Az Iron Maiden az európai turnéja közepén van, azonban Bruce Dickinsont ez sem tartotta vissza attól, hogy május végén részt vegyen a veterán vívók Európa-bajnokságán, ahol a brit válogatottal ezüstérmes lett.
A legendás brit zenekar frontembere egy januári interjújában beszélt arról, hogy eredetileg bokszolni szeretett volna és csak véletlenül sodorta a sors a vívás irányába, ugyanis az iskolájában nem volt lehetőség a küzdősportok tanulására. Elmondása szerint szeretett volna az emberekkel harcolni, azért vonzotta őt az ökölvívás. „Alacsony vagyok, és az alacsony embereknek vannak problémáik – nézd csak meg például Napóleont. Ha bokszoló lett volna, akkor nem lett volna semmi problémája, de nem! Ehelyett el kellett indulnia meghódítani a világot, bla-bla-bla” – viccelődött.
Végül a vívás kicsit több lett, mint hobbi: 1989-ben az Egyesült Királyság hetedik legjobb vívója lett, az edzője pedig egy időben egy Nagy-Birtanniában élő magyar szakember, Vadászffy Zsolt volt. A pletykák szerint az olimpiai csapatba is kapott meghívást, de azt visszautasította az Iron Maiden sűrű turnébeosztása miatt. „Ez volt az egyetlen sport, amiben tényleg elég jó voltam, így természetesen nem hagytam abba, és nagyon örülök, hogy így tettem.” Bruce Dickinson azonban nem szereti azt, ha a legjobb vívók között emlegetik a nevét. „Valahol a középmezőnyben voltam. Olyan, mint amikor egy profi teniszező nincs benne a top 10-ben vagy 50-ben, de ennek ellenére azért nem rossz játékos.„
A legendás énekes negyven éve vív és a nyolcvanas évek eleje óta szinte folyamatosan turnézik – nem csak előbbibe, de utóbbiba is mindent belead, hiszen folyamatosan mozog, ugrál és fut a színpadon – június 7.-én, kedden pedig a magyar közönség is megbizonyosodhatott arról, hogy Bruce Dickinson és tulajdonképpen az egész Iron Maiden kortalan.
Bruce Dickinson generációk hőse, nem csak a kivételes zenei karrierje mellett folytatott sportolói pályafutása, hanem hihetetlen kitartása és küzdőszelleme miatt is. Egy pár évvel ezelőtt nyelv- és nyirokcsomórákot diagnosztizáltak nála, de 2015 májusában szerencsére teljesen gyógyultnak nyilvánították. Tavaly pedig ismételten egészségügyi problémákkal találta szembe magát és csípőprotézis-műtéten esett át. A tavalyi interjújában úgy fogalmazott, hogy a beavatkozás előtt már olyan erős fájdalmai voltak, hogy ráfüggött az ibuprofén tartalmú fájdalomcsillapítókra. „Közel tizenöt centi titánt tettek be a lábamba. Nagyon erős fájdalmaim voltak, előtte pedig elszakadt az Achilles-inam is, így már rendesen járni se tudtam.” Elmondása szerint a csípője szinte jobb, mint új korában és 100 kilós súlyokkal edz, amire legutoljára tindézserként volt képes.
Szavai a keddi koncert tekintetében nem hatnak túlzásnak. Az Iron Maiden – hogy egy elcsépelt hasonlattal éljek – olyan, mint a jó bor: a korral nemesedik. Fantasztikus elánnal nyomják végig a kétórás koncertet, külső szemlélő számára pedig úgy tűnik, hogy fáradhatatlanul. Bruce Dickinson teljesítménye pedig különösen döbbenetes, ennyi mozgás mellett az ember számára egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy az éneket olyan minőségben hozza, mint ahogy az a lemezeken is hallható. Minden hang a helyén, tökéletesen tiszta és a hosszabb hangok kitartása se kottyan meg neki. A fotósunkat, Pétert kicsit hitetlenkedve kérdeztem, hogy tényleg élőben énekel-e és a lehető leghatározottabb igennel felelt. Annyit még hozzátett, hogy ez volt élete egyik legnehezebb fotózása, ugyanis eddig nem találkozott olyan zenésszel, aki ennyit mozogna a színpadon.
Ezek után az én fejemben az is megfordult, hogy a vívás lehet az örök fiatalság kulcsa. De az is lehet, hogy ennek a kulcsnak egyedüli birtokosa van: Bruce Dickinson.
Szólj hozzá