„Meg kell szokni az ember alatt elterülő hatalmas mélységet, félelem nélkül felkészülni arra, hogy az ember találkozhat cápákkal és medúzákkal is, miközben a hullámokkal birkózunk és megpróbálunk tájékozódni” – Nem tartják az extrém sportok között nyilván, mégis rendkívüli körülmények között versenyez a nyíltvízi úszás szerelmese, Varga Emese, 43 éves senior sportoló és egy 6 éves kisfiú anyukája. Vele beszélgettünk. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2023/6. számában került publikálásra.)
2004-ben költöztem Budapestre, miután elvégeztem az egyetemet, de a szívemben mindig is veszprémi maradok, a Balaton közelségében töltöttem a fiatalkorom legnagyobb részét. Korábban ügyvédként dolgoztam, majd 2015 óta váltottam, maradva a jog területén. Van egy csodálatos 6 és fél éves kisfiam, és egy szerető, összetartó családom, akik mindennapi segítsége nélkül tény, hogy az úszás nem tölthetne be ilyen szerepet az életemben.
-Mikor és miért döntöttél úgy, hogy sportolni kezdesz?
-A sport egészen kicsi koromtól jelen volt az életemben. Az úszás, a víz közege 4 éves korom óta szerelem, és végigkísér az életemen át. Később, már fiatal felnőttként elkezdtem wakeboardozni, ami egyértelműen hozta magával a snowboardot is. Mondhatni, hogy a víz közvetlen közelsége, bár különböző halmazállapotban, kapocs ezek között a sportok között, és világ életemben imádtam a napsütést, a tavakat és tengereket, a természetben feltöltődni. Nagy szerepe volt az életemben a futásnak is, éveken keresztül, szinte megszállottja voltam a 10 kilométeres távnak és a városi futóversenyeknek, határozottan „rajta vagyok”, hogy a befutóérem gyűjteményemet újra bővíthessem.
Számomra a rendszeres és versenyszerű sport, az edzések, a rendszer a fizikai állapotom folyamatos fejlesztése mellett a mentális egészségemet is szolgálja. Úgy érzem, hogy a mindennapok rohanásában így a terhekkel, nehézségekkel, fáradtsággal is egészen másképp „bánok el”, és fontosnak tartom, hogy míg a világon a kisfiam a legnagyobb kincsem, és mindenben ő az első számomra, legyen valami, ami csak az enyém, nekem a nyíltvízi úszás ez.
-Hogyan kötöttél ki az úszásnál? Mi vezetett oda, hogy a nyíltvízi műfajt válaszd?
-Ahogyan előbb már mondtam, az úszás kicsi koromtól aktívan jelen volt az életemben, ahogyan éves szinten a Balaton átúszások is. Minden alkalommal élvezem, csodálom a természetet, legyen akár borús, szeles idő vagy vakító napsütés. Valamennyi nyaramat 99%-ban vízparton töltöttem. Félig orosz vagyok, a nyarakat volt szerencsém rendszeresen nemcsak a Balatonban és az Adriai tengerben, de a Fekete-tengerben úszva tölteni. Mindez egy életre megalapozta bennem a nyíltvíz iránti tiszteletet, szeretetet. Kifejezetten versenyszerűen nyíltvízen 2021-ben kezdtem el úszni, akkor határoztam el igazán, hogy felnőttként, a szeniorok között ez lesz az én utam. Érdekes, hogy Veszprémben Szokolai Laci „bácsi” volt az edzőm, aki most az elit nyíltvízi úszás olyan abszolút klasszisait edzi és vezeti elképesztő eredményekre, mint Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid.
-Szoktál medencében is úszni? Versenyen is?
-Felnőttként medencés versenyeken 2021-ben és 2022-ben vettem részt, míg a 2023-as évben maximálisan a nyíltvízi úszáson van a hangsúly. 2023-ban a fő cél az volt, hogy a külföldi, tengerben zajló versenyek mellett a hazai nyíltvízi országos bajnokságon jól szerepeljek (végül korosztályos országos bajnokként állhattam dobogóra a 3 kilométeres távon, ez a táv a leghosszabb a hazai szenior bajnokságban) és ősszel, Madeira szigetén a LEN Masters Úszó Európa bajnokságon a nyíltvízi számok minél jobban sikerüljenek.
Hiányzik a medencében 400, 800 és 1500 gyorson (ez utóbbiban az országos bajnokságon a 3. helyezés volt számomra igazán nagy öröm) újra versenyezni, így 2024-ben – a szenior úszásban világszinten is elképesztően sikeres – egyesületemben a medencés versenyekből is jobban ki fogom venni a részem.
Az edzéseim 95%-a medencében történik. Heti négy alkalommal, átlagosan heti 20 és 30 kilométer között mozog az elvégzett munka, mely egy kidolgozott edzésterven alapul, a felkészülés különböző szakaszaival, ami idomul a soron következő verseny távjához, mind a méterek mennyiségében, mind a feladatok (egyben hosszú, 3-12 km úszás, vagy épp „piramis” úszás, 40×100 sprint…) jellegében.
-A nyíltvízi úszás milyen válfajaiban vagy érintett?
-Tavakban, tengerekben 1.5-3-5-7-10 km távokon versenyzem, ahol – akárcsak a különböző medencés távokon – minden táv egészen más edzésmunkát, versenytaktikát (frissítés, erő- és időbeosztást) kíván meg.
-Mi ennek a sportnak az extrém aspektusa, ami egy átlagember számára riasztó vagy furcsa lehet?
-A nyíltvízi úszás egy nagyon magányos sport. A nyíltvízen edzeni és versenyezni egyértelműen megkívánja az embertől azt, hogy ebben a közegben a maximális magabiztossággal mozogjon. Az úszás is egészen más technikát követel meg, hiszen nincs fal, forduló, sávok, jellemzően hullámokkal birkózunk és fontos folyamatosan tájékozódni is, így a gyorsúszás sem a medencében megszokott, „kisimult” stílus. Fel kell készülni az időjárás esetleges gyors változására, a vitorlások, kishajók, jet-skik számára láthatónak kell lenni és kölcsönösen figyelni egymásra. Különösen a tengerekben meg kell szokni az ember alatt elterülő hatalmas mélységet, félelem nélkül felkészülni arra, hogy természetesen az ember találkozhat közvetlenül az élővilággal is, és ezért fontos tudni, miképp viselkedjünk medúza csípés, vagy akár egy cápával való találkozás során. Szükséges kellő gyakorlatot szerezni a tájékozódásban is, hiszen egy több órás, akár a part mentén haladó nyíltvízi edzésnél kell, hogy az ember visszataláljon, így elengedhetetlenül fontos megjegyezni a part mentén jellegzetesebb épületet vagy világítótornyot, bármit, amihez köthetjük, hogy honnan indultunk és hol tartunk az úszással. Egészen más közeg egy tó, egészen máshogy hat az úszó fizikumára, bőrére, más hullámok jellemzőek, más az élővilág, mint a tengerben, óceánban… Tengerben és óceánban való úszásnál különösen figyelni kell a test megfelelő előkészítésére, hiszen az intenzív napsütés, az apró homokszemekkel kavargó sós víz és a vízben előforduló medúzák megkívánják, hogy mindig használjunk az úszás előtt vastagon vazelint, illetve speciális, medúzacsípést semlegesítő krémeket. Mindig használok egy derekamra köthető, feltűnő színű, speciális nyíltvízi jelzőbóját, melyben egyrészt tudok tárolni személyes holmit is, hogyha egy hosszabb úszásra hagyom el a partot, illetve nagyon nagy segítség lehet olyan esetben, ha bármiért is az úszónak meg kell kapaszkodnia vagy segítséget vár. Egy órát meghaladó nyíltvízi úszás esetén, legyen szó akár edzésről vagy versenyről, fontos a megfelelő frissítés, ezért egy vastag ipari ragasztószalaggal szoktam rögzíteni a bóján lógva a frissítő zseléket, illetve kisebb flakon ásványvizet is. Azt mondanám, hogy a legfontosabb a természet tisztelete. Az élővilághoz is úgy viszonyulni, hogy ott mi vendégek vagyunk. Gyakorlat kell ahhoz is, hogy az ember megfelelően tudja értékelni az időjárási körülményeket, hiszen nem feltétlenül csak ideális, tükör víz, csoda napsütés mellett zajlik egy edzés vagy verseny.
A hullámok sokfélesége, nagysága különböző úszás technikát követel meg, és bizony azt is hideg fejjel kell megítélni, az időjárási adatok részletes elemzésével. Vagányság és rutin ide vagy oda, időben kell döntést hozni, melyek azok a körülmények, amikor már nem vállalhatjuk a hosszabb, főleg kíséret nélküli nyíltvízi úszást.
-Mi kellett ahhoz, hogy elérj erre a szintre?
-Edzés, edzés és merjünk álmodni! Büszke vagyok az eddigi versenyeken elért eredményeimre, a legbüszkébb arra vagyok, hogy most már erős magabiztossággal úszom a kritikusabb körülmények között is. És sikeres helyett inkább elhivatottnak és szerencsésnek mondanám magam.
-Egyedül tetted meg ezt az utat vagy edző segített végig?
-A nyíltvízi versenyszerű úszásnál azt gondolom, hogy elengedhetetlen edző segítségét kérni a felkészüléshez. Csupán egyenletes távokat róni az uszodában egyes, rövidebb távokra és bizonyos eredményekre akár elég is lehet, de kitolni a határokat mind a távolságban mind pedig a sebességben egyértelműen igényli egy profi segítségét. A felkészülésnek különböző szakaszai vannak, különböző távolságú és tartalmú edzésekkel, amelyek egyrészt megalapozzák a jó állóképességet, ami ennél a sportnál elengedhetetlen, ugyanakkor fontos a gyorsaságot és a robbanékonyságot is fejleszteni.
-Mik a legnagyobb eredményeid?
-A legbüszkébb az OCEANMAN nyíltvízi versenysorozat Kréta szigetén megtartott világbajnokságára való kvalifikációra és az ott elért teljesítményemre vagyok. Ott olyan extrém körülmények, hatalmas viharos hullámok és lehűlt víz vártak, hogy a verseny előtti nap gyakorlott nyíltvizesként is csak hármas-négyes csoportokban mertünk edzeni (birkózni, hánykolódni), és a szervezők közel voltak ahhoz, hogy lefújják a versenyt. Egy életre szóló élmény volt másnap közel 50 ország sportolóival együtt küzdeni és partot érni életem legjobb idejével az 5 kilométeres távon, ami egy tizedik helyre hozott be, és amit nem tudom, hogy valaha képes leszek-e felülmúlni.
A 2022-ben az Európa-bajnokságon egyéni csúccsal úszott három kilométeres versenyzésre is büszke vagyok, ahol úgy érzem először sikerült igazán taktikusan is, nem csak gyorsan úszni.
Nagyon büszke vagyok a 2023-as országos bajnoki címre is, amit természetesen szeretnék a következő évben megvédeni.
Tulajdonképpen az összes versenyemre büszke vagyok, mert komoly munkát teszek bele a szürke hétköznapokon, amikor sokszor könnyebb lenne otthon filmet nézni és pihenni.
-Hogy készülsz fel egy versenyre az utolsó napokban?
-Az életem egy szakaszában a legközelebbről figyelhettem meg egy profi állóképességi sportoló rutinját az edzéseken át, és a versenyt megelőző napoktól a rajt előtti percekig. Ez számomra egy életre adott egy olyan tudást, amivel egyre rutinosabban „összerakom” a rajt előtti napokat, estét, reggelt és az utolsó 15 percet is.
A verseny előtti egy hétben már különös szerepe van a megnövelt folyadék és só bevitelnek, hihetetlen nagy szerepe van a megfelelő alvásmennyiségnek, a stressz kizárásának, és fontos az utazást úgy megszervezni, hogy a helyszínen előtte megfelelő idő legyen a körülmények megismerésére, egy rövid úszásra és a megfelelő mentális átállásra, pihenésre, megfelelő mennyiségű nyújtásra. Én a verseny előtti négy napban fogyasztom a Hammer Nutrition „Raceday Boost” nevű készítményét is. A verseny előtti este sima paradicsomos tészta, vagy margarita pizza a bevált vacsora, természetesen az alkohol szóba sem jöhet és fontos, hogy az ember ne ilyenkor kóstoljon meg helyi különleges ételt, azzal várjuk meg a verseny utáni ünneplést. A verseny előtti reggelen két órával a rajt előtt reggelizem. Mindig ugyanazt szoktam enni (sajtos-vajas szendvics, nutellás szendvics, kávé, tea, banán, izotóniás ital). A rajt előtt körülbelül negyedórával pedig még magamhoz veszek olyan táplálékkiegészítőket, amelyek kifejezetten fontosak a hosszútávú állóképességi sportoknál, illetve előkészítem a bőrömet és a bójámat is a hosszútávúszásra (ISO ital, sótabletta, BCAA, energiazselé).
-Volt valaha sérülésed?
-Az úszás egy egészséges, – ha nem a legegészségesebb – sport, de nyilván az alkatból és intenzitásból adódóan fenyegetik az embert a sportsérülések, így különösen tudatosan figyelni kell a vállakra és a hátat érintő nyújtásra és gyógytornára. Én folyamatosan küzdök a bal vállammal, amely kevésbé mobil a jobbhoz képest, így speciális gyógytorna gyakorlatokkal és ízületerősítő készítményekkel igyekszem formában tartani és tökéletesebb mozgásra bírni.
Az eddigi legnagyobb sérülésem nyíltvízi úszásban az Ibizán ért 2023 októberében. Egy 5 kilométeres nyíltvízi verseny során a verseny felénél egy átlagosnál veszélyesebb medúza keresztezte az utamat, a karomon és a lábamon csípett meg, ami óriási fájdalmat és rosszullétet okozott 15-20 percig. Olyan nagy méretű és erős csípések voltak, hogy a célba beérve az egészségügyi személyzet rögtön ellátott. Közel egy hónap volt, mire rendbe jöttem, de szerencsére sokat segített, hogy Ibizát követően Tenerife szigetére utazhattam sportoló barátokkal edzeni és az óceán vize igazán gyógyító.
-Van valamilyen különleges étrended?
-Figyelni kell az étkezésre és a fehérje, rostok és a szénhidrát megfelelő arányára, a vitaminok és ásványi anyagok magasabb dózisú bevitelére. Van egy meghatározott rendje annak, hogy edzés előtt mikor és mit táplálkozom, ahogyan annak is, hogy edzést követően negyedórával, vagy fél órával mit kell magamba töltenem, hogy a regenerálódást felgyorsíthassam. Mindenevő vagyok, de húst alapból keveset fogyasztok. Mindig lehet még tudatosabban és egészségesebben táplálkozni, és úgy érzem, hogy ebben még mindig napról-napra tanulok és igyekszem fejlődni.
-Hogy látod a sportág jelenlegi helyzetét?
-Az amatőr nyíltvízi úszás, amiben én részt veszek (Oceanman, Xterra, Italian open water cup, Alpenadria), nagyon nagy népszerűségnek örvend, különösen a tengerrel rendelkező európai országok körében, ahol mondhatni, hogy minden hétvégére akár több verseny is esik, és 25-80 éves korú, elképesztő állóképességgel, fizikummal rendelkező nyíltvízi úszók mérik össze magukat egymással.
-Mik a terveid a jövőre nézve, mik vannak a bakancslistádon?
-A legnagyobb vágyam, hogy minél többet versenyezhessek különböző távokon tengerekben és óceánban! Látva a nemzetközi mezőnyt, az életkor csak egy szám, és bízom benne, hogy a vitalitásom és a körülményeim hosszú időre lehetővé teszik, hogy sok versenyen részt vegyek. Ha konkrét bakancslistát kellene említeni, szeretnék részt venni a Boszporusz-csatorna úszáson, illetve az Ultraswim 33.3 versenyen részt venni Horvátországban, ahol egy szűkebb csapat hajókkal, személyzettel, masszőrökkel kísérve három napon át teljesíti az összesen 33.3 kilométeres versenyt. Célom továbbá minél többször a 10 kilométeres távot is teljesíteni, különösen a Vörös-tengerben, ahol páratlan élővilágot lehet csodálni a verseny közben.
És ami a legfontosabb, az nem a cél, hanem az út! „A cél halál. Az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.”
Szerző: Farkas Éva
Szólj hozzá