Gyerekként a Gran Turismo pályáin száguldott, ma pedig már a valódi versenypályák királya. A 18 éves brit tehetség, Theo Micouris, a 2024-es Ligier European Series bajnoka, mindössze hétéves volt, amikor édesapja először gokartpályára vitte – ekkor mondhatni megpecsételődött a sorsa. A tehetsége azonnal egyértelművé vált mindenki számára, és elindult egy hógolyóeffektus. Az ifjú titán célja egyértelmű: eljutni a profi versenyzés csúcsára. Szülei támogatásával és töretlen eltökéltséggel dolgozik azon, hogy álma valósággá váljon. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2025/3. számában került publikálásra.)
Hogyan néz ki egy napod?
Jelenleg nagyon elfoglalt vagyok, de nem elsősorban a versenyzés miatt. Sok dolgom van, többféle munkát is végzek, hogy saját magam teremtsem elő a pénzt. Részben a szüleim ruházati vállalkozásában dolgozom, ami egy hagyományos, kilenctől ötig tartó munka. Aztán, amikor hazaérek, azonnal nekiállok partnerségi megkereséseket írni, e-mailekre válaszolni, kapcsolatokat építeni, illetve szimulátorozni, hogy frissen tartsam magam mindenféle versenyzős játékban. Emellett az edzés is része a napi rutinomnak. Gyakorlatilag minden órám be van osztva, legyen szó a versenyzésről vagy a pénzkeresésről. A versenyhétvégék kicsit lazábbak, de ugyanúgy hosszúak. Általában szerdán érkezünk meg a pályára, ahol előkészülünk, beszélgetünk és feltérképezzük a paddockot. Ezután kezdődnek az edzések és a tesztelések. Egész nap adatokat és videókat elemzünk, sőt, még a vezetés után is ott maradunk a pályán este kilenc-tíz óráig, hogy minél jobban felkészüljünk a versenyre. Általában vasárnap este repülünk haza, így négy-öt napot töltünk a helyszínen. Bár hosszú órákon át dolgozunk, de élvezem az egész folyamatot, még akkor is, amikor egész este adatokat elemezünk. De persze a legjobb része maga a vezetés, annál nincs jobb érzés.
Hogy látod magad a jövőben?
Jelenleg a fő célom, hogy versenyzőként karriert építsek. Természetesen ez nem a leghosszabb karrier a világon, mert egy bizonyos kor után már nem lehet versenyezni, de az a célom, hogy minél több éven át ezt csinálhassam. Már most sok áldozatot hoztam ezért az álomért, de megéri. Semmin sem változtatnék az eddigi életemben, minden, amit tettem, hihetetlen volt, és remélem, hogy továbbra is ezen az úton haladhatok és sikeres lehetek. Még ha egyszer vissza is vonulok a versenyzéstől, akkor is el tudom képzelni, hogy valamilyen szerepet vállalok majd a motorsportban, például mentor vagy csapatfőnök. Ki tudja, mit hoz a jövő, de remélhetőleg ez még nagyon messze van.
Mi az egyik legnagyobb tévhit, amit az emberek a versenyzőkről feltételeznek?
Néhány iskolai barátom szerint a versenyzés nem túl megterhelő fizikailag. Persze, nem olyan, mint egyes sportok, ahol egymással küzdötök, de azért nagyon is igénybe veszi a tested. A legnagyobb kihívás a hőség, különösen egy zárt pilótafülkében, például prototípus- vagy GT-autókban, ahol a hőmérséklet akár 50-60°C-ra is felmehet. Ilyen körülmények között, teljes versenyfelszerelésben, sisakban, overallban lenni rendkívül fárasztó és megterhelő.
Mi a legnagyobb kihívás a versenyzésben?
Szerintem a legnagyobb kihívás a nyomás, de ez attól is függ, hogy ki honnan jön és milyen háttérrel rendelkezik. Számomra már az is nagy feladat, hogy előteremtsem a pénzt és egyáltalán rajthoz állhassak. A szezon végén egyes versenyzők egyszerűen hátradőlhetnek, pihenhetnek és készülhetnek a következő szezonra, míg én folyamatosan azon dolgozom, hogy biztosítsam a szükséges anyagi hátteret, hogy jövőre is ott lehessek a rajtrácson, bárhol is legyen az, bármilyen körülmények között. Ez nem könnyű, és nem sokan küzdenek ezzel, mert sok pilóta már eleve vagyonos családból érkezik, és egyszerűen fizetnek az ülésért. Nekem viszont nemcsak a pénz előteremtése a feladatom, hanem az is, hogy ajánlatokat találjak, kihasználjam azokat a lehetőségeket, amelyek elém kerülnek és mindent megtegyek azért, hogy végül ott legyek a rajtrácson.
Voltak bukkanók az eddigi karriered során?
A legtöbb nehézség még a gokartos éveimben volt. Voltak nagyon jó szezonjaink, de voltak olyan évek is, amikor semmi nem alakult a terv szerint. 15 évesen léptem fel a szenior kategóriába, és a gokartos karrierem végén egy-két évet töltöttem ott. Alapvetően az volt a probléma, hogy nem tudtuk megengedni magunknak a megfelelő felszerelést. A gokartozás rendkívül szoros mezőnyű sport, és szinte lehetetlen volt felvenni a versenyt azokkal, akiknek mindenük megvolt, míg mi egy nem elég erős gokarttal próbáltunk küzdeni. Az ellenfeleim gokartjai 2-3 lóerővel erősebbek voltak, ami talán kevésnek tűnik, de amikor a mezőnyben mindenki tizedmásodpercekre van egymástól, ez óriási hátrányt jelent. Emiatt volt egy-két évünk, amikor nem tudtunk igazán jó eredményeket elérni. Ez mentálisan is nehéz volt, hiszen folyamatosan motiválnod kell magad, hogy fejlődj és mindent beleadj, de amikor a körülmények rajtad kívül álló okok miatt ellened dolgoznak, az különösen frusztráló tud lenni. Viszont az autóversenyzésre való váltás tökéletes módja volt annak, hogy ezt a visszaesést magam mögött hagyjam. Az első két évemben elért sikerek hatalmas lendületet adtak.
Hogyan kezelted ezeket a gyengébb időszakokat?
Szerintem egész jól megbirkóztam velük. A legfontosabb számomra az, hogy keményen dolgozzak, folyamatosan fejlesszem magam versenyzőként, és tökéletesítsem mind az autóban, mind az azon kívül szükséges készségeimet. A háttérben is a lehető legkeményebben dolgozom, szinte soha nem tartok szünetet, de számomra ez az egyetlen út ahhoz, hogy sikeres legyek. Persze szakítok időt arra is, hogy találkozzak a barátaimmal, kikapcsolódjak, kicsit feltöltődjek. De a legfontosabb az állandó kemény munka és az, hogy ne hagyjam magam visszaesni. Például amikor az első évemben nyertem, könnyű lett volna azt mondani, hogy „Megcsináltam, innentől már nem kell annyira hajtanom.” De engem éppen ez motivált arra, hogy még keményebben dolgozzak, és a csúcson maradjak.
Mi volt eddig a karriered csúcs- vagy éppen fordulópontja?
Szerintem egyértelműen a 2024-es év volt a fordulópont. A legfontosabb dolog a bajnoki cím megszerzése volt, ez hatalmas eredmény a CV-mben, és nagyszerű érzés kimondani, hogy sikerült. Emellett a pénznyeremény is óriási segítség, mert ez lehetővé teszi számomra, hogy finanszírozzam a következő szezont. Ez kulcsfontosságú volt számunkra, mert ha nem nyertük volna meg a bajnokságot, akkor valószínűleg teljesen más utat kellett volna keresnem. Szóval ez egy hatalmas fordulópont volt a karrieremben, szinte élet-halál kérdése volt. Vagy megnyerem a bajnokságot, és tovább tudok lépni, folytathatom az utamat a csúcson, vagy rosszul alakulnak a dolgok, és teljesen más irányba sodródik a karrierem, akár el is lehetetlenülhet.
Hogyan ünnepelted a győzelmed?
Beugrottunk a medencébe, és egy egész estés bulit tartottunk. Másnap volt a díjátadó ceremónia, ami csodálatos volt. Az egész éjszakát a csapattal és a versenytársakkal töltöttük, mindannyian együtt ünnepeltünk.
Mi a következő lépés a karrieredben?
Az LMP3-as kategóriában szeretnék versenyezni a Michelin Le Mans Cup-ban, tehát egy szinttel feljebb lépni. Majd meglátjuk, hogy merre visz az út. Az a célom, hogy újra nyerjek, de alapvetően most azon dolgozom, hogy bekerüljek egy profi csapatba, akár GT-, akár prototípus versenyzésben, és profivá váljak. Már bizonyítottam néhány embernek, hogy mit tudok. Még nincs minden teljesen elrendezve, nem tudjuk, hogy kivel fogunk versenyezni, de nagyon izgatott vagyok, hogy mit hoz a jövő.
Van egy konkrét kategória, amibe a jövőben szeretnél bekerülni, vagy inkább a spontaneitásra bízod magad?
Szeretem azt hinni, hogy inkább sodródom az árral, de több különböző lehetőségen is megakadt a szemem. A World Endurance Championship és az IMSA érdekelnének. Szeretnék egy kicsit az USA-ban versenyezni. Még sosem jártam ott és kíváncsi vagyok milyen.
Szerző: Bertha Zsófia
Szólj hozzá