Benke György kisgyermekes családapa, osztályvezető és nem utolsósorban remek ultrafutó, aki hihetetlen elszántsággal halad a céljai felé. Motivációját a hajnali munkakezdés és a gyerekek miatti kialvatlanság sem töri meg, ráadásul a futóedzései mellett még napi 100 felülés és 100 fekvőtámasz is belefér az időbeosztásába.
Mivel foglalkozol a civil életben?
Főállásban egy ausztriai szupermarket gyümölcs- és zöldségosztályának vezetésével foglalkozom, ami mozgalmas minden téren. Ez a munka napi több mint másfél óra ingázással jár és általában már hajnali négykor indulok dolgozni.
Hogy tudod ezzel a rendhagyó munkabeosztással és a magánéleteddel összeegyeztetni a sportot?
Úgy, hogy ahová be tudom rakni az edzésidőt, oda beteszem. Ez azt jelenti, hogy egy napomon belül bárhová keveredhet az edzés, időjárástól függetlenül. Ez nekem már természetes, hiszen a futás az életem részévé vált és ezt a megterhelést kisebb-nagyobb részben ignorálja is már a testem.
Már fiatalabb korodban is ennyire céltudatos voltál?
A sport mindig is az életem része volt, általános iskolásként 8 évig fociztam. Középiskolában inkább a tanulásé volt a főszerep, de itt legalább volt folyamatos testnevelés órám. Futni a főiskola alatt kezdtem, hobbi szinten. Akkoriban a nap végén és hétvégén volt rá lehetőségem. A három szemesztert kevésnek tartottam ahhoz, hogy utána mozgás nélkül maradjak.
Hogyan váltál kezdőből sikeres sportolóvá?
Igazából, ha egy szóval kéne kifejezni magam, akkor a szorgalmat tudnám megnevezni, ez segített. Ez a tulajdonság jellemző rám minden téren az életben. Nagy motivációt adott az is, hogy mindig volt egy távlati célom a futáson belül, amiért pontosan tudtam, hogy edzenem kell. Nálam ez elég progresszívan a távok növelése volt, persze az az ember, akiben küzd a versenyszellem, a sebességet is mindig nézi. Én azt gondolom, hogy bárki, bármiben sikeres lehet, ha azt megfelelő elhivatottsággal végzi.
Kik támogatnak, segítenek az utadon?
A családom maximálisan támogat. Ők elfogadtak így, ezzel a sporttal együtt, ami azt jelenti, hogy nálunk jellemzően egy családi esemény a futóverseny. Felkészülésemet egy edző segíti és a barátaim többsége is a futás közösségéből kerül ki.
Nem is olyan régen születtek meg a gyerekeid. Hogyan változott az életed a sport terén a születésük óta?
Igen, van egy másfél és egy három és fél éves lányom. A sport, mint tevékenység nem változott őmiattuk, inkább csak a körülmények. Mivel még kicsik, ezért a legnagyobb nehezítés a kialvatlanság, de ennek is megvan a szépsége. Még ha sokszor nehéz is fejben, azért az embert örömmel tölti el, hogy követhetik a gyerekeik a példáját egészen kiskoruktól kezdve, és láthatják, hogy az életet lehet felnőttkorban is aktívan élni.
Hogy tudod összeegyeztetni a családi életet a sporttal?
Csak logisztika kérdése. Egy versenyt nagyon szépen össze lehet hozni egy családi kiruccanással. Ha a mindennapi életet nézzük, akkor meg a valamit-valamiért elv érvényesül: például nyáron, ha vasárnap egész nap strandolni szeretnék a családdal, akkor fel kell kelni hajnalban és letudni a hosszú edzést, amíg a kicsik még alszanak.
A felkészülésed saját magad irányítod, vagy edző segít benne?
Edző segít benne. Horváth Ákos az edzőm, aki a volt középiskolás nevelő tanárom, egyébként testnevelő tanár. Őt kerestem meg, amikor eldöntöttem, hogy komolyabban szeretnék az ultrafutással foglalkozni. Az eredményeiért is nagyra tartom: háromszoros Spartathlon teljesítő (1993, 1994, 1996), a New York-i 700 mérföldes versenyen 2. helyezést ért el 1997-ben, valamint a New York-i 10 napos versenyen is a dobogó második fokára állhatott fel.
Melyik versenyek teljesítésére vagy a legbüszkébb?
Nem egyszerű kérdés, igazából mindegyikre, hiszen beért az edzésmunka. Minden hosszabb verseny, annál inkább egy felejthetetlen kaland marad az ember életében, így a háromszoros UB egyéni teljesítés és a kétszeres Korinthosz 160 egyéni is az. Idén igazán jó érzés volt felállni a 12 órás ob-dobogó legfelső fokára.
Mivel telik nálad egy fontos verseny előtti pár nap?
Őszinte leszek, ugyanúgy, mint egy átlagos nap: munkával és a családi rutinnal. Átalában előző nap késő délután szoktam leutazni a verseny helyszínére és másnap reggel rajtolunk is.
Adtál fel valaha versenyt?
Egyetlen egyszer, egy egyéni UB közben 160 kilométer környékén, amikor nem bírtam felállni az összeállt lábizmaim miatt. Nem tudtam sehogy se tovább futni, elrontottam a frissítést is. Tanultam belőle, de a feladás még körülbelül két hónapig eléggé megviselt, nem is nagyon futottam.
Milyen sérüléseid voltak és hogyan jutottál túl rajtuk?
Lekopogom, nem nagyon jellemző rám, egy haránt térdtörésem volt, a saját figyelmetlenségem miatt, de rá két hónapra már egy félmaratont futottam és abban az évben még egy maraton PB-t, valamint az első száz kilométeres versenyemet teljesítettem tíz óra alatt.
Van valamilyen babonád?
Igazából nincs, de verseny utáni pihenő hét vasárnapján mindig ott vagyok egy reggeli misén.
Van valamilyen különleges étrended?
Nincs, és ebben fejlődni kellene, de sajnos a szétszórt életem miatt ez nem egyszerű. Egyébként minden nap megcsinálok száz felülést és fekvőtámaszt, utána iszok egy fehérje shake-t, amiből az utolsó kortyot már mindig követelik a gyerekeim.
A frissítésben is megvannak a jól bevált termékeid?
A Hammer Nutrition termékeit használom, ezek váltak be a legjobban. Egy ultrán az ISO-juk és a Perpetuem termékük teljes mértékben kiszolgál.
Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdik el ezt az utat?
Az elhatározásuk mindig legyen erős és ebből ne engedjenek. A cél mindig legyen a szemük előtt és tartsák be a fokozatosság elvét. Az emberi test bármire képes és a futás egy igazságos sport, amit beleraksz, azt egyszer ki fogod venni: „örökké nem eshet…”
Szólj hozzá