Gömöry Ágival, Magyarország egyik legsikeresebb Spartan versenyzőjével beszélgettünk, akit méltán jegyeznek nemzetközi szinten is. Tavalyi év legnagyobb sikerei között szerepel az Adorrában elért Európa Bajnoki cím. Óriási siker ez magyar versenyzőként ilyen szinten helytállni a Pireneusokban, ahol maga a táv leküzdése is embert próbáló, nem beszélve a több mint 30 akadályról. A beszélgetés során kiderült: Ági Spartan Elite sikerei mellett iker lányai eredményeire a legbüszkébb. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2024/3. számában került publikálásra.)
-Messziről indultál a sportban, mivel a gyermekkorod részét nem igazán képezte a mozgás.
-Nagyon messziről és mélyről indultam, de nekem az adja a hajtóerőt, amikor ezekre visszagondolok. A legtöbb korombeli sportolóval ellentétben nekem semmi sportmúltam nincsen. Gyerekkoromban gyenge, pufók kislány voltam, sem kedvem, sem affinitásom sem volt egy sporthoz sem. Általános iskola, gimnázium, egy év Amerikában tanulás, majd egyetem, aztán a munka volt a prioritás. Így telt el 33 évem, majd megszülettek a gyermekeim. Az ikerlányaim már 11 évesek és velem ellentétben ők már aktívan sportolnak.
-Az első sportszerelmed az úszás volt. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal?
-A kislányaim születése után két évvel gondoltam lemegyek a helyi (akkor Szentendre volt „a hely”) sportuszodába és úszom egyet (olyan öregnénis mellúszás stílusban). Akkor jött egy kattanás, és gondoltam, megtanulok rendesen úszni. Közben Budapestre költöztem, éppen megépült a 2017-es vb-re a Duna Aréna, és mivel nagyon megtetszett, beiratkoztam egy felnőtt úszótanfolyamra. Nagyságrendileg egy-másfél év alatt megtanultam rendesen mind a négy (!) úszásnemben úszni. Egyszer csak az akkori oktatóm azt mondta, most már nem tud nekem újat tanítani, vagy lejárok a masters edzésekre (fogalmam nem volt, hogy az mi lehet…), vagy megállok itt. A masters edzések minden nap reggel hattól voltak a Duna Arénában, és igaz, kemény kiképzés volt, a mai napig szeretettel gondolok az akkori edzőkre, úszótársaimra. A folytatás mellett döntöttem, és ez olyan jól sikerült, hogy megtanultam rajtkőről indulni, bukó-fordulózni, majd az IronSwim leigazolt versenysportolójaként hamarosan úszóversenyeken találtam magam. Kis versenyek sora, majd országos bajnokság következett, és a közelgő masters Európa-bajnokságra is volt kvalifikáló időm 400 és 800 gyorson. Nagyon izgalmas időszak volt. Sajnos az Eb-t a Covid miatt először halasztották egy évvel, majd el is törölték, pedig úgy éreztem, hogy a kitartó edzések és a beletett munka miatt igen jó formában voltam, ami az uszodák bezárásával természetesen rohamosan romlani kezdett. Ez okozott bennem egy törést, amiből már fejben nem tudtam és nem is akartam visszajönni, de az élet gördített elém egy másik lehetőséget. Jobb híján lementem futni…
-Hogyan kapcsolódott az életedhez a Spartan/terepakadály-futás?
-Az úszásban a motiváció-vesztésemmel egyidejűleg találkoztam valakivel, aki akkor már folyamatosan hívogatott Spartan versenyekre, amire sorozatosan nemet mondtam, mondván, hogy még futni sem tudok rendesen, nemhogy falakon átmenni, ez biztosan nem nekem való. Aztán eljött a 2020-as veszprémi Honor Race, ahol open kategóriában (nem versenyzői, inkább hobbi kategória) elindultam. Ez egy rövid, 5 km-es táv volt, ahol a futás sem ment igazán és még a kötélre sem tudtam felmászni. Gondoltam, ennek vagy itt van vége, vagy elkezdek készülni rendesen. Csak motoszkált a fejemben a kisördög, hogy az nem lehet, hogy én valamiben ennyire rossz legyek, úgyhogy adtam ennek egy esélyt. A 2021-es évet az open kategóriában csináltam végig, az volt a cél, hogy egy versenyt mindenféle külső segítség nélkül végig tudjak csinálni. Egy szlovák versenyen, Malino Brdo-ban Marossy Geri Spartan nagykövet és kedves barátom szólt, hogy olyan időt mentem openben, ami versenyzői kategóriában már egy bronzot ért volna. Egy kis noszogatás kellett, de a soron következő versenyekben már piros fejpánttal, korosztályos versenyzőként indultam, és egyre komolyabban kezdtem készülni. Hát, így alakult a második sportszerelem.
-A 2023-as éved volt az első igazán sikeres versenyéved. Merre jártál és mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
-A tavalyi évem egy igazi áldás volt. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi különleges helyre eljutottam versenyezni, és ilyen sokan támogattak. A 2023-as évben Zsíros Márk futóedző segítségével készültem, ez sokat dobott a futásomon, hiszen a Spartanban az ugyanolyan, ha nem talán fontosabb kicsivel, mint az akadályok helyes teljesítése. 2023 májusában Kranjska Gorán Beast távon (21+ km terepfutás 1200 m szinttel és 30 akadállyal) Elite, azaz abszolút női kategóriában lettem harmadik helyezett. 2023 júniusban Andorrában Európa-bajnok lettem. 2023 szeptemberében Kaprunban szintén Beast távon az egyik legkeményebb európai terepen szintén az Elite hölgyek között bronzérmes lettem. 2023-ban az összetett spanyol bajnokságon, az igen kemény nyugat-európai mezőnyben első helyen végeztem. Nem tudom valaha lesz-e még ilyen csodás, sikerekkel és örömökkel teli évem, de ha nem is, én akkor is boldog leszek, ha erre az évre visszagondolhatok.
-Hogyan készülsz a versenyekre?
-A 2024-es évre Takács Péter szakmai irányításával készülök. Ő írja a futóedzéseim, akadály-specifikusan is edz, illetve az egyéb körülményeim (amik néha segítenek, de többször nehezítenek) is ismeri, így igazán személyre szabottan tudunk együtt dolgozni. Nagyon harmonikus az együttműködés, igazán érzem minden téren, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az évet a kapruni téli versenyen két Elite dobogóval indítottam Sprint (5+ km és 20 akadály), valamint Super (10+ km és 25 akadály) távokon. A futás mellett heti kétszer erősítek, és 5 alkalommal, heti 50-75 km-t futok síkon és terepen egyaránt. Ezen kívül, amikor van időm, általában heti egyszer még visszatérek a régi szerelemhez, az úszáshoz, ami igazán kikapcsol és regenerál.
-Mekkora jelentőséget tulajdonítasz a versenyfelkészülésben és a mindennapokban a táplálkozásnak?
-Szerintem legalább annyira fontos, mint az edzésmunka. 10 éve nem eszem cukrot, 5 éve vagyok vegán, és az utóbbi 3-4 hétben a glutént is teljesen kiiktattam az étrendemből. Az a tapasztalatom, hogy sokkal több energiám van, mint azelőtt. A vegánság felé vezető úton az is motivált, hogy az ipari mennyiségű marhatenyésztésnek, ezáltal a húsfogyasztásnak rendkívül kedvezőtlen a hatása a környezetre. Számos tanulmány van már arra, hogy a hús és az állati eredetű élelmiszerek elhagyása mennyire kedvező hatással van a sportteljesítményre. Ezt én csak igazolni tudom.
-Egy átlagember szemével hihetetlen, hogy ennyi minden belefér egy napba munka és gyereknevelés mellett. Hogy telik egy napod? Nem fáradsz el?
-Egyik kedvenc amerikai mondásom: „If there’s a will, there’s a way”, azaz, ha az ember igazán akarja, semmi sem lehetetlen. Minden nap 5:30-kor kelek, reggel a gyermekeimet elkészítem, elviszem az iskolába, majd utána tudok szakítani egy kis időt az edzésre (ami néha 45 perc, máskor kicsivel több, mint egy óra), majd bemegyek az irodába, vagy leülök a számítógép elé dolgozni. Délután megyek a gyerekekért az iskolába, elviszem őket edzésre vagy nyelvórára, majd a napi hajtásnak este 8 körül van vége. A kislányaimmal van egy megállapodásunk, mindannyian támogatjuk egymást, nemcsak én őket, de ők is engem. Nálunk ez a kölcsönösség működik. Persze, egy ilyen nap fárasztó, de ez is állóképesség kérdése. Kellemesen elfáradok, de nekem ez a megszokott.
-Mi a sikereid titka?
-Általánosságban én nem hiszek a véletlenekben és a szerencsében. Viszont a kemény kitartó munkában igen, és ez mindig meghozza a gyümölcsét, legyen az sport, munka vagy magánélet. A sportban az a tapasztalatom, hogy a siker titka 50%-ban a konzisztens edzésmunka (egy jó edző és személyre szabott edzésterv, amit (jól) végre is kell hajtani), 50% regeneráció-táplálkozás. Ha valamelyik hiányzik, vagy az arány kibillen, akkor abban az esetben nem lehet tartós sikerre számítani. Illetve, van a másfajta siker, amikor látom a két 11 éves lányom, akik már két nyelvet beszélnek az anyanyelvük mellett, kiváló tanulók, és nagy örömmel indulnak el és versenyeznek akár úszásban, akár Spartan Kids versenyeken már évek óta. Az igazi öröm, amikor ők ott vannak és szurkolnak nekem, illetve mikor én szurkolhatok nekik.
Szerző: Szaloki Tímea
Szólj hozzá