringen. Ezen sikereivel évekig ő volt a legfiatalabb, akinek ez megadatott. Nem csoda tehát, hogy miatta fél Spanyolország Forma-1 rajongó lett.
Az emeleti kiállítótérbe érve eláll az ember lélegzete megpillantva azt a rengeteg autót és díjat egyben, amit 2005 óta gyűjtögetett: szó szerint az összes versenygépe, az összes dobogós helyezésért járó trófeája, az összes saját, és más kiváló vetélytársával cserélt bukósisakja, tűzálló overáljai mind a vitrinek mögött pihennek és várják a fanatikusokat. Tényleg ámulatba ejtő ez az összeállítás, főként a fellelhető tárgyak elképesztő száma miatt, amik konkrétan versengenek a figyelmünkért, hiszen mindegyiknek megvan a maga története. Két további Renault, az R25 és az R26 is különleges helyet foglal el a vb-serleg társaságában, hiszen ezekkel a versenyautókkal ért fel a csúcsra a királykategóriában 2005-ben, illetve 2006-ban. Alonso számos rekordot tudhat magáénak, melyeket főként a Renault-nál eltöltött évek alatt ért el: például ő szerezte Spanyolország első Forma-1-es rajtelsőségét, futamgyőzelmét, világbajnoki címét, és futotta meg először a leggyorsabb kört hazája képviseletében. A renaultos sikereket a 2007-es McLaren-Mercedesnél töltött év követte, mellyel mindössze egyetlen ponttal csúszott le az újabb elsőségről az összetett pontversenyben. A későbbi Renault autókat követi az az öt Ferrari, amivel 2010 és 2014 között számtalan kupát nyert, ám az újabb bajnoki címet különböző okok miatt nem sikerült elhódítania, holott kétszer is nagyon közel járt hozzá. Ezután még négy évet töltött el a McLaren csapatánál, amelynél a gyenge autó miatt esélye sem volt megismételni a korábbi sikereket.
2017-ben a McLaren istálló engedélyt adott neki az Indy 500-on való indulásra, ami azért is volt nagy dolog, mert az a F1-es Monacói Nagydíj kihagyásával járt. “Nando” bizonyította rátermettséget és kivételes képességét azzal, hogy győzelmi esélye volt a legendás amerikai versenyen, viszont a technika végül megadta magát alatta. A Forma-1-es monte-carlói futam, a Le Mans-i 24 órás és az Indy 500 megnyerésével övé lehetne a motorsport történetének második Hármas Koronája (eddig egyedül Graham Hillnek sikerült győznie e három ikonikus helyszínen), amihez akkor oly’ közel járt. 2018-ban párhuzamosan versenyzett, a Forma-1 mellett teljes szezont futott az endurance-világbajnokságban is Sébastien Buemi és Kazuki Nakajima csapattársaként. Parádés teljesítményt nyújtva ért fel a csúcsra a legendás Le Mans-i 24 órás viadalon a Toyota Gazoo Racing csapatával. Erre a bravúrra kizárólag négy F1-es győztes volt képes korábban: Graham Hill, Phil Hill, Jochen Rindt és Mike Hawthorn.
Mivel a gyűjtemény szerencsére nem pusztán a Forma-1-es évekre koncentrál, így mind az Indy 500-on részt vevő McLaren-Honda, mind az endurance-világbajnok LMP1-es Toyotának is kiemelt helyet szenteltek. Alonso 2018-ban bejelentette visszavonulását a Forma-1-től, kétéves kihagyása során számos más szériában próbált szerencsét. Többek között indult és győzött a Daytonai 24 órás versenyen, valamint ismételten diadalmaskodott a Toyota csapat tagjaként Le Mans-ban. A kivételes kollekció további ékessége az a Toyota Hillux, mellyel figyelemreméltó eredményt ért el a világ legkeményebb tereprally versenyén, a Dakaron. Összesítésben a 13. helyet szerezte meg, de számos szakaszon a leggyorsabbak között volt, ezzel egyértelműen bezsebelve a 2020-as év legjobb újoncának járó elismerést.
„Ugyan az F1 volt az életem és szenvedélyem mozgatórugója, de az olyan: Le Mans-ban, Daytonában és Dakaron teljesített modellek, mint amilyen ez is, hozzáadott értéket képviselnek a látogatók számára, akik így minden szakág képviselőjét megszemlélhetik, amelyek pályafutásom történetének részét képezik” – fogalmazott Fernando a múzeumba frissen bekerülő Hilux Dakar kapcsán.
Két év kihagyást követően 2021-ben az Alpine színeiben visszatért a királykategóriába, a 2023-as évben pedig az Aston Martin pilótájaként halmozta a dobogós helyezéseket. Jelenleg ő a rekorder, ami a Forma-1-es nagydíjakon való indulások számát illeti, 32 futamgyőzelemnél, 22 pole pozíciónál és 106 dobogós helyezésnél tart. Vajon mennyi van még benne? Még az sem kizárt, hogy sokat kell még bővülnie a szentélynek. Ez amúgy is tervben van, mivel a két Alpine és a jelenlegi Aston Martin számára már nem igazán van hely a jelenlegi épületben. Nem mellesleg a győzelmi serlegek száma is még folyamatosan gyarapszik.
Talán egy hiba róható fel a múzeum számára, hogy sajnos arra nincsen lehetőség, hogy a rajongók beüljenek egy-egy modellbe, valamint egy szimulátor hiánya is joggal sérelmezhető. Mindenesetre egy spanyolországi nyaralás vagy tartózkodás során én feltétlenül javaslom, hogy keressétek fel ezt az egyedülálló kollekciót, ami nem kizárólag Alonso-fanatikusoknak és a motorsport iránt érdeklődőknek lesz nagy élmény.
Szerző és fotók: Landek Norbert
Szólj hozzá