Keresés
Close this search box.
gaspartamas ijasz

„Megtanítottak együtt élni a kialakult mozgáskorlátozottsággal” – interjú Gáspár Tamás paraíjásszal

A Sportime hasábjain egészen a kezdetek óta szerepelnek parasportolók – nem véletlen, hiszen ők az igazi hősök, akik köztünk járnak, példát mutatnak és erőt adnak. Ezúttal Gáspár Tamás paraíjásszal beszélgettünk, aki szívesen osztotta meg történetét velünk. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2023/2. számában került publikálásra.)

„Állóképesként 1993-ban kezdtem el íjászkodni a középiskolában” – kezdte magazinunknak adott interjúját Gáspár Tamás. „Mellette más sportokat is űztem, mint az úszás, futás és kerékpározás, de az íjászversenyek sikerei messze túlszárnyalták a többit. A főiskola miatt a sport háttérbe szorult és így a versenyzések is. 2013-ban, mellkastól lefele teljesen lebénultam a Myelitistől, ami egy nem gyógyítható, gyulladásos betegség, mely a gerincvelőmet súlyosan károsította a nyak-váll vonalban. A több hónapos, sikertelen kórházi kezelések után szerencsére sikerült bekerülnöm az Aylesbury-ben található Stoke Mandeville rehabilitációs központba, ahonnan a Paralympic Games indult. Megtanítottak együtt élni a kialakult mozgáskorlátozottsággal és mellette lehetőségem volt kipróbálni nagyon sokféle sportágat, ami segített fejleszteni a légzésemet, testtartásomat. 2015-ben aktív tagja lettem a SportsAble alapítványnak, ahol kerekesszékes kosárlabda és íjász versenyekre mentünk, de az úszás, asztalitenisz, boccia és légpuskás lövészet is rengeteget segített abban, hogy újra társasági életet éljek. A legtöbb eredményt itt is az íjászatban szereztem, és célul tűztem ki a tokiói paralimpián való részvételt.”

Természetesen a sikerek és a parasport karrier nem, vagy csak igen nehezen jöhetett volna össze támogatás híján: Tamás elmondása szerint a legnagyobb támogatója a családja, de az edzői és a barátai mellett a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Íjász Szövetség, az MVM Zrt., valamint a volt SportsAble Alapítvány szintén sokat segítettek neki abban, hogy beszerezze a szükséges versenyfelszerelést, illetve enyhítsék a részvételi költségek rá eső részét.

A kezdeti években nem tudtam sok időt tölteni az edzésekkel, mert mellette dolgoztam a Slough Foodbank Alapítványnál, és más kisebb munkákat is vállaltam, amiket 2020-ban a világjárvány ellehetetlenített. Azóta csak az íjászattal foglalkozom.

Tamás jelenleg gőzerővel készül a 2024-es párizsi paralimpiára – hogy néz ki számára a felkészülési időszak? „A paralimpiára idén júliusban és augusztusban lehet megszerezni a részvételi jogot, amit a hozzám hasonló, több száz íjászból csak 12-en kaphatnak meg. A rendszeres edzéseken felül a felkészülés már tavaly megkezdődött sportpszichológiával, valamint pár hete jöttem vissza az Amerikában rendezett Vegas Shootról, ahol a versenyzés mellett a felszerelésem minőségét is tökéletes szintre emelhettem. A nyílvesszőimet a magas lövésszám és pontosság miatt tucatszámra kell pótolnom évente és a csigás íjaimat is rendszeresen kell szervizelni, illetve cserélni, hogy versenyzésre alkalmasak legyenek. A termékbemutatón alkalmam nyílt kipróbálni sok technikai újítást és tárgyalni gyártókkal jövőbeni szponzorációról, hogy más magyar fogyatékossággal élő is íjászkodhasson.”

A tokiói paralimpián rangsorban a 4. voltam, de a kieséses pályát körbe ölelő lelátók olyan szélcsatornát hoztak létre, amire sem én, sem a nyílvesszőim nem voltak felkészülve. Azóta megtaláltam a megoldást, és számítok a párizsi győzelemre.

Azonban természetesen nyárig sem ül ölbetett kézzel. „Március 18-tól szinte minden hétvégén a World Archery által bejegyzett 50-70 méteres versenyen veszek részt az Egyesült Királyságban, és a tavaly felállított Double WA50 világrekordomat is tervezem felülmúlni. Májusban kezdődik az Európa Kupa Csehországban és utána júliusban a kvóta szerző verseny Pilsenben, majd augusztusban Rotterdamban, amit az Európa Kupa zárója követ szeptemberben Csehországban. A nemzetközi versenyek több napon át tartanak: a gyakorló nappal kezdődnek, ezt követi a rangsoroló nap, majd a kieséses fordulók napjai és végül a döntők napja. Ennek megfelelően az edzőn kívül ápolói kísérettel viszek tartalék íjat és elegendő nyílvesszőt, illetve a mindennapi létezésemhez nélkülözhetetlen gyógyászati felszereléseket is. Mint mindig, bízom magamban és győzni megyek, mert ha nem így tennék, akkor nem tartanék itt.”

És melyik eredményére a legbüszkébb? „Az Európai Kontinens 2021-es kvóta győzelmemre, mert az európai mezőny a legerősebb, és amióta bevezették a kvóta rendszert, magyar para-íjász nem képviselte Magyarországot paralimpián, ahol, mint említettem, csak 12 fő vehet részt.”

Habár a magyarokat nem csak lovas-, hanem íjásznemzetként is számon tartják, azonban korábban nem kifejezetten volt népszerű sport itthon. És hogy Tamás mit gondol erről? „Ez az egyetlen sport, ami nincs nemhez, állóképességhez vagy korhoz kötve, hiszen könnyen adaptálható különféle módokon. Magyarországon a lovasíjászat és a hagyományőrző íjászat láthatóan előtérbe került az elmúlt években, mert nagyobb publicitást teremtettek maguknak – szemben a pályaíjászattal, aminek olimpiai, illetve paralimpiai népszerűsége az 1992-es barcelonai tüzes nyílvesszős megnyitó óta csak növekszik a világban. Én magyar-angol kettős állampolgárként azért választottam Magyarországot, hogy Sir Ludwig Guttmann rehabilitációs kezeléséhez hasonlóan az íjászattal népszerűsítsem szülőhazámban ezt a kiváló fizioterápiás szabadtéri sportot a fogyatékkal élők között és ők is átélhessék jótékony hatásait mentálisan, fizikálisan, ahogyan az nekem is sikerült.”

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top