A perui utazásunk elsősorban hátizsákos túrát jelentett, minden városban csak néhány napot töltöttünk, aztán haladtunk tovább. Az egyetlen kivétel Cusco volt (az Inkák fővárosa), innen indul a legtöbb túra a hegyekbe, és itt érződött a legjobban a turista légkör. Ebben a városban a hajnali 4 óra szinte csúcsidőnek számít, mivel a túrázók ilyenkor indulnak el a minibuszokkal a hegyekbe, hogy mire világos lesz már elkezdhessék a túrát a várostól távol. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2022/4. számában került publikálásra.)

Útvonal: Lima – Paracas – Huacachina – Arequipa – Colca Canyon túra – Arequipa – Cusco – túra a Humantay-tóhoz – Cusco – Inca Trail (túra a Machu Picchuhoz) – Cusco – Lima

Cusco egyébként nekem nagyon hasonlított Katmandura, ahol épp a járvány kitörése előtt, 2020 februárjában jártunk Nikivel. A légkör, az emberek is nagyon hasonlóak: sok hegymászó, sok túrabolt, emberek nagy hátizsákokkal, színes ruhás spirituális élményeket keresők, és laza cuccban lévő kisportolt emberek. Ez a közönsége mindkét városnak, így az atmoszféra is nagyon hasonló.

Peru alapvetően fantasztikus ország. Van minden: sivatag, óceán, tó, és hatalmas hegyek – úgyhogy, aki szeret a szabadban lenni, annak „a tökéletes hely”. A mi utazásunk 3 és fél hétig tartott, de így is maradt még bőven felfedeznivalónk. Persze, attól is függ, ki mennyire szereti besűríteni a dolgokat, ha utazik, de a magaslati levegő azért némi korlátot jelent, mert ha el szeretnénk kerülni a hegyibetegséget, akkor kell némi idő mire a szervezetünk hozzászokik az adott magassághoz. Mi legmagasabban kicsit 5000 méter felett voltunk – engem ki is készített.

Három (illetve még egy kicsi) túrát csináltunk meg, mindegyik nagy élmény volt és mindegyiket nagyon szívesen újra végigjárnám:

• Colca Canyon túra (2 nap)
• Humantay túra (1 nap)
• A híres-neves Inca Trail, ami a Machu Picchuhoz vezet (4 nap)
• Biciklitúra: Paracas Nemzeti Park (fél nap)

Colca Canyon túra

Bár ez csak két napig tartott, ez volt a legkeményebb túránk a három közül, mivel első nap végig lefelé mentünk a kanyon egyik oldalán, az aljában aludtunk egy oázisban, és másik nap pedig végig felfelé mentünk a másik oldalán. A túrához Arequipában vettek fel minket hajnali 3:30-kor.

Én ezelőtt a túra előtt azt hittem, hogy komolyabb túracipő nélkül is gond nélkül teljesíthetőek lesznek majd ezek az útvonalak. És igen, teljesíthetőek, de csak fájdalmasan… Tudom, ez az egyéni problémám, viszont annak, aki szeretne Peruban túrázni, azt tanácsolom, hogy legyen jó túracipője, mert egy “kicsit” nehezebb a terep, mint mondjuk a Panoráma-kör vagy a Spartacus-ösvény. Persze vannak, akik nálam sokkal felkészültebben vágnak neki ilyen túráknak, de ha esetleg valaki hasonlóan impulzív lenne, mint én, amellé most szeretnék képzeletben odaülni, és kedvesen, de nyomatékosan elmondani neki, hogy vegyél jó túracipőt, különben fájni fog. A túra után egyébként beszereztem egy jó túracipőt, így a többi kalandos útvonalat már abban jártam végig – mondhatom, hogy ég és föld volt a különbség.

Beszélgettünk több emberrel, akik ugyanúgy tervezték, hogy megcsinálják az Inca Trailt, de a Colca Canyon túra után már elgondolkodtak rajta, hogy bírni fogják-e. Zárójelben megjegyzem: mi úgy éltük meg, hogy hiába négy nap, az Inca Trail sokkal “kedvesebb”, mint ez a túra, ráadásul egy működésben lévő vulkánt is volt szerencsénk látni.

Humantay túra

A Humantay az Andokban egy hegység, amelynek 5473 méter a legmagasabb pontja, és itt található a “Lake Humantay” tó 4200 méter magasan – ide vezetett a következő útvonalunk. A túrához hajnali négykor vettek fel minket a szállásunkon, Cuscóban. Több óra buszozás után megérkeztünk Soraypampához, amely 128 kilométerre található Cuscótól. Innen kezdtük meg a túránkat. Szerintem általában nem igaz minden látványosság esetében, de ez a hely tényleg teljes mértékben úgy nézett ki, mint a fotókon, posztereken. Elképesztően gyönyörű volt.

Maga a túra körülbelül 8 kilométer: 4 felfelé és ugyanennyi lefelé – a tengerszint feletti magasság miatt én kifejezetten nehéznek éreztem időnként. Bár, hozzá kell tenni, hogy Cuscóba a túránkat megelőző nap érkeztünk meg, és ha vártunk volna pár napot a túra előtt, akkor valószínűleg több időnk van a magassághoz alkalmazkodni.

Inca Trail

Ha az ember elkezd utána olvasni, mit érdemes Peruban csinálni, ez az első, amit mindenhol megemlítenek. Tényleg fantasztikus, nekünk mindenképpen életre szóló élmény volt.

Azt olvastuk, hogy előtte azért érdemes 3-6 hónapig rendszeresen sportolni, a tapasztalatunk is az, hogy aki alapvetően sportos életet él, annak könnyen teljesíthető.

Az első nap közepesen nehéz, a második a legnagyobb kihívás a négy nap közül, de inkább amiatt, mert napfelkeltétől napnyugtáig gyalogol az ember. A harmadik nap rövid, ott délután volt egy kis időnk pihenni. A negyedik nap pedig a túra legjobb és legszebb része. Amiatt keltünk 3:15-kor, hogy az első ellenőrző ponthoz – ami 5:30-kor nyit – időben odaérjünk.

Hozzáteszem, a sátorhelyünk néhány száz méterre volt az ellenőrző ponttól. Már négy óra előtt odaértünk, aztán vártunk, hogy a többi ember is odaérjen a ponthoz, mi pedig a sor elején lehessünk, és örülhessünk, hogy hamar átengednek. Ahogy gyalogoltunk a Machu Picchuhoz, kelt fel a nap – nehéz szavakkal leírni milyen csodálatos volt. Már annak is nagy a varázsa, hogy az ember 4 napot gyalogol, mire odaér a várva várt Világcsodához – a Machu Picchu nem véletlenül egyike a világ 7 új csodájának.

A túra kevésbé nyilvánvaló, de szerintem fontos részlete, hogy az első nap például olyan völgyben gyalogoltunk, ahol „fekete özvegyek” élnek. A harmadik napon egy vibrálóan élénk darazsat láttunk az inka romoknál, ahogy éppen egy tarantulát cipel, hogy aztán belepetézzen. Hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy itt melyik rovar az ijesztőbb…

Ennek a túrának számomra az egyik legnagyobb különlegessége az volt, hogy több mikroklímán keresztül is áthaladtunk, amelyek élesen váltották egymást. Amikor a párás, sűrű dzsungelben találtuk magunkat, akkor láttuk sok más természeti csoda mellett a tarantula és a darázs harcát.

Biciklitúra: Paracas Nemzeti Park

Egyedül ezt a túrát teljesítettük túravezető nélkül, egymagunk. Biciklit béreltünk és Paracasból kitekertünk a közeli nemzeti parkba, ahol körülbelül 30 kilométert kerékpároztunk. Természetesen terepen, amely egészen új élménnyel ajándékozott meg a sok országúti kerékpározás után. Útközben még egy homokviharba is belekeveredtünk, ami szintén nagyon emlékezetes marad, mert csontig hatolóan megtapasztaltam, milyen úgy tekerni a szélben, hogy az ember nem halad semmit előre, ráadásul a szája, szeme is tele lesz homokkal. De azt sem felejtem el milyen úgy bicajozni, hogy teljes erőből az egyik oldalra kell dőlnöm ahhoz, hogy ne fújjon le a szél az útról.

A képen látható felirat általános jó tanács (“Csak emlékeket vigyél magaddal, csak a lábnyomodat hagyd emlékbe itt”). Emellett még azt is szívesen megosztom, hogy egyedül az Inca trailt érdemes előre lefoglalni a fenti túrák közül. A Machu Picchura ugyanis csak korlátozott létszámban engedik fel az embereket: mi áprilisban foglaltunk, és augusztusban utaztunk. Az utazásunk előtt 1-2 hónappal már nem volt szabad hely. A többi túrát sokkal olcsóbban lehet helyben lefoglalni, és legtöbbször másnapra is van szabad hely.

A helyiek egyébként nagyon kedvesek, és őszinte érdeklődéssel fordultak felénk. Szívesen beszélgettek velünk, kérdeztek minket – néhányan odajöttek, hogy hadd csináljanak velünk képet. Látszott rajtunk, hogy messziről jöttünk.

Ha esetleg tervezed, hogy Peruba látogatsz, és kíváncsi vagy még részletekre vagy tanulságokra az úttal kapcsolatban, írj nyugodtan emailt – szívesen megosztom a tapasztalataimat: mmits@alumni.nd.edu

Szerzők: Mits Márta, Pataki Nikoletta – Tóth Viktor – terepsport.hu