Kocsis Csillag, 2024-ben SUP Európa-bajnoki címet szerzett, ezzel tovább erősítve helyét a sportág élvonalában. A válogatott kerettag versenyző lenyűgöző eredményeivel hívta fel magára a figyelmet, mind hazai, mind nemzetközi szinten. Csillag mesélt a Sportime Magazinnak arról, hogyan találkozott a SUP-pal, milyen eredményeket ért el, és hogyan készül fel a versenyekre. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2024/4. számában került publikálásra.)
-Hogyan találkoztál a SUP-pal?
-A nagynéném Olaszországban él, a tengerparton, ő állított rá először a deszkára, aminek már jó pár éve. Komolyabban, azaz versenyszerűen három éve űzöm. Korábban nyolc évig úsztam, ám a koronavírus-járvány alatt bezártak az uszodák, így nem volt lehetőségem edzeni. Olyan sportot kerestem, amelyben tudok versenyezni és igazi kihívást jelent. Így esett a választásom a SUP-ra, és nem sokkal később már egyesületet kerestem. Mivel akkor Egerben éltünk, a közeli Tisza-tó mellett fekvő Poroszlón található SUP Bázis SC-hez csatlakoztam, ahol Kocsis Dida és Barna Gyuri foglalkoztak velem. Nekem ők a mai napig olyanok, mint a családtagok. Később költözés miatt klubot váltottam, így jelenleg a Balatonfüredi Yacht Club versenyzője vagyok, ahol az edzőm Fejesné Házi Zsuzsanna.
-Milyen eredményeid vannak?
-A magyar bajnokságban és a Magyar Kupában két éve indulok; négyszeres korosztályos és egyszeres abszolút magyar bajnok vagyok. Tavaly nyáron nyertem egy Világkupa ezüstérmet, azóta pedig több nagy nemzetközi versenyen szereztem első helyet. Így 2023-ban megnyertem a többfordulós Italian Winter Cup-ot, a szintén olaszországi Comacchio-ban az ICF World Ranking Spring SUP Race-t, a spanyolországi Alicante-ban az APP Costa Blanca SUP World Festival-t, Szlovéniában az AlpsTrophy-versenysorozat Adria Challenge nevű állomását. Utóbbinál felnőtt kategóriában, 16 évesen, egy többszörös világbajnok görög versenyző előtt végeztem.
Egyébként több nemzetközi versenyen már a felnőttek között indultam, mivel az edzőim szerint nem újabb junior trófeákat kell nyernem, hanem tapasztalatot szereznem a világ legjobbjai között. Így például első magyarként 2023 őszén a franciaországi ISA világbajnokságon csak technikai számban mentem juniorként (ezen 5. lettem), de a 18 km-es hosszútávon harmadik legjobb juniorként az abszolút 14. helyen értem célba, több világbajnok és vb-helyezett mögött. A sprintszámban második legjobb juniorként a 7. lettem a felnőttek között, ami – tekintve, hogy az előttem végzettek mindegyike volt már világbajnok – nem is rossz. Ráadásul akkor először eveztem óceánon, és az ottani többméteres hullámok szolgáltak pár újdonsággal számomra. De az igazi nagy szám kétségtelenül a tavalyi thaiföldi ICF világbajnokságról hazahozott ezüst- és bronzérem volt, junior korosztályban.A tavalyi, 2023-as novemberi thaiföldi SUP világbajnokságon egyedüli magyar éremszerzőként két kategóriában is dobogóra álltam ifjúsági korosztályban: a hosszútávú versenyben bronz-, a technikai számban pedig ezüstérmesként végeztem, mindezekhez pedig jönnek a június, Szegeden rendezett SUP Eb érmei.
-Magyarországon mennyire népszerű a SUP?
-Napról-napra egyre népszerűbb. Persze, egyelőre többen űzik hobbiként, mint versenysportként, de szépen haladunk, lépésről-lépésre. Érdekes, hogy korábban sokan a kajak-kenuból jöttek SUP-ozni, de ma már sok gyerek kezd konkrétan SUP-pal. Nálunk is van az egyesületben négy tíz-tizenhárom éves sportoló, akik nagyon ügyesek, és szépen fejlődnek. Biztos vagyok benne, hogy a következő években ugrásszerűen megnő a magyar SUP-osok száma a nemzetközi versenyeken.
-Erősen időjárásfüggő ez a sport, a gyakorlatban hogyan kell ezt elképzelni?
-A versenyszezon áprilistól novemberig tart, a világbajnoksággal zárul az idény. Ősszel addig evezünk kint, amíg az időjárás engedi, majd adott esetben külföldi, melegvízi edzőtáborba utazunk. Decembertől februárig alapozunk, konditeremben edzünk, illetve futunk és úszunk, majd márciusban kimerészkedünk a vízre. A versenynaptár kidolgozása után pontosítjuk a menetrendet. Az biztos, hogy ebben az évben inkább a versenyzésen lesz a hangsúly. Tavaly sok hosszú edzőtáborban voltam, most maximum egy-két hetesekben gondolkozom. Inkább külföldön vannak a versenyek és az edzőtáborok, így sokat kell utazni.
A szezon alatt is befolyásolhatja az edzéseket az időjárás. Például a Balatonon másodfokú viharjelzés esetén csak motorcsónak kíséretével megengedett vízre menni, de az edzőnk szinte minden alkalommal motorossal kísér minket, szóval ez meg van oldva. Viharban, villámlásnál természetesen mi sem megyünk ki vízre, ilyenkor futással vagy erőnléti edzéssel, ergométerezéssel helyettesítjük az evezést.
-Hogyan néz ki a felkészülésed?
-Általában napi kettő, néha három edzésem van. Ez leginkább az alapozás végén, az úgynevezett élesítési időszakban fordul elő. Ezen hetek után a versenyszezon már kimondottan könnyűnek tűnik. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 6-kor kelek, fél nyolctól nagyjából egy órát futok, aztán rohanok suliba. Ha annak vége, apuval megyünk a kondiba, erősítés és robbanékonyság fejlesztése miatt. Ezután irány a Balaton, ahol attól függően evezünk távokat, hogy mit akarunk erősíteni, fejleszteni. Így a nap végén nincs is más dolgom, mint beájulni az ágyba.
-Ilyen időbeosztás mellett mikor érsz rá egyáltalán enni?
-Az étrendem nagyon speciális, naponta legalább 3000 kalóriát kell bevinnem. Az edzések előtt/között könnyen emészthető, egészséges szénhidrátokban gazdag ételeket fogyasztok, sok gyümölccsel. Edzések után, ha van időm emészteni (például este), sok fehérjét kell ennem az izmok miatt. Anyukám a munkája mellett állandóan főz rám, csomagolja az ételeket. Tényleg nem tudok elég hálás lenni neki ezért.
–Aki már próbálkozott ezzel a sporttal, az tudja, hogy még felállni sem olyan könnyű a deszkára. De szerinted mi a legnagyobb nehézsége ennek a sportnak?
-A legtöbb ember számára az egyensúly megtalálása a legnagyobb kihívás, ám sok specifikus gyakorlat van, így ez szerencsére gyorsan és hatékonyan fejleszthető. A nem megfelelő felszerelés is probléma szokott lenni, érdemes tüzetesen utánanézni vagy szakértő véleményét kikérni. Sokszor látom a strandon, hogy felnőttek gyerekdeszkával próbálkoznak, ennek borítékolhatóan kudarc a vége. Egyébként nemcsak a szélességet kell nézni: minél hosszabb a deszka, annál stabilabb. Aztán van felfújható és van merev deszka is, utóbbiak a versenyen használt eszközök. Nem könnyű, de nagyon élvezhető sport a SUP, én egyszerűen imádom, felszabadít a víz közelsége.
-Térjünk rá a thaiföldi világbajnokságra: juniorban a hosszútávú versenyben bronz-, a technikai számban pedig ezüstérmesként végeztél.
-Pontosítanék, nem kettő, hanem három éremmel tértem haza, ugyanis a hosszútávú csapatversenyben – egyszemélyes csapatként – is harmadik lettem. Nem tudtam róla, de a szövetség benevezett ebbe a kategóriába is, aminek utólag nagyon örültem. A világbajnokság előtt reális elvárás volt felém a dobogós helyek valamelyike. Igaz, nem tudtam, hogy a többiek milyen formában vannak, ugyanis év közben nem sokat találkozom egyszerre a versenytársaimmal, ám magabiztos voltam. A 200 méteres sprint egyelőre a leggyengébb számom, ebben hatodik lettem (az első 7 helyezett kevesebb, mint 2 másodpercen belül ért célba – a szerk.). A hosszútáv ezúttal egy tíz kilométeres etap volt, itt két kört kellett megtenni az öt kilométeres pályán. Ezt a nyíltvízi úszáshoz tudnám leginkább hasonlítani. A technikai verseny általában egy bonyolult vonalvezetésű pálya; Thaiföldön egy ötszáz méteres kört kellett menni, több jobbos és balos fordulóval, majd a partra kievezve a deszkával a hónunk alatt futva meg kellett kerülni egy zászlót, majd vissza a vízre, és a második kör végén evezővel a kézben kellett befutni a célba. Hogy milyen volt a víz? A Thai-öbölben versenyeztünk, amit a Balatonhoz tudnék hasonlítani, mivel nem voltak nagy hullámok, inkább kicsi gonoszak. Igaz, a hosszútávnál megkaptuk az erős oldalszelet, így ez nehezített a kormányzáson. Thaiföld más világ, de gyorsan akklimatizálódtam, gyorsan megszoktam a körülményeket. Igaz, furcsa volt a harminc fokból hazajönni a kettőbe…
-Milyenek a magyar SUP-osok a nemzetközi élmezőnyhöz viszonyítva?
-Ahhoz képest, hogy nincs tengerünk, elég jók vagyunk. Értelemszerűen azoknak az országoknak a versenyzői a legjobbak, amelyek rendelkeznek tengerrel vagy óceánnal: ezek közé tartoznak az olaszok, a spanyolok, a görögök, az amerikaiak, az ausztrálok, az új-kaledóniaiak vagy éppen a japánok. A kínaiak most kezdtek feljönni, a nemzeti bajnokságukon 1300 versenyző indult – nálunk ez a szám 60 körüli. 2025-ben Szaúd-Arábiában lesz a vb, és ha a szaúdiak pénzt tesznek a sup-ba, akkor nyilván látnak benne fantáziát.
Azt tudni kell, hogy a SUP a nagyvilágban már egy profi sport, versenysorozatokkal, nagy versenyekkel. Itt már jelentős pénzdíjak vannak, és nagyon komoly szakmai és üzleti háttér van az egyes versenyzők mögött. Miután a SUP hamarosan bekerül az olimpiai programba, az eszköz- és ruházatgyártók komoly gazdasági lobbiként vannak jelen. A korábban említett nemzeteknél kimondottan olimpiai SUP központokban képzik a fiatal versenyzőket. Ők már a következő, 2028-as olimpiára nevelik a versenyzők új generációját.
-Mi hogy állunk ezen a téren?
-A SUP jelenleg elég alulfinanszírozott idehaza. Az olasz válogatottnál ez a következőképpen működik: az eszközt mindenki saját maga oldja meg, de mivel mindannyiuknak neves deszkagyártó szponzora van, ez sem jelent nekik gondot. Viszont a nemzetközi versenyeket, illetve az azokra felkészítő óceáni edzőtáborokat teljes egészében állja a szövetség. A nemzetközi versenyekre rendkívül komoly szakembergárdával, edzői csapattal utaznak, így rendkívül összehangoltak és ütőképesek.
Az én éves versenyzési büdzsém körülbelül 110 millió forint, és ez csak a versenyekre való kiutazás, szállás, nevezési díjak összege. A speciális étrend, a szükséges vitaminok, étrend-kiegészítők költségei ebben nincsenek benne, a sportruházatról és magáról a felszerelésről már nem is beszélve. Nekem két versenydeszkám van, ezek darabja 3500 euró, plusz két karbon evezőm, amelynek darabja 150-200 ezer forint. Eddig a költségeket a családom állta, illetve a felszerelésem részben saját, részben a klubom vásárolta meg számomra. Egy vitamingyártó támogat készítményekkel, így már „csak” az évente 15 versenyre való kiutazáshoz szükséges 10 millió forintot kell előteremtenünk.
Mindemellett fizikoterapeuta és mentáltréner foglalkozik velem, ami ezen a szinten alap. Ezekkel a szakemberekkel való együttműködésnek is elég komoly költségvonzata van.
Az azért elég paradox dolog, hogy az embertől mindenki elvárja a profi felkészülést, a profi teljesítményt a versenyeken, és hozni kell az eredményeket, de részt venni a körülmények megteremtésében alig-alig akarnak.
Óriási segítség lenne, ha idehaza is elkezdenék az olimpiára való felkészülést SUP-ban, ellenkező esetben hatalmas lesz a lemaradásunk. Jó lenne, ha több cég vállalna részt a támogatásban, például mert a tulajdonosa, a cégvezető is SUP-ozik, vagy mert fantáziát látnak ebben a gyönyörű sportban – ráadásul a zöld irány, a természetvédelem is erőteljesen képviselve van itt, jelentős a tömegbázisa. Egyes felmérések szerint százezernél is többen űzik valamilyen szinten a SUP-ot Magyarországon. Most van rá lehetőség, hogy egy hamarosan olimpiára kerülő sportágban ott legyünk az élmezőnyben. És ehhez csak minimális összefogás és befektetés kellene.
Szólj hozzá