Mindenkinek van egy kávés sztorija. Egy illat, egy íz, egy pillanat, amihez emlékek kötődnek. A török kávé ennél is továbbmegy: egy ötszáz éves hagyomány, ami ma is összeköti az embereket. December 5-én ennek a történetnek a napját ünnepeljük és az élményt, ami minden egyes korty kávéban velünk van.
Egy apró csésze, mégis egész történelmek férnek bele: a kávéházak születése, az oszmán kor beszélgetései, a mindennapi élet apró szertartásai. A török kávé ma is ugyanazzal a gondossággal készül, mint évszázadokkal ezelőtt, és talán épp ez adja a varázsát.
A lassú főzés, a hab kialakulása, az apró kortyok mind egy közös élményt idéznek: a lelassulás, a kapcsolódás örömét. És persze azt a pillanatot, amikor a csésze alján maradó mintákból valaki jövőt olvas, mert a török kávé nemcsak íz, hanem történet, amely összeköt múltat és jelent.
A hagyomány, ami Európát is meghódította
A török kávé a 16. században Jemenen keresztül érkezett az Oszmán Birodalomba, és hamar meghódította az emberek szívét. A kávéházak a beszélgetések és közösségi élet tereivé váltak, majd az ital lassan a háztartásokba is bekerült. Innen indult világhódító útjára: a kereskedőknek köszönhetően eljutott Európába is, ahol megteremtette a kontinens kávékultúrájának alapját.
2013-ban az UNESCO felvette a Szellemi kulturális örökség listájára, így december 5-e azóta világszerte a Török kávé napjaként ismert. Idén újabb mérföldkőhöz érkezett ez a hagyomány: a török kávé lett az első olyan török termék, amelyet az Európai Unió hivatalosan is „hagyományos termékmegnevezésként” jegyzett be.
A cezve illata, a készítés művészete
A török kávé igazi rituálé: a finomra őrölt kávét hideg vízzel – és ízlés szerint cukorral – egy apró rézedényben, a cezvében főzik. A lassan melegedő ital tetején kialakuló selymes hab a tökéletesség jele. A kávét apró porceláncsészékben kínálják egy pohár víz és egy szem lokum kíséretében, mert itt a kávé nem sietség, hanem élvezet.
Egy ország, ezer íz
Ahány vidék, annyi ízvilág. Az Égei-tenger partján mastixszal illatosított kávét kínálnak, Gaziantepben pedig a menengiç kávé különleges, terpentinpisztáciából készült változata vár. Keleten, például Mardinban vagy Şanlıurfában a mırra testesebb, erőteljesebb íze a régi idők emlékét idézi.
És ha elfogyott a kávé, jöhet a jóslás: a zacc mintái megmutathatják, mit tartogat a jövő. Mert a török kávé nemcsak íz, hanem történet, amely összeköt múltat és jelent.
Bárhol is kóstolod, a török kávé minden alkalommal ugyanarra emlékeztet: az élet legjobb pillanataihoz idő kell. Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen, amikor a hagyomány és az íz egyszerre ébreszti az érzékeket, Törökországban már vár rád a következő csésze kávé.
Szólj hozzá