Azt hiszem, a gyermekeim titkos életet élnek, és olyan dologra adták a fejüket, amiről eddig én nem is hallottam!
Ott álltam a reggelinél, nézem a kis jövevényeimet, és egyszer csak úgy döntöttek, elárulják a nagy titkukat: „Anyu, anyu, padelezni szeretnénk menni!” – mondták mosolyogva. Én meg csak bambán bámultam rájuk, mintha űrlényekről beszélnének! „Padélezés? Hát, az meg micsoda?” – kérdeztem megpróbálva jó fejnek tűnni.
Akkor elmagyarázták: egy olyan sport, ahol egy kis labdát ütnek egy nagyobb, furcsa ütővel, mintha teniszeznének, de mégsem tenisz. Ez volt az, amikor rájöttem, hogy valószínűleg a világegyetem egy másik dimenziójából származik ez a dolog!
De miért ne?! Így szóltam hát a gyermekeimhez: „Hadd lássam, mire képes ez a padélezés dolog!” és együtt nevetgéltünk a YouTube videók előtt, ahol padelező mesteremberek mutatták meg csodálatos technikáikat. Az igazság az, hogy nem tudtam elképzelni, hogy ez a sport ennyire menő és izgalmas. Láttam, hogy a kisfiaim szeme csillog, amikor elmesélték az első edzéseik élményét.
Kicsit komolyra fordítva a szót, hadd mutassam be nektek a padel teniszt!
A padel tenisz Izlandon látott napvilágot, és gyorsan népszerűvé vált a sport szerelmesei körében az egész világon! Az alapok könnyen megtanulhatók, így ez a sport tökéletes választás lehet, ha valami újra vágynátok.
Mitől más a padel tenisz a hagyományos teniszhez képest?
Nos, a padel pályája kisebb, mint a hagyományos teniszpálya, és az ütők sem ugyanazok. A padel ütő rövidebb nyelű és nincs húrozva, a labdát pedig falról ütve is vissza lehet juttatni az ellenfélnek! Szóval, van benne némi squash, némi tenisz, és mégis egészen egyedi! Az a szép ebben a sportban, hogy a technika nem annyira fontos, mint az összjáték – mennyire jól érzitek az ellenfél stratégiáját.
És az egyik legnagyobb előny:
Mivel kültéri sport, könnyedén össze tudod kötni a friss levegőn eltöltött idővel.
Miután láttam gyermekeim lelkesedését, eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy csak ők szórakozzanak! Így hát, a kezembe ragadtam egy padel ütőt, mintha sosem csináltam volna mást…
El kell ismernem, a kezdetek kicsit szokatlanok voltak. Az ütő a kezemben úgy nézett ki, mint egy középkori fegyver, amit véletlenül egy közértből cipeltem volna magammal. De az igazi probléma az volt, hogy a kis labda bizony nem volt hajlandó engedelmeskedni nekem. Olyan volt, mintha valami elátkozott mágikus labda lenne, ami úgy döntött, hogy bárhová is ütöm, az nem jó neki! Talán ez egy olyan pálya, ahol a fizika teljesen más!
Aztán persze rájöttem, hogy nem a labda a hibás, hanem az ügyetlen kezeim. A gyerekeim lelkesen mutattak néhány alaplépést, és tanácsot adtak a technikámra, én pedig büszkén mutogattam a remek teljesítményemet – a levegőbe lőtt labdákat. De nem adtam fel!
Most pedig minden nap megtapasztalom, hogy milyen csodálatos az a furcsa, varázslatos világ, ahol a padelezők otthonosan mozognak. Időnként én is csatlakozom a csapathoz, és egyre kevesebb labda repül el a fejem fölött, ami nagy előrelépés!
Szóval, ha valaki azt mondta volna nekem egy hónappal ezelőtt, hogy egyszer majd én is padelezni fogok, biztosan kinevettem volna. De hát az élet tele van meglepetésekkel, így most már én is büszkén mondom: „Helló, én vagyok az az anyuka, aki időnként padelezni jár, és ez rettentő mókás!”
A cikk szerzője Juhász Viki, az Anyakedvéért blog szerkesztője – instagram.com/anyakedveert
Szólj hozzá