A verseny másnapja, 2019. március 25, hétfő: Sétálunk a Balaton partján, fúj a szél, hűvös a levegő, borús felhők vannak az égen. Szinte hihetetlen, hogy 12 órával ezelőtt ugyanitt 22-24 fok volt, forróság, és tömeg. Siófokon hétfő reggelre a négy napos Balatont megkerülő futóverseny forgataga eltűnt, mintha igaz se lett volna. Emlékek, pillanatok százai vannak a fejemben, s próbálom felfogni mindazt, ami történt, de annál több esemény van, minthogy egy reggeli séta erre elegendő lenne…
Visszatekintés a 2018-as eseményre:
Az első egyéni Balaton Szupermaratont letudtam, 19:12:51-es össz idővel tettem meg a 196 km-s távot a négy nap alatt. A harmadik nap fájt, a negyedik meg már csak a célbaérés élménye miatt volt kevésbé fájdalmas. Életemben először dobogóra álltam, mert korosztályos harmadik helyezést értem el. A díjazás egy csodaszép üvegdísz volt, valamint egy ingyenes nevezés a következő évi versenyre. Tehát nem volt kérdés… jövőre ugyanott!
Egy héttel a verseny előtt, 2019. március 13, szerda
Egy hét múlva verseny. Egy éve vártam erre a pillanatra. Egyszerűen elfogyott a türelmem, már nem edzeni akartam, nem volt kedvem kimenni futni, csak ott akartam lenni, végre a rajtvonalhoz állni, elindulni és végig küzdeni magam.
Az utolsó hét a verseny előtt, 2019. március 14 – 19, Hollandia
Meglátogattam az öcsémet. Tökéletes kikapcsolódás a verseny előtt. Próbáltam az edzéseket óvatosan végezni, vigyáztam, hogy sérülést véletlenül se szenvedjek el, az étkezésemre is jobban odafigyeltem. Nézegettem a szakaszokat, a részcélokat kitűztem magam elé. Tudtam, hogy milyen tervvel, elvárással indulok majd útnak, s ezt fókuszáltam is magamban. Szeles, esős idő volt, 10 fok körüli átlaghőmérséklettel. Valami hasonlóra számítottam a verseny alatt is, így tökéletesnek véltem a ráhangolódást. Jókat futottam, nagyokat pihentem, az öcsémmel együtt töltött idő pedig néha hagyta, hogy ne csak a verseny körül járjanak a gondolataim.
Verseny előtti utolsó nap, 2019. március 20, szerda
Minden a helyén. A frissítésemet megterveztem, a jól bevált Hammer Nutrition termékeire tudtam, hogy számíthatok majd. Délutánra tényleg a teljes nyugalom és pihenés maradt mindössze. Kikapcsolódtam és vártam.
Első nap! 2019. március 21, csütörtök. Szakasz: Siófok – Fonyód. Táv: 48,45 km
Korán keltünk. Időben leértünk Siófokra. Egy jó kávéra is maradt idő a kedvenc Mala kávézómban. Az izgalom bennem volt. Szeretem ezt az érzést. Szeretem, hogy évek múltán is a rajthoz állva érzem azt a kis gombócot a gyomromban, ami a start síp megszólalását követően át is vált valami teljesen más érzéssé. Gergő idén nem állt rajthoz. Támogatott, vigyázott, kísért, szurkolt és ott volt velem. A legnagyobb segítség volt, hogy minden tökéletes lehessen, így a rajthoz beállva el is köszöntünk egymástól.
Az első napi táv 48,45 km volt, 10:45-kor Siófokról indulva Zamárdin, Szántódon, Balatonlellén keresztül egészen Fonyódig. A hőmérséklet a tavalyi évekhez képest igazán kellemes volt, 12-14 fok körül alakult. Első nap még háromnegyedes nadrágban, rövid ujjú felsőben vágtam neki a távnak. A mezőny közepén helyezkedtem el, hogy ne vigyen magával a tömeg, próbáltam a saját tempómat követni, a feladatra koncentrálni. Számtalan impulzus ért. Sok ismerős arc. Köztük olyanok, akiket épp a tavalyi kerülés során ismertem meg. Jó volt újra találkozni velük, így például egy rövid szakaszon együtt haladtunk Cilivel is. Közben elfutott mellettem Lubics Szilvi – az ő jelenléte egy versenyen nagy hatással van rám, azt hiszem egy örök példakép marad. A Coffeerun csapatát ugyan kevésbé ismertem, de Zitával való találkozás is erőt adott, és egy másik igazán motiváló személy számomra a Coffeerun Mommajának nevezett Évi, akivel a napi etapok között valahol mindig találkoztunk. Ezen ismeretségek is mind erőt és lendületet adtak mikor belegondoltam, hogy a pálya valamelyik részén ugyanezt az utat járják be ők is.
A verseny okozta izgalom, a sok ismerős, a hirtelen melegebb időjárás is magasabb pulzust hozott, mint amit elsőre mertem remélni az adott tempómhoz. Jól haladtam végig. A frissítésemre figyeltem, a tervezés jó volt, bár a korábban betervezett egy-egy sótabletta a nyári versenyek ütemét hozva óránkénti sótabizásra késztett, de ez így rendben is volt. A megfelelő időben megevett gélek, a szuperül kitalált ízkombinációk is változatossá tették a frissítésemet. Két óra feletti versenyeken pedig a szintén jól bevált Perpeteum is a társam lett. Első nap mindent a táskámban cipeltem, gondoltam ez a súly bőven elfér, nem okozhat gondot. Igaz, ez így is volt, hiszen egy terep ultrán ennél jóval több cuccot cipelek magammal, viszont most a hirtelen meleg és az új táska kombinációja sok volt.
Gergővel találkoztam Balatonszemesnél (30 km) egy köszönésre, majd ment is tovább Lellére cukizni, amíg én a kilométereket gyűrtem az aszfalton. Ott bevárt, s egy szakaszon jött velem. Friss vizet kaptam, de beszélgetni kevésbé tudtam. Így egy idő után előre is küldtem, hogy majd a célban találkozunk. Végül én is megérkeztem Fonyódra. A befutó időm 4:20:25 lett. Boldogság volt számomra, hiszen egy évvel ezelőtt az első napomon 4:27:04-es idővel értem célba.
Gergő pedig ott volt, figyelt rám, a regeneráló italom (Hammer Nutrition Vegan Recoverite) kezembe is nyomta gyorsan. Egy darabig ültünk, néztem a többi befutót majd útnak eredtünk.
Elfoglaltuk a szállást, vacsoráztunk, majd a napi távhoz hozzácsaptunk egy kis túrát a Gömb kilátóhoz Balatonbogláron. Az este hátralevő részében a másnapi cuccokat összekészítettem, az elengedhetetlen nyújtás, hengerezés után pedig jöhetett a pihentető alvás.
Szólj hozzá