Helyi idő szerint vasárnap éjjel kialudt a paralaimpiai láng Rio de Janeiróban, ezzel pedig véget ért a XV. paralimpia, a mozgássérült, látássérült és enyhe értelmi sérült sportolók legnagyobb sporteseménye.
A brazíliai viadalon 22 sportágban küzdöttek a résztvevők, 164 ország több mint 4000 sportolója, köztük 43 magyar vett részt. A piros-fehér-zöld küldöttség egy arany-, nyolc ezüst- és kilenc bronzérmet szerzett.
Bár néhány szektort a koreográfia miatt lezártak, ezt leszámítva a legendás Maracana Stadion lelátójának nagy része megtelt a mintegy háromórás ceremóniára, amellyel a házigazdák a sportolók és a lebonyolítást segítő önkéntesek előtt kívántak tisztelegni, s amelynek központi eleme a hang és a zene volt.
A paralimpián részt vett sportolók már az első perctől a küzdőtéren foglaltak helyet, az aréna egyik rövidebb oldalán emelt hatalmas színpad és kivetítő előtt. A nyitó jelenetek után felvonták a brazil lobogót, s felhangzott a brazil himnusz, amelyet a vak tenor, Saulo Laucas előadásában hallhatott a közönség.
Ezután tűzijáték kíséretében az arénába érkeztek a nemzetek képviselői, a magyar zászlót a 100 méter háton bajnok úszó, Tóth Tamás vitte a küzdőtérre.
A műsor egyik központi részében – a zenén keresztül – bemutatták a dél-amerikai ország gazdag állat- és növényvilágát, majd a víz és a szív volt a főszereplő. Ezt követően átadták a Vang Jun Daj-díjakat, ez az 1988-as szöuli játékok óta hagyomány. Ezúttal a nőknél az orosz születésű amerikai Tatyana McFadden, a férfiaknál pedig a függetlenként indult, szíriai Ibrahim al-Husszein kapta meg az elismerést.
A folytatásban köszöntötték azt a hat sportolót, akit beválasztottak a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságba (IPC), valamint a lebonyolítást segítő 15 ezer önkéntes néhány képviselőjét, akik egy-egy brazil virágot kaptak munkájuk elismeréseként.
A nagy kivetítőn bemutatták az idei paralimpia legemlékezetesebb pillanatait – a kisfilmben a magyar kerekesszékes vívó, a Rióban egy ezüstöt és két bronzot nyert Krajnyák Zsuzsanna is feltűnt -, majd a mozgalom himnuszának elhangzása közben levonták az IPC lobogóját. Ezt Eduardo Paes, Rio de Janeiro polgármestere átadta Sir Philip Cravennek, az IPC elnökének, aki továbbadta Koike Jurikónak, a következő, 2020-as házigazda Tokió kormányzójának. A japán főváros egy több mint tízperces, pörgős műsorral mutatkozott be, a főszereplő egy-egy amputált lábú modell és táncos, valamint egy látássérült előadóművész volt.
Carlos Arthur Nuzman, a szervezőbizottság elnöke záróbeszédében megemlékezett a szombaton elhunyt iráni kerékpárosról, Bahman Golbarnezadról. A C4-5-ös kategóriában szerepelt, 48 éves Ázsia-bajnok bukott a mezőnyverseny során, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás után életét vesztette.
A riói napokról szólva Nuzman úgy fogalmazott: megtörtént a lehetetlen, most pedig lezárul egy történelmi korszak.
„Brazilok, soha ne adjátok fel! Gratulálok, Rio, gratulálok, Brazília, sok sikert, Tokió!” – mondta az ország olimpiai bizottságának elnöke.
Sir Philip Craven is az iráni kerekes tragédiájával kezdte összegzését, s egyperces néma emlékezésre kérte a közönséget. Beszédében dicsérte a házigazda brazilok szenvedélyességét, vendégszeretetét, pozitív hozzáállását, s mint mondta, elsősorban a helyi lakosokra, a „fantasztikus kariókákra” fog emlékezni az amúgy rengeteg látnivalót kínáló Rióból.
A brit sportdiplomata beszéde alatt hatalmas zápor zúdult a stadionra, sok néző el is menekült a lelátó alsóbb, kevésbé fedett szektoraiból, és több sportoló is védett helyet keresett magának.
A ceremónia egy nagy bulival zárult, amelynek során népszerű brazil énekesek előadását hallhatta a publikum. Ezzel a résszel a szervezők arra buzdították az embereket, hogy szélesítsék érzékeiket, a különbözőségekre erőként tekintsenek, s egy olyan világot építsenek, amely mindenkié. A parti a házigazdák szándéka szerint az egyetemes szeretetet szimbolizálta.
A buli közben, záróakkordként 300 szélkerék érkezett az arénába, s ezek oltották el a lángot, amely a paralimpia kezdete óta lobogott, és szimbolizálta a játékok szellemiségét.
A riói volt az első paralimpia Dél-Amerikában.
Az innováció hozta meg a sikert a Magyar Háznak
A tervezésért felelős Böszörményi Nagy Gergely és Tóth Andrea igazgató szerint is az innovatív megoldások hozták meg a sikert a riói olimpia alatt a brazil metropoliszban üzemelt Magyar Háznak, amelyet a nyári játékok legjobb látogatóközpontjának választottak.
Böszörményi Nagy Gergely az MTI érdeklődésére azt mondta, a létesítményt úgy kellett megtervezniük, hogy az Budapestnek, mint a 2024-es olimpiára pályázó városnak az értékeit tükrözze, nemcsak a tartalom, hanem a kivitelezés szempontjából is.
„Bizonyítanunk kellett, hogy Budapest pályázó városként biztonságos választás” – tette hozzá Böszörményi, s hangsúlyozta, a Magyar Háznak „többnek kellett lennie, mint a többi nemzet látogatóközpontjának”.
A tervezésért felelős szakember szerint a sportolókból, városvezetőkből, szakértőkből álló nemzetközi zsűri által odaítélt díj nagy elismerés a magyar kreatív szakma képviselőinek, mert a Magyar Ház tervezésében részt vett cég, a Mobilsofa egy fiatal magyar szakemberé, akinek csapatával együtt meghatározó szerepe van abban, hogy a létesítmény díjat nyert.
„A kezdetektől ragaszkodtam hozzá, hogy olyan csapatot vonjunk be a tervezésbe, amely ízig-vérig magyar, de komoly nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkezik” – mondta Böszörményi Nagy Gergely, aki emlékeztetett arra, hogy a Magyar Ház tartalma három pillérre épült. Az egyik volt Budapest, mint úti cél, Magyarország legismertebb és legnépszerűbb márkájának bemutatása, a másik a magyar sporttörténelem, az elmúlt 120 év olimpiai eredményei, Magyarország „hitelessége a sportban”. A harmadik pillér maga a 2024-es pályázat bemutatása volt, vagyis prezentálni kellett azt, hogyan tud Budapest sikeres olimpiát rendezni az első két pillérre támaszkodva.
Tóth Andrea szerint nem várt elismerés, hogy díjazták a Magyar Házat.
„Óriási volt a helyszínen a nemzetközi érdeklődés, már az első napon, a nyitás előtt fél órával háromszázan álltak a bejáratnál, ez a létszám pedig napról napra nőtt” – nyilatkozta az igazgató, s kiemelte Szurdi Linda belsőépítészetért felelős szakember munkáját, akinek a tervei alapján kerültek modern megjelenítésre a magyar népművészeti elemek.
Tóth Andrea három elemet említett, amely növelte a Magyar Ház népszerűségét és erősítette pozitív megítélését.
„Az egyik ilyen az Aqua Bar vízkóstoló, amelynél újrahasznosított papírból készült kapszulákból kínáltunk vizet a látogatóknak, a másik a Rubik-kocka, amelyet a világ minden pontján ismernek, de kevesen tudják, hogy magyar találmányról van szó” – mondta az igazgató, hozzátéve, hogy a Magyar Házban a világ valaha volt legnagyobb, négy méter magas Rubik-kockáját építették fel, benne Rubik Ernő életét, munkásságát, gondolatait bemutató kiállítással.
„A harmadik nagy siker a kürtőskalács volt, amelyet egy korábban Magyarországon járt, dél-brazíliai hölgy készített, s naponta több száz darabot adott el belőle a Magyar Háznál” – mondta Tóth Andrea.
Az olimpia szervezőbizottsága, a riói kereskedelmi és iparkamara, valamint Rio de Janeiro városa hirdetett versenyt a nemzeti házak és látogatóközpontok között, s ebben a Magyar Ház nyerte a leginnovatívabb ház címet. Az olimpián közel száz ilyen látogatóközpont működött, csak nemzeti házból 52 várta a látogatókat. Magyarországnak most először volt saját nemzeti háza.
A Magyar Házon kívül Katar, Svájc, a Nemzetközi Röplabda Szövetség és az egyik nagy nemzetközi tanácsadó cég nyert díjakat, azaz a 2024-es olimpiai és paralimpiai játékokra pályázók közül Budapest és Magyarország az egyetlen, amely a rangos elismerésben részesült.
A Magyar Házban interaktív, a legmodernebb technológiát használó és jövőbe mutató tárlat legendás emlékekkel, filmekkel és fényképekkel engedett bepillantást a legmeghatározóbb magyar sportsikerekbe. A látogatók megismerhették a magyar történelem, kultúra és gasztronómia jellegzetességeit, az ország kiemelkedő egyéniségeit és legszebb helyeit.
Szólj hozzá