A nyújtás izmaink meghosszabbításában és ellazításában segít.
Mivel sokkal könnyebb a már bemelegített izmokat nyújtani, ezek a nyújtás mindig az edzés végén kapjon helyet.
Könnyebb lesz a nyújtás szerepét megértenünk, ha izmainkat rugalmas szalagként képzeljük el. Feszültségeink hatására nemcsak izomzatunk, hanem lelkünk is beszűkül, fáradtnak és depressziósnak érezzük magunkat. A lelkiállapotunk és izomtónusunk közötti kapcsolatot csak az utóbbi ötven évben ismerték fel, azóta lett kutatott terület. Kimagasló személyiségek tárták fel e problémát, mint Joseph Pilates vagy Frederick M. Alexander. Nyújtó gyakorlatokkal oldhatjuk feszességünket, s visszaszerezhetjük kezdeti rugalmasságunkat, valamint izmaink és ízületeink összehangoltságát. Szellemünk eközben ellazulttá, mégis éberebbé válik.
Nyújtással izmaink ereje és rugalmassága fokozódik. Egy merev, rideg gumiszalagot nagyon nehéz kihúzni. Ha viszont melegítjük és óvatosan húzzuk, fokozatosan egyre nyúlékonyabb lesz, és visszaugrani is könnyebben fog, miután már bemelegedett, meglágyult és kiengedett. Pontosan ugyanez történik izmainkkal is nyújtás során. Az izmok feszessége rengeteg járulékos problémát idéz elő, mivel egy-egy izomnak számos kapcsolata van más testtájak izomzatával. Egy beszűkült mozgású testrész korlátozza a többi területet is s az akadályozottság kiterjed és rossz hatással van teljes szervezetünkre, ezáltal pedig egészségünkre. Így például az elmerevedett csípőhajlító izom gyakran okoz hátsérülést, mert hatással van a medencére is, s ez rossz tartást alakít ki. Ha ezek a jelentségek egyszerre lépnek fel, medencénk az állandó küszködéstől folyamatosan húzódik. Hasonló a helyzet, ha két lábunk izomtónusa eltérő: másképp mozdítják medencénket, és végül csípőn két oldala aszimmetrikus lesz.
Habár testünk súlya lábunkra és bokánkra nehezedik, lábszárunk adja az elsődleges izomtámasztékot. Legtöbbünknek túlságosan feszes a lábikrája, és ez is rossz hatással van a hátizmokra.
Izmaink nyújtása egy kissé kellemetlen is lehet. Amit éreznünk kell, az bizonyosfajta húzódás, ám ez sohasem válthat éles fájdalommá.
Ha hirtelen erős nyilallást észlelünk, azonnal hagyjuk abba a gyakorlatot, különben megsérülhetünk.
Ha már egy ideje nem edzettünk, és izmaink merevek, bizonyos fokú kényelmetlenség természetes. Könnyebbnek fogjuk azonban találni a nyújtást az alapgyakorlatok elvégzése után, amikor izomzatunk már bemelegedett és némiképp ki is engedett. Ha valakinek kétségei adódnának az észlelet fájdalom eredetét és természetét illetően, helyesebb, ha orvoshoz vagy képzett edzőhöz fordul.
Szólj hozzá