Keresés
Close this search box.

Hétköznapi hölgy nem hétköznapi teljesítménnyel

blank

Martinák Anikó egy rendkívül színes egyéniség. Az interjú kapcsán találkoztunk először, de rögtön megismertem: a találkozóra sportszerelésben jöttPedig nem az, vagyis nem a klasszikus értelemben vett professzionális szinten. Civilben vendéglátózik, már 19 éves kora óta dolgozik fáradhatatlanul a szakmában. A feszített munkatempó számára már megszokott, ennek ellenére a sportolástól még az sem tartja vissza, ha hajnali háromig dolgozik, és csak négy órakor kerül ágyba., és izomzata alapján bárki számára nyilvánvaló lenne, hogy sportoló.

 „A sport tartósít. Hiszek abban, hogy ez lehetőséget ad az egészséges életmódhoz.” Habár Anikó igazi „szerelmét” a futásban találta meg, hosszú út vezette el idáig, és megannyi edzésformát kipróbált: a tinédzser évei vége felé aerobikozott, majd utána jöttek számára a súlyzós edzések, és végül a futásban találta meg önmagát. „Tíz éve futok, és ez hozta a legnagyobb változást az életembe, ráadásul a testemet is ez a fajta mozgás formálja a leginkább. Csak megerősíteni tudom azt a hiedelmet, hogy a futás mindenre jó. Zseniális érzés azt megtapasztalni, hogy konkrétan csak futsz, de egyszerűen mindened változik.”

Anikó azonban egy ponton úgy döntött, hogy szeretne továbblépni: az utóbbi időben egyre több és komolyabb versenyre jár, ahol rendre az első ötben végez. Mindent meg is tesz a sikerért: heti ötször edz edzőteremben, mindemellett 80–120 kilométert fut. A kemény munka pedig meg is hozta a gyümölcsét, hiszen ma már olyan eredményeket ér el a versenyeken, amelyekről korábban még csak álmodni sem mert. Elmondása szerint az idei év legnagyobb sikerélménye a Mátrabérc Trail 54 km/2800 m terepfutáson érte, ahol az eddigi 9 órás teljesítményét 7 óra 12 percre javította, amivel a dobogó harmadik fokára állhatott fel. „Senki nem születik ultrafutónak, mindenki egy szigetkörrel kezdi. Aztán már nemcsak azért megy le futni, hogy kipiálja magának, hogy aznapra megvolt az edzés, hanem azért, hogy bizonyítson saját magának. Idővel pedig egyre többet akar az ember, és keresi a kihívásokat. Számomra azért is nagyon fontosak a versenyek, hogy kijöjjek a komfortzónámból.

Legutóbb sajnos az Ultrabalatont nem sikerült teljesítenem, mert a szervezetem egy ponton feladta a versenyt, és nem bírtam tovább. Körülbelül a kilencvenedik kilométer után volt az, amikor a gyomrom már semmit nem tudott megemészteni, és egyszerűen minden kijött belőlem – és ahogyan egy autó sem tud menni benzin nélkül, úgy egy ember sem tud futni üzemanyag nélkül. Ennek ellenére még 65 kilométert megtettem, de nem szerettem volna abban a hibába beleesni, hogy e miatt lelkileg vagy fizikálisan egy olyan trauma érjen, ami miatt egy életre megutálnám a futást, így a legjobb döntés volt a részemről az, hogy akkor feladtam. Azonban az élmény nem tört le, sokkal inkább új kihívások elé állított. Még több futással, kitartással, alázattal és fegyelemmel kell készülnöm, és újra rajthoz állnom, mert az álmaim határtalanok. Spártai hős szeretnék lenni, miután teljesítem a Spartathlont.” Amikor a Hammerrel elért eredményeiről kérdeztem beszélgetés közben Anikót, hirtelen előkapta a kis naplóját, amiben a versenyeit és az azokon elért eredményeket vezeti. Hihetetlen volt számomra, ahogy a majdnem megtelt kis füzetkét mutatta nekem és a dobogós helyezéseit olyan természetességgel olvasta fel nekem, mint más a heti bevásárlólistát.

Az örökifjú sportolónő számára azonban továbbra sincs megállás, egyre nagyobb célokat tűz ki maga elé, amiket eltökélt szándéka meg is valósítani. Anikót a Hammer Nutrition támogatja a versenyei során, és szinte rajong a természetes alapanyagokat tartalmazó kiegészítőkért és frissítőkért. „Az öcsém futótársa az egyik márciusi versenyen hívta fel a figyelmemet a Hammer termékekre. Elkezdett mesélni róluk, de igazából akkor figyeltem fel a mondandójára, amikor említette a mogyorókrémes energiazselét, ami elmondása szerint olyan, mint a Nutella. Akkor elkunyeráltam tőle egyet a másnapi versenyre, és kíváncsi voltam a hatásaira. Futás közben korábban volt olyan, hogy lelassítottam, és figyeltem a testemre, hogy mim fáj vagy görcsölt éppen be – azonban a legnagyobb meglepetésemre a Hammer energiazselé elfogyasztása után semmi ilyet nem tapasztaltam, szó szerint úgy éreztem magam, mintha szárnyalnék. A verseny után azonnal megkerestem a magyarországi forgalmazót, Bezzegh Krisztiánt, és elmondtam neki a személyes tapasztalataimat. Egyszerűen még a 160 kilométeres verseny után is tele voltam energiával, és másnap még izomlázam sem volt, két nap múlva pedig már az edzőteremben készültem a következő megméretésre. Ezt a Hammernek köszönhetem!”

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top