Sport coachként és hobbi futóként így, 55 évesen a rettegett, vagy inkább mumusnak tartott menopauza kezdetén, az üres fészek szindróma beálltakor úgy érzem, abszolút testközeli az élménye annak a kérdéskörnek, hogy én akkor most hogy, hol és ki is vagyok?
Gyakran ráfogjuk szegény férfiakra, hogy biztosan kapuzárási pánik miatt vesz magának új és értékes autót, vagy kínjában már nem tudja mit csináljon és ultra távokat fut. A hölgyek is megkapják rögtön a címkét, az ítéletet, amikor nagymamaként futóversenyeken húsz évesek között fotózkodnak, „klimaxos nagyinak” hívják. Kritikus időszak ítéletekkel, címkékkel.
Egy igazán kemény év végén, amikor minden korosztályhoz begyűrűzött a pánik, a szorongás, ki ne kérdezné meg akár saját magától is, hogy „hogyan bírtam ezt ki” és elcsodálkozik aztán hogy ott van, ahol lenni akart pár évvel ezelőtt. Felmerülhet ilyenkor a kérdés: a cél, eredmény, amit elértem, azt egyáltalán akartam-e, vagy csak így sikerült és valójában semmi érzés, érzelem nem köt hozzá? Az alapos leltár után pedig rájövünk, hogy már az a bizonyos „B-oldal” játszódik le életünk lemezén és még annyi mindent szeretnénk megvalósítani, annyi minden áll még a bakancslistánkon! Talán ez az az érzés, amit a köznyelv kapuzárási pániknak nevez. Én nem hívom pániknak, mert nem is az. Miért lenne pánik az, amikor a meglévő tapasztalatod és megszerzett tudásod alapján új, vagy változatosabb életútra vágyódsz? Miért lenne pánik az az érzés, amikor lelassulnak a gondolataid és pontosan meg tudod fogalmazni azt, amit szeretnél elérni? Pánikról én akkor beszélek, ha a vágyaidat és álmaidat kergeted ahelyett, hogy azokat okos céllá változtatnád. Aki vágyakozik, az kapkod, pánikszerűen, mindenbe belekap, aztán szinte semmit nem fejez be, vagy nem ér el. Ilyenkor jön a csalódás és az önostorozás, hogy már megint milyen béna voltam, ezt sem tudtam megcsinálni. (De igazából nem is akarta, csak azt hitte, hogy akarja.)
Sportolóknál még fontosabb a pontos, mérhető, releváns és időhöz rendelt célok meghatározása azért, mert a belefektetett munka csak akkor térül meg, ha a sportoló nem más célját, hanem a sajátját akarja elérni. Találkoztam és coachként segítettem olyan sportolókat, akik csapatsportot űztek és a saját, egyéni céljuk nem volt összhangban a csapat által meghatározott céllal, ezért a 30 éves sportoló, bár csapat szinten sikeres volt, de egyénileg nem érezte azt, hogy jó helyen van, eluralkodott rajta az életközepi válság és úton volt a kiégés felé.
Mit lehet tenni azért, hogy az életközepi elakadás, ami akár 30-35 éves korban is jelentkezhet, ne az ellenségünk legyen, hanem úgy éljük meg, mint természetes állapot?
A coaching folyamat során (5-8 alkalom) ránézünk a kliens életkerekére, szerepeire, megnézzük, hogy mi az ő életének az értelme, mi az, amit szeret csinálni és ért is hozzá, mi az, amiért pénzt is tud keresni és mi az, amivel szolgálni, segíteni tudja a környezetét? Ezeknek a metszete lesz az a cselekedet, ami az ő élete értelme az adott életszakaszában. Ezért lesz érdemes minden nap felkelnie és egyik életszakaszból úgy átlépni a másikba, hogy közben ne érezze azt, hogy valami nem lett lezárva, valami kimaradt vagy elmaradt az eddigi éveiből.
Amikor megkérdezik tőlem, hogy a sportolóval (amatőr, profi, teljesen mindegy) miben más a coaching, mi a különbség egy sportoló és egy nem sportoló között, azt szoktam válaszolni, hogy egy valami van, ami közös, és ez az alapja minden segítő folyamatnak. A sportoló is ember, nem földönkívüli. Egy különbség azonban mégis biztosan van: a sportoló gyorsabb. Mindenben. Az életközépi válság is gyorsabban jelentkezik nála, de gyorsabban is jön ki belőle.
És igen, ultrázni a középkorúak „szoktak”, és igen, a futónagyik és dédik is ott vannak a futóversenyeken, ott futnak veled együtt, és nem szeretik azt hallani, hogy a „te korodban”, mert az ő korukban pont nem az életkor számít, hanem az, ahogyan a testük funkcionál.
Kívánok mindenkinek testmozgásban, életben, és ha szükséges, akkor elakadásban teli új évet! Kívánom, hogy a kapu zárása és az év vége ne pánikot, hanem új reményt és hitet hozzon nektek!
Szerző: Kelemenné Szilágyi Noémi
life&sport coach, önismereti tréner
facebook.com / I Help U coaching
Szólj hozzá