„Rádöbbentem, hogy nem szabad elfecsérelnem a fiatalságom és elhatároztam, hogy életmódot váltok”

A következő interjú során László Ferenc életének eddigi izgalmas és kihívásokkal teli részleteibe nyerünk betekintést, miközben őszintén beszél a sport iránti szeretetéről és arról a szemléletéről, amely a küzdősportokban való érvényesüléshez szükséges. Most megosztja velünk, ahogy a sérülése ellenére is kitartóan készül a következő nagy megmérettetésre. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2023/6. számában került publikálásra.)

„László Ferenc vagyok, 30 éves. Hernádon nőttem fel, 2019-ben költöztem Kecskemétre. Főként a sport miatt hoztam meg ezt a döntést. A sportolás mellett a munka tölti ki az életem nagy részét. 2019-ben kezdtem versenyszerűen a küzdősportot, K-1 szabályrendszerben. Azóta versenyeztem már több szabályrendszerben is, mint például Muay-Thai, MMA, Freeboxing, K-1 Light. 2023 márciusában volt egy K-1 mérkőzésem, ahol egy szerencsétlenül sikerült összerúgást követően eltört a sípcsontom. A rehabilitáció alatt rengeteget töprengtem azon, hogy vajon mikor léphetek újra kötelek közé. Jelenleg még nem tudok a sípcsontomban elhelyezett csavarok miatt K-1 szabályrendszerben versenyezni, így az ökölvívásra váltottam. Jelenleg is készülök a következő megmérettetésre.”

-Minek a hatására és mikor kezdtél el sportolni? 

-Már gyerekkorom óta része a sport az életemnek. Nyolc évesen kezdtem focizni, de időközben kipróbáltam magam a karatéban, ökölvívásban és a kick-box terén is. Ilyen fiatalon egyiket sem tudtam igazán komolyan venni és volt pár év kihagyásom is, mikor rosszabb irányba terelődött az életem. Majd évek múltán rádöbbentem, hogy nem szabad elfecsérelnem a fiatalságom és elhatároztam, hogy életmódot váltok. Először alakformálás céljából mentem el az első Thai-box edzésre, ami egyszerűen magával ragadott.

-Mikor kezdted a versenysportot és milyen eredményekkel?

-2019-ben kezdtem a versenysportot, az első versenyem az amatőr K-1 magyar bajnokság volt, ahol sikerült is első helyen végeznem. Ez a magyar bajnoki cím rengeteg erőt és magabiztosságot adott a későbbi meccseimhez.

-Milyen eredményeid vannak versenyzés terén? 

-Az eredményeim közé sorolható kettő amatőr K-1 magyar bajnoki cím, illetve a magyar bajnokságon elért győzelem K-1 light kategóriában. Számos gálákon indultam, ahol győzelmet arattam K-1 és MMA szabályrendszerben is.

-Hogy néz ki egy nagyobb meccsre való felkészülési időszakod? 

-Általában hat hét lenne a felkészülési idő, de sok esetben ezt az intervallumot nem tudjuk tartani, mivel a két mérkőzés között kevesebb idő áll rendelkezésre, így van, hogy csupán négy hetünk van felkészülni. Az első felében nagyobb energiát fektetünk az erő és állóképesség növelésére, futás, súlyzós edzések, és itt még mennek az élesebb kesztyűzések is, amit rend szerint más klubbokba látogatva is beiktatunk edzőim segítségével. A felkészülés második felében már nincs súlyzós edzés csak kisebb súllyal, dinamikus erősítés. Ebben az időszakban a kesztyűzést is óvatosabbra fogjuk a sérülések elkerülése végett. A verseny felkészülés alatt általában heti 6-8 edzést tudok összehozni család és munka mellett.

-Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?

-A magyar bajnoki cím a legjobb eredményem a mai napig. Talán erre kéne, hogy a legbüszkébb legyek, de ha őszinte akarok lenni, akkor mégsem. Az első profi K-1 mérkőzésemen egy olyan sráccal bunyóztam, aki több szabályrendszerben is világbajnok megszámlálhatatlan meccsel a háta mögött, rendkívül rutinos ellenfél volt. A mérkőzésen pontozással alul maradtam, de nagyon jó meccs volt. Rengeteget tanultam és hatalmas erőt merítettem belőle.

-Az első győzelem mindenki számára meghatározó. Milyen érzéseket váltott ki benned, mikor elsőként a te kezed emelte a magasba a versenybíró?

-Amikor először lendült a kezem a magasba, igazán fel sem fogtam akkor. Olyan mértékű volt bennem az adrenalin, hogy nem is igazán tudtam mi történik körülöttem. Majd mikor már „észhez tértem” hatalmas büszkeséget éreztem, olyan eufória járt át, ami szinte semmihez nem fogható. Elsősorban nem a győzelem miatt. Büszkeség volt megélnem, hogy ami célt a fejembe vettem, azt kemény és alázatos munkával elértem.

-Milyen lemondásokkal jár egy-egy versenyre való felkészülés? 

-Sok lemondással jár. Főleg, hogy nem a sport jelenti számomra a megélhetést. Az egyik nehezítő körülmény az étkezés is. Tartanunk kell a súlyhatárt, ezért sokszor le kell mondani olyan ételekről, amiket a legszívesebben fogyasztok. Hozzáteszem, nagyon szeretek enni, főleg édességeket. Sokszor előfordul, hogy a családdal vagy párommal tervezett közös programról is le kellett mondanom, mivel abban az időszakban a versenyfelkészülés élvezett prioritást. Nem járok szórakozni, pláne nem felkészülés alatt. Ami pár évvel ezelőtt mondjuk egy éjszakai szórakozás lett volna, azt mára felváltotta napközben egy szauna. Nagyobb hangsúlyt fektetek a pihenésre/regenerációra, hogy reggel az edzésen kipihent legyek és jól tudjak teljesíteni. Nagyon sok múlik az előbb említett faktorokon. Előfordult, hogy egy újabb munka lehetőségét utasítottam vissza, mert nem úgy lett volna az időbeosztás, hogy az edzésekre is odaérjek. 

-Kikkel, hogyan és hol készülsz egy-egy nagyobb meccsre?

-Főként az egyesületem többi versenyzőivel készülök, de van, hogy más egyesület segítségével készülünk, például közös edzésekkel, sparringgal fejlesztjük egymás technikáit. Lajosmizsén, a Mizse K1 Klubba járok, emellett Nagykőrösön box edzéseken veszek részt, hogy széleskörűen felkészült legyek a nagyobb megmérettetéseken. Edzőim, Szuhányi Gyula, Trencsényi Dávid és Németh János segítenek a felkészülésben és támogatnak az álmaim elérésében. 

-Milyen keresztsportokat iktatsz be a felkészülésedbe? 

-A fix edzéseim mellé beiktattam még az úszást és a vízi tornát is, amik jelentősen hozzájárulnak a felkészülésemhez.

-A ringben motivál az óriási szurkolótáborod, vagy ott kizársz mindent és csak a vezetőedző instrukcióira figyelsz?

-A ringben kimondottan csak a vezetőedzőre tudok összpontosítani, de minden meccs előtt hatalmas erőt ad, mikor látom és hallom a biztatást a közönségtől. 

-Milyen sérülések gátolták akár a felkészülésed, akár a helyezéseidet?

-A felkészülésem alatt idáig még szerencsére nem szenvedtem olyan sérülést, ami mondjuk befolyásolta volna a felkészülést. Volt sérülésem, sőt szerintem minden mérkőzés után akad egy-kettő kisebb-nagyobb, például orr-, lábfej-, bordasérülés. Ezek azért mérkőzések után sűrűn előfordulhatnak és jellemzőek. Volt egy nagyobb sérülésem, ahol a sípcsontom eltört. Ez utóbbi megállított egy időre. Öt hónap telt el, mire újra ringbe tudtam szállni. A ‘visszatérő mérkőzésem’ egy Freeboxing meccs volt, ahol az első két menetet simán nyertem, majd a harmadik menetben bekaptam egy felütést, amitől az orrom vérezni kezdett és felszakadt a szemem. Igazából észre sem vettem, csak mentem és folytattam a meccset. Azt éreztem, hogy vérzik az orrom, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. A bíró megállította a mérkőzést, az orvos pedig beszüntette az ebből adódó komolyabb sérülés elkerülése végett. Nem értettünk egyet ezzel a döntéssel, hiszen egy perc volt hátra és az első két menet az enyém volt, de elfogadtuk.  Ez egy ilyen sport, benne van, hogy egy sérülés miatt vége szakad a mérkőzésnek, hiába szeretnénk tovább vinni.

-Soha nem tántorított el sérülés attól, hogy újra kesztyűt húzz és visszamenj akár edzésre, vagy a szorítóba? 

-Soha! Komoly sérülésem a sípcsont törésem volt, de ez sem tántorított el. Amint lehetőségem volt újra járni, kezdtem edzeni. Nyilván amíg a lábamban vannak a csavarok, addig az orvos javaslatára mellőzöm a rúgást, így most ökölvívásban folytatom a versenyzést.

-Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén ilyen veszélyes sportban szeretnének sikereket elérni?

-Csak alázatos munkával lehetséges. Sok buktató lesz az úton, de ezek ne tántorítsanak el senkit! A kemény munka meghozza az eredményeket. 

-Mit tanácsolnál azoknak a gyerekeknek, akik ebben, vagy esetleg bármely más küzdősportban szeretnének érvényesülni?

-Mindenképpen azt tanácsolom, hogy ha valaki ezen az úton indul el, vegye komolyan! Rengeteg dolgot tanított nekem a küzdősport. Teljesen átformálta a viselkedésem, a mentalitásom és az esetleges indulatkezelésem. Egy dolog biztos, ha belépsz a ringbe egyedül vagy. Amennyiben becsületesen elvégezted a munkát, nincs mitől tartani. Mindenkinek ajánlom a küzdősportot, akár hobbi, akár versenyszerűen is. Viszont azt javasolnám, hogy versenyezni csak az menjen, aki becsülettel végig tud csinálni egy felkészülést és képes áldozatokat hozni ezért.

Szerző: Szalóki Tímea