Hogy mi a közös a Formula-1-ben és az Olimpiában azon kívül, hogy a világ legismertebb és legrangosabb sporteseményei közé tartoznak? Hazánkban egy korábbi olimpiai bajnok sportvezető, aki jó ideje mindkét sportesemény fontos kulcsembere. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, a Hungaroring elnök-vezérigazgatója, és kicsit több mint másfél éve ismét tagja a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnökségének. Gyulay Zsolttal beszélgettünk. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2024/3. számában került publikálásra.)
-A napjaink sportéletét látva most elcserélnéd-e az elnöki széket egy kajakra és egy evezőre?
-Bármelyik élethelyzetemet elcserélném, ha még kajakozhatnék. Azt kell látni, hogy időarányosan teljesen jó helyen vagyok, de kajakozni még mindig a legjobb dolog, amit tehet az ember. Úgy érzem, nem is fogok ebből a versenyzői létből kilépni már az életemben.
-A bőven százéves hagyományok és a legendás, történelmi magyar olimpiai sikerek okán már hosszú évtizedek óta óriási társadalmi, szurkolói elvárások vannak a magyar csapat eredményeivel kapcsolatban, hogy mindig éremeső legyen. Kelt ez a sportolókban, sportvezetőkben valami plusz feszültséget? Vagy ez már megszokhatóvá vált az idők folyamán?
-Szerintem kivételesen jó helyzetben vagyunk, hogy ilyen múltunk van és a jelenünk is biztató. Nem teherként kell felfogni ezt az egészet, hanem óriási lehetőségként. Szerintem sokkal rosszabb lenne úgy versenyezni, hogy sanszunk nincs. Aki ezt sportolóként nem tudja elviselni, vagy akinek terhet jelent, az nem tud jó eredményt elérni. Ez a sportvezetőkre is igaz. A teher elviselése hozzátartozik ahhoz, hogy jó eredmény születhessen.
-Melyik sportágakban a legélesebb ez, hol vannak a legnagyobb elvárások?
-Mindig a hagyományosan sikeres sportágaink esetében vannak a legnagyobb elvárások: ilyen az úszás, kajak-kenu, vívás, birkózás, öttusa, vízilabda – mindig tőlük várjuk az eredményeket. Ugyanakkor persze mindig történhetnek meglepetések: azért is jó, hogy nagyon sok sportágban vagyunk jelen az olimpián, mert így megoszlik a figyelem. Nyilván, aki versenyez, az csak a saját sportágára koncentrál, aki kirándulni megy oda, az biztos, hogy nem jó rendezvényen van.
-Meglátásod szerint a mostani olimpián a „megszokott”, magyar sikersportágakon kívül van-e olyan sportág, illetve sportoló, akitől várható valami nagyon kiugró, meglepetés eredmény?
-Én reménykedem benne abszolút! Ha megmondanám, hogy melyik sportágra, mely versenyzőre gondolok, már nem lenne meglepetés. A lényeg, hogy vannak titkos favoritjaim.
-Az indulási kvóták megszerzése során volt ilyen meglepetés?
-Még nem zárult le a kvalifikációs időszak, de eddig egyik sem meglepetés – akik szereztek kvótát, azok közel voltak a tűzhöz. Meglepetést jelenthetne, ha az utcai sportágakban érnénk el sikert, például, ha Kempf Zozó kijutna az olimpiára.
-A Párizsi helyszínnel az egyik ős-alapító, Coubertin báró hazájába harmadszorra tér vissza az újkori Olimpia. Az utóbbi évtizedekben egy Olimpia megrendezése amellett, hogy sok szempontból óriási lehetőség, horrorisztikus költség is a rendező ország számára, hiszen már nagyon hosszú ideje arról is szólt a versengés, hogy ki tud nagyobb stadionokat építeni, drágább showműsort kerekíteni a megnyitóból, miközben elvileg a világban meg egyre jobban tombolnak a környezetvédelmi és különböző fenntarthatósági, takarékoskodási törekvések. Hogy látod ennek az egyensúlyát, itt a francia rendezésben, hozhat-e lényeges változásokat ez az ellentmondás?
-Azt látom, hogy az Agenda 2020+5 program arra irányul, hogy akik olimpiát rendeznek a jövőben, azoknak nem a NOB elvárásainak kell megfelelniük, hanem a NOB alkalmazkodik a helyszínekhez. Párizsban például ideiglenes létesítményeket építenek, ikonikus kiállítótermek alakulnak át sporthelyszínekké, szóval a fenntarthatóság már a helyszíneket nézve is tetten érhető. A NOB az elmúlt években nem pályáztat, hanem konzultációk alapján dönt a helyszínekről – ez jó irány. Preferálják a no build játékokat, vagyis, hogy minél kevesebb létesítményt kelljen építeni a nulláról, hogy ne maradjanak ott torzók a városokban, hanem a már megépített létesítményeket használják.
-Hogyha létrejönne egy fenntartható, „költséghatékony” rendezési modell, akkor hazánk nekifutna-e egy újabb olimpia rendezési pályázatnak?
-Nyilván a MOB feladata az, hogy ilyen jellegű terveket kovácsoljon a jövőben, megmutassa az embereknek, hogy egy olimpia hoz az országnak, nem pedig visz. Meggyőződésem, hogy ez az újkori rendezési modell Magyarországnak vagy a közép-európai régiónak sokkal testhez állóbb, mint a régi modell.
-Mint elnök, mivel lennél igazán elégedett amikor lezárulnak az idei olimpiai küzdelmek?
-Ha minden sportoló a saját maga szintjén a maximumot adná ki magából és tisztességesen versenyezne, képviselné hazánkat. Ezek nem nagy szavak. Meg kell érteni, hogy nem mindenki mehet az aranyért, de mindenki hozhatja az egyéni legjobbját, és az már óriási dolog. Ha ez mindenkinek sikerül, akkor sikerülhet jobban ez a párizsi játékok, mint a tokiói olimpia.
-Az autósportra áttérve, tavaly végre elkezdődhetett a Hungaroring már nagyon régóta várt felújítása. Most, amikor beszélgetünk, melyik fázisban vannak és hogy haladnak a munkálatok?
-Ott tartunk, ahol tartanunk kell ebben a fázisban. A depó kiszélesítve, két alagút megvan, a Supergold lelátó mögötti terület bővítése elkezdődött. Ez az első fázis, és nem sokkal az idei nagydíj leintése után elkezdődik a főépület bontása, majd pedig az újbóli felépítése.
-Szerencsére a Hungaroring azon kevés pályák egyike, amely a megépülése óta szünet nélkül mindig ott van az F1-es naptárban. Ennek az értékét hogyan fogalmaznád meg, illetve lehet-e ezt a gyakorlatban kamatoztatni, csúnyán fogalmazva, hogyan lehet pénzre váltani?
-Pénzre úgy lehet váltani, hogy folyamatosan megrendezzük a nagydíjat és minden futam hoz az országnak bevételt. Úgyhogy ez egy nagy dolog, de például ugyanez nagy kihívás elé is állítja a csapatot, mivel nincs két teljes év építkezni.
-Az utóbbi években azt látjuk, hogy a Liberty Média elképesztő nézettségi és ezzel párhuzamosan üzleti bevételi eredményeket generált a belépése óta. Nyilván ebből a tortából egyéb régi-új szereplők is folyamatosan szeretnének egy-egy szeletet hasítani maguknak az eredményeket látva. Ebben a jelenlegi helyzetben a folyamatosság és a nagyszabású felújítás szerinted mennyire lehet igazán komoly garancia arra, hogy újabb, akár több mint harminc éves távlatban gondolkodhassunk a hazai F1 rendezésben?
-Véleményem szerint az, hogy a felújítás elkezdődött, nagyot lendített a helyzetünkön, még nagyobb bizalom alakult ki irányunkba. Régóta lógott a levegőben a pálya rekonstrukciója, hiszen a miénk volt az egyik legretróbb pálya, most azonban végre mi is felvehetjük majd a versenyt Európa legjobb versenypályáival. Az első lépés az volt, hogy 2032-ig meghosszabbítottuk a rendezői szerződést, de lehet ebből még 2037 is.
-Ha az utolsó felújítási fázis is lezárul majd, akkor a teljes megújuláson és megszépülésen kívül a pálya milyen új funkciókkal és további hasznosítási lehetőségekkel fog majd rendelkezni? Ezek közül melyeket tartod a legfontosabbnak?
-Az, hogy a főépület megfelel majd a modern kor követelményeinek és mindent „tud” majd, amit egy ilyen épületnek tudnia kell. A mostaniban nagyon nehezen tudnánk megvalósítani komoly cégek nagy rendezvényeit, az új azonban alkalmas lesz minderre. A legmodernebb, legnagyobb és legsokoldalúbb rendezvényközponttá válik majd a Hungaroring a maga tízezer négyzetméteres rendezvényterével, ahol fesztiválokat is lehet rendezni, megújul a Tanpálya és a főépület, ezek pedig mind-mind vonzóbbá teszik a versenypályánkat.
-Nem olyan régi hír, hogy a Liberty Média gyakorlatilag teljes, bár a számok szerint csak jelentős többségi tulajdont szerzett a MOTO GP promóter cégében, a Dorna Sportban. Mi a véleményed ezzel kapcsolatban, esetleg lehet-e már a két cég részéről belülről érzékelni bármit is?
-Érzékelni nem érzékelem, de nyilván hallottuk az erről szóló híreket, és úgy látom teljesen egyértelmű, hogy sokan próbálják a Liberty példáját követni. Az amerikai üzleti modell ugyanis mindenki számára vonzó. A MotoGP-re is ráfér a megújulás, hiszen hatalmas potenciál rejlik benne, nekünk pedig nem rossz, ha egy kézben van a két sorozat.
-Ha nem túl optimista megközelítéssel nézzük, akkor lehet-e emögött valami olyan is, hogy a Libertynél esetleg csak egy újabb piacot vesznek a másik legnépszerűbb technikaisport versenysorozat felvásárlásával?
-Ahogy látom a Liberty működését, ez a kettő erősíteni és nem kioltani fogja egymást. A sorozat tulajdonjogainak megvásárlása azt is jelenti számomra, hogy olyan utat szánnak a MotoGP-nek, amit a Formula-1 bejárt az utóbbi években.
-Viszont, ha optimistán nézzük, akkor az egy kézbe kerülést – mivel elvileg hazánknak van is szerződése MOTO GP rendezésre – akkor ezzel növekszik az esély arra, hogy a Hungaroringen legyen MOTO GP futam is az F1 mellett?
-Én optimistán tekintek a jövőbe.
-Mit jósolsz az idei Magyar Nagydíjra, most, hogy Miamiban végre megtört Verstappen páratlan győzelmi sorozata?
-Az mindig nagyon jó, ha változatosak a versenyek, a tendenciák azonban nem arra mutatnak, hogy tartós lesz a változás. Mindenképp jó viszont, hogy szorosabb lett a verseny, mert ez jót tesz a nézettségnek, a sorozatnak. Bár mi nem panaszkodhatunk, mert a jegyeladások alapján az idén is telt házra számíthatunk a Magyar Nagydíj vasárnapján.
-Esetleg tervben van a tavalyi törés okán, hogy az idei évre ne porcelánból készüljön a Magyar Nagydíj trófeája?
-Nincs. Már elfogadták az idei trófea tervét, mindenkinek meg kell értenie, hogy a Magyar Nagydíj egyik védjegyévé vált az utóbbi időben a porcelán trófea, a versenyzők a kedvenceik között tartják számon. Sosem felejtem el, amikor Vettel az első hungaroringi győzelme után, amely elég nehezen jött össze, mennyire csalódott volt, hogy egy fém trófeát kapott – mert abban az évben a névadó támogató éppen azt hagyta jóvá. Persze, utóbb adtunk neki egy Herendit.
-A tíz évvel ezelőtti elnöki ciklusod után a 2022-es tisztújítást követően ismét ott vagy a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnökségében. A vezetőség váltással és a jelentős szemléletváltásra való törekvéssel szerinted milyen perspektívák vannak a sportág megújítására, a sportágon belül hosszú évek folyamán kialakult anomáliák feloldására?
-Négy évig valóban voltam az MNASZ elnöke, és azóta is tartom, hogy nagyon összetett a szövetség munkája, ezért mindig is lesznek konfliktusok. Bár a napi ügyekre kevés időm van elnökségi tagként, azt látom, hogy a mostani elnökség próbál kereteket szabni és nagyon sokat dolgozni. Azonban vitathatatlan, hogy annyi szakág van, annyi feladat, hogy sohasem lehet elérni, hogy mindenki ugyanolyan pozitívan és előremutatóan gondolkodjon.
-A jelenlegi MNASZ elnökségben egy kimagaslóan jó kapcsolati tőke és lobbyerő jött létre. Hogy látod az elmúlt bő másfél év tapasztalatait, hogyan sikerült ezt kamatoztatni?
-A rali-Európa-bajnoki futam megtartása és Veszprémbe költöztetése egy jó bizonyítéka a sportdiplomáciánk sikerének, arról nem beszélve, hogy sikerült idehozni egy ralikrossz világbajnoki futamot, vagy már két évtizede megrendezni a terepralisok világkupa-futamát, a Hungarian Baját. Jó hír számunkra az is, hogy jó néhány feltörekvő fiatal van a gyorsasági autósportban is, bízunk benne, hogy egyszer valamelyikük talán közel kerül a Formula-1-hez.
-Napjainkban az egész világon egyfajta bizonytalanságban, útkeresésben van az autósport gazdasági és technolódiai szempontból. Például a TCR-ben hamar elhalt az elektromos hajtású kategória, a WRC-ből most vezetik ki a versenytechnika elektromos meghajtási részét, de néhány sorozatban ott vannak már a szintetikus üzemanyagok. Mi a véleményed az autósport lehetséges jövőjéről?
-Az autósporthoz alapvetően hozzátartozik az autók hangja, legalábbis számomra nem adja meg a sportág sava-borsát, úgyhogy bár az utcai autózásban támogatom az elektromos autókat, a versenyzésben nem hozta meg a tőle várt átütő sikert. Egyrészt persze ezt nem kell feladni, másrészt viszont az alternatív hajtásokkal megoldható lenne a környezettudatosság is.
Szólj hozzá