A művészetek és a sport sok értelemben kapcsolódik szorosan egymáshoz: mind a kettőhöz kitartás, elszántság és szenvedély kell. Két kiváló művésszel, Harcsa Veronikával és Várhelyi Évával beszélgettünk a testmozgás fontosságáról és arról, hogy a sport miképp van hatással a mindennapjaikra.
Harcsa Veronika – énekes
-Énekesként mit és miért sportolsz?
-Szerencsére énekesként bármit lehet sportolni. A hangszeresek gyakran nem mernek például síelni, nehogy a kezüknek baja essen, nekem legfeljebb arra kell vigyáznom, hogy ne fázzak meg, de sportolástól nem szoktam. Télen is futok, idén -4 fok volt a leghidegebb, amiben kimentem. Szezonban síelek, biciklizem, úszom, ami éppen jön. Hosszú évekig sokat jógáztam, ebből most egy nyújtási rutin maradt meg, de nagyon szeretném újra beépíteni a rendszeresebb gyakorlást az életembe, mert hiányzik.
-Mit sportolsz szívesen és miért pont azt választottad?
-A sport nekem alapvetően szabad levegőt jelent, az erdő mellett lakunk, így adja magát a futás. Óriási plusz, hogy sehova nem kell elmenni, hanem amikor alkalmas, átöltözöm, és a házunk elől rajtolok is. Legjobban ébredés után szeretek kimenni, így feltöltöm magam a friss levegőn, és azzal a jóérzéssel indul a nap, hogy már sportoltam is.
-Mire használod a sportot az életedben, mi a célod vele? Egyéni és önmagadon túlmutató célokra is gondolok.
-A saját vitalitásomon túl fontosnak érzem, hogy népszerűsítsük a sportokat. Sajnos a zenész szakma nagyon egészségtelen. A folyton változó időbeosztás, a gyakori esti-éjszakai leterheltség és a fárasztó turnék miatt nagy kihívás beépíteni a rendszeres mozgást, nekem sem minden időszakban sikerül. Pedig pont emiatt az igénybevétel miatt lenne elengedhetetlen.
-Képviselsz-e bármit a sportolással a munkatársaidnak, a közönségnek, az embereknek, a barátaidnak, a családodnak – pl. egészséges életmód, kihívások vállalása, céltudatosság…?
-Ősszel részt vettem egy kihívásban, az InDaHouse Egyesület Túramaratonján, gyűjtöttem pénzt a szervezet borsodi gyerekeket fejlesztő programjaihoz. Nagyon sikeres kampány volt, láthatóan tetszett a közönségemnek az ötlet, sokan követték a kirándulásaimat, és nagyon szép összeg gyűlt össze. Bár a magánéletemről szinte semmit nem osztok meg, azt szívesen mutatom, hogy sportolok.
-Milyen hatással van a sport az életedre, egyéb tevékenységeidre?
-A férjem nagyon sportos szerencsére, amivel egyrészt engem is inspirál, másrészt az outdoor sport igazi közös idő tud lenni. Neki köszönhetem, hogy rendesen megtanultam síelni, vagy hogy kipróbáltam a kite surf-öt és a via ferratát. Biciklitúrákra is szoktunk menni, ez az egyik kedvenc nyaralási formánk.
-A sport hogyan segíti a munkádat?
-Segít strukturálni a napokat, és persze mentálisan és fizikailag is elengedhetetlen az intenzív munkához.
-Hogyan tudod összeegyeztetni az edzést a próbákkal, fellépésekkel?
-Vannak intenzívebb időszakok, például egy olyan turnén, amikor minden este máshol van koncert. Ilyenkor nagyon nehéz beépíteni a mozgást, mert eleve keveset alszunk, és folyton úton vagyunk. A bőrönd nehéz, nem könnyű helyet találni benne az edzőcipőnek sem. Legrosszabb esetben a hotelszobában szoktam jógázni, vagy ha van edzőterem, akkor ott futok. Nemrég Stuttgartban volt egy remek élményem, amikor a Modern Art Orchestra big banddel léptem föl. A zenekar egyik szaxofonosáról, Ülkei Dávidról tudtam, hogy megszállott MMA-s és testépítő, úgyhogy megkértem, legyen a személyi edzőm a hotel gym-ben. Két edzést is be tudtunk iktatni, és végre egy profitól kaptam tanácsokat súlyzóhasználatra.
-De jó ezt hallani, megérne egy külön beszélgetést! Mik a rövid és hosszútávú céljaid a sportban, a sporttal?
-Gyerekkoromtól fogva elég kompetitív vagyok, de a sport mégsem a versenyről vagy a célokról szól számomra. Szeretem néha nézegetni, hogy mit mutat a pulzusmérő vagy a kilométeróra, de alapvetően jól szeretném élni az életem, és ennek fontos része a sport, mint élmény és mint eszköz. Ha mégis célokat kell megfogalmazni, akkor folyamatosan törekszem rá, hogy a sűrű időszakokban is megmaradjon a rendszeresség, illetve nagyon szeretném visszaépíteni a jógát az életembe.
-Zenészként, énekesként sok emberrel találkozol, sok helyen fordulsz meg. Mit gondolsz az emberek hogyan élik meg a mozgást, a sportolást?
-Sajnos egyértelműen látom a különbséget Magyarország és a nyugatibb országok között. Nem is a városokban, hiszen nálunk is óriási a sport boom, hanem inkább vidéken. De azt is látom, hogy pont az említett boom-nak köszönhetően van pozitív változás, és bízom benne, hogy ez szélesebb társadalmi rétegeket is elér majd.
Várhelyi Éva – operaénekes
-Az operaénekes és a sport – elsőre szokatlan összeállítás. Számodra mit jelent a sport?
-Az operaénekes élete nagyon hasonlít egy sportoló életéhez. Mivel a saját testünk a hangszerünk is egyben, elengedhetetlen, hogy tónusban tartsuk, hiszen az éneklés komoly fizikai munka. A mai színházi, rendezői világban nem elég a hang, esztétikusan is kell kinézni. Ennek érdekében rendszeresen sportolok, főleg tornázom, tavasztól őszig pedig kerékpárral járok dolgozni, futok és úszom. A sízés, díjlovaglás, sup és szörfözés szezonális hobbijaim.
-Mikor és hogyan kezdődött számodra a sportolás?
-Három éves korom óta a torna és a tánc az életem része. Rengeteget profitáltam belőlük a színpadon és a mai napig ezt érzem a testem számára a legmegfelelőbbnek. Gyerekként olyan mesternél kezdtem, mint Berczik Sára táncpedagógus.
-Mit ad neked a hétköznapokban és a munkádban a sport?
-Sport terén nagypapám és édesanyám voltak a példaképeim. Ők arra tanítottak, hogy két dolog van az életben, amit nem lehet elég korán elkezdeni és életünk végéig kell csinálnunk: a sport és a nyelvtanulás. Vallom azt a római mondást, miszerint „Ép testben ép lélek.” A sportolás mellett odafigyelek az egészséges táplálkozásra is, mert úgy gondolom, kedvező eredmény csak így érhető el. Ha elégedett vagyok a testemmel, kinézetemmel, jól érzem magam a bőrömben, mentálisan is egészségesebb vagyok és ezt a pozitív kisugárzást tudom közvetíteni kifelé is. A rendszeres sportolás engem kitartóbbá, fegyelmezettebbé tett és megtanított küzdeni. Ezt a szellemiséget adom tovább a lányomnak és a növendékeimnek.
-Mit szeretsz elsősorban csinálni, mivel töltöd szívesen a sportos idődet?
-A napi rutinomhoz tartozó tornát egyedül végzem, de síelni, kerékpárral túrázni és szörfözni a családommal és a barátainkkal szoktam. Ezek az év legkedveltebb időszakai számomra. Egy hobbimat azonban még nem említettem, ez pedig a tánc. A művészi tornát ugyanis 12 év klasszikus balett, jazz balett, társastánc követett, amiből felnőtt koromra a salsa és tangó lett. Igazából ez az a két „sport”, amelyik valóban kikapcsol és lelazít, de a pandémia óta háttérbe szorult. Mindegyik előbb említett sport által erősödött a családi- és baráti kötelék és újabb barátokkal gazdagodtam.
-Hogyan egyezteted össze az operaénekesi munkádat az edzésekkel?
-Mint említettem, a pályámhoz elengedhetetlen a sport. Minden reggel 30 percet tornázom, melynek nehézségi fokát az aznapi feladataim nehézségéhez állítok össze. Ha koncertem vagy előadásom van, nem végzek olyan gyakorlatokat, amelyek befeszíthetik az énekléshez szükséges izmaimat, de nem hagyok ki egy napot sem, hacsak valamilyen egészségügyi probléma nem akadályoz. A sport az életem része, rosszul érezném magam nélküle. Szerencsére olyan a beosztásom, hogy nem okoz gondot beilleszteni a napi rutinomba egy kis reggeli tornát, bár igaz, hogy ennek érdekében korán is kelek.
-Mi volt az első olyan sportélményed, amire azt mondhatod, hogy megváltoztatta az életedet?
-Hogyan változtatta meg az életemet a sport? Ez jó kérdés… Gyökeresen. Az, hogy most énekesként beszélgetünk a sportnak „köszönhető”. Eleinte csellistának készültem, 6 éves korom óta csellóztam és épp a felvételi előtt álltam, amikor az egyik lovas edzésen rosszul estem és eltörtem a csuklóm. Ezzel megpecsételődött a csellista pályám, és egy kis csavarral, de így lett belőlem végül operaénekes.
-Van más célod a sporttal az eddig említetteken kívül?
-Céljaim igazán nincsenek a sporttal, talán az ünnepek utáni esetleges pár kiló leadása, de semmi több. Csak az egészség megtartása a fontos.
-Hogyan látod a sport helyzetét a mindennapokban?
-A kollégáim és a barátaim körében is azt látom, hogy a sportolás egyre fontosabb az életükben. Amit én problémaként élek meg a gyerekeket látva, hogy ma nem sportolhatnak csak kedvtelésből, mint mi anno, mindent versenyszerűen kell csinálni. Szerintem ez nem jó. Így is borzasztóan stresszes az életük, és ahelyett, hogy lelazulhatnának, kikapcsolódhatnának sportolás közben, ott is teljesíteniük kell. Kár.
Szerző: Tóth Viktor
Szólj hozzá