Keresés
Close this search box.
pexels jessica lewis creative 3361483

Nem az idő mennyisége számít, hanem az, hogy mit kezdünk a rendelkezésünkre álló időnkkel

Az év első hónapjaiban nincs olyan nap, hogy ne jönne szembe velem legalább egy időtervező kiadvány. Hogyan legyünk még hatékonyabbak? Hogyan rendszerezzük az időnket? Hogyan tervezzük meg az évünket? Kelemenné Szilágyi Noémi írása.

Nekem személy szerint hidegrázásom van ezektől az időgazdálkodósdi írásoktól! Természetesen én is szoktam tervezni, célokat állítok, amiket határidőhöz szoktam kötni, de ezektől képes vagyok kicsit eltérni vagy újratervezni őket. A folyamat sokszor felülírja a tervezést.

Aki januárban nem tudja leírni az éves tervét (nem üzleti tervre gondolok), az akkor egy hanyag ember? Elfecsérli a legdrágább kincsét, az idejét?

Mondok egy példát…

Még kicsik voltak a lányaim, amikor nyári szünet előtt az egyik anyuka megkérdezte tőlem, hogy nyári szünetben milyen könyveket fogok olvastatni szorgalmi munkából a lányokkal, és hányszor viszem őket nyelvtanulás miatt különórákra.

Azt válaszoltam, hogy nálunk nincs teletömve a szabadidő feladatokkal, természetesen a kötelező tennivalókat el fogják végezni, de nincs az az Isten, hogy én még találjak rést az idejükben, és telepakoljam hasznosnak vélt elfoglaltságokkal. Látnotok kellett volna ennek az anyukának a fejét! Szerintem akkor elkönyvelte, hogy az én kislányaimból nem lesz semmi, mert milyen gyerek az, aki nyáron nem jár nyelvekből külön tanárhoz? Az élet pedig az általam képviselt, laza időbeosztást honorálta, mert a lányok kipihenten kezdték meg a következő tanévet, és jó tanulók voltak.

Amikor elkezdtem futkározni, szinte szállóige volt a barátnőim és köztem, hogy „amíg a kacsa sül, én elmegyek egy tízeskére, és közben olasz nyelvleckét hallgatok”. Na, pont az ilyen jellegű időbeosztástól, időmegerőszakolástól ráz ki a hideg! Miért is kell egy adott időegység alatt a lehető legtöbb tevékenységet elvégezni? Tudom, tudom… Azért, mert sok a feladat, és mindet szeretnénk letudni. Ki fog glóriát tenni a fejedre, ha ilyen módszerrel élsz, és ki fog megbüntetni, ha csak úgy, a magad örömére elmész sportolni egy órát, és közben csak nézel ki a fejedből, és csak a testedre, az izmaidra, a mozgásodra fókuszálsz? Kipróbáltad már te, aki sporttársakkal csacsogva szoktál futni azért, hogy jobban teljen az időd, azt, hogy milyen csendben futni? Érezted már mind az öt érzékszerveddel a futást? Mit tapasztaltál, mit érzékeltél?

Főztél már úgy, hogy láttad is a készülő ételedet? Láttad, vagy csak nézted, hogy forr-e már, vagy le ne égjen? Az egyik kliensem pont erről számolt be nekem a coaching során, hogy amióta direkt lelassította a folyamatokat, amit végez, egyre nagyobb örömét leli bennük, mert erősebben tud kapcsolódni hozzájuk. Ő volt az, aki a gyors futásait is egyre többször cserélte le a hosszú, lassú távokra, mert akkor tudott rácsodálkozni a környezetére.

Az időgazdálkodásomban is törekszem az egyensúlyra, és nem ragaszkodom már görcsösen a tervekhez, mert azokat bármikor át tudom keretezni, más formába tudom őket csomagolni, és megmentem magam a feladástól vagy a kudarctól. Sportolókkal gyakran dolgozunk átkeretezésen, mert segítségével tudnak szemléletet váltani, idővel gazdálkodni és problémát megoldani.

Vedd meg azt a tervezőt, tervezz, de értelmezd újra bátran az oda még év elején leírtakat!

Kelemenné Szilágyi Noémi

life-és sport coach, önismereti tréner

Facebook: IHELPU

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top