Láttatni vagy továbbra is láthatatlannak tartani a betegséget? Elmondjam, el merjem mondani, hogy én úgy futok napi szinten, hogy orvosi kezelés alatt állok évek óta, és elvileg mozgáskorlátozott is vagyok?
„Nem is látszik rajtad!” – de sokat hallottam és hallom még most is, amikor elmesélem a futásom eredeti okát! A motivációmat, azt, hogy én azért vagyok futóbolond, mert a betegségem egyszer már elvette tőlem a mozgást és most, hogy pár évvel ezelőtt visszakaptam a „futókámat”, a havi egyszeri infúzió formájában megkapott orvosi kezelésnek hála úgy ragaszkodom a testmozgáshoz, mint a reggeli kávémhoz.
Sport és life coachként segítem a hozzám fordulókat elengedni a múltat és megélni a jelent egy boldog jövőt megcélozva. Sportolók között gyakran találkozom krónikus betegséggel élőkkel és sokszor hozzák be a coachingba azt a dilemmájukat, hogy szabad-e sportolniuk, mi lesz, ha megtudja a kezelőorvos, hogy ők úgy tesznek, mintha…. Mintha egészségesek lennének.
Legutóbbi ügyfelem, aki triatlonozik, az orvosi diagnózis után keresett fel az online coaching folyamatban. Névtelenül hozzájárult, hogy megírjam az általa megélt lelki stációkat, ami a diagnózis kézhezvételétől jellemezte. Nagyon tudtam vele azonosulni, coachként piszok nehéz volt tartanom a segítő szerepemet és nem bombázni őt a kéretlen tanácsaimmal, hiszen én is már végig jártam ezeket az állomásokat. A harag, düh, tagadás, alkudozás, elfogadás mind-mind körbefonták az ő hónapjait, és végig ott imbolygott mellette a láthatatlan árnyék, a betegsége minden tünete úgy, hogy a környezete semmit nem észlelt belőle. Majd az egyik versenyén hozott egy olyan eredményt, amit a tágabb környezete csodálkozva, sajnálkozva konstatált, és értetlenül álltak a mosolygós, boldog, utolsó előttinek célba érő sportoló előtt. Nem állt össze nekik a kép, miért olyan boldog ez a fiú, hiszen majdnem utolsó lett, egy évvel ezelőtti önmagához képest, amikor a top 10-ben tartották őt számon.
Azért kért tőlem segítséget, hogy találjon egy olyan kommunikációs technikát, eszközt, amivel röviden, érthetően elmondhatná mindenkinek, mi is van most vele, mi ez a betegség, amivel úgy néz ki, élete végéig együtt fog élni. Segítőként megkérdeztem tőle, hogy mi az a félelem, amiért magyarázkodni akar „fűnek, fának”? (szó szerint így fogalmazott). A nyolc alkalmas folyamat közben számos felismeréshez jutott, megértette, ki is hangosította, hogy az ő belső meghajtója a „legyél jó”, amit egész pici korában a szüleitől hallott. A betegsége pedig pont ezt a parancsot, meghajtót oltotta ki, és nem tudta elképzelni sem, hogyan lehet úgy jó, hogy közben nincs jól. Meg akarta magyarázni mindenkinek, annak is, akire talán nem tartozott, hogy miért ér el egyre rosszabb eredményeket, miért szerepel „rosszul” a triatlon versenyeken. Kifelé akart bizonyítani úgy, hogy belül élete legnehezebb csatáját vívta a betegsége miatti fájdalmakkal. Mikor kimondta, hangosan kimondta, azt, amit előtte senkitől sem hallott, azt, hogy az is siker, hogy egyáltalán versenyen tud indulni és elég jó ez is, akkor ült a megkönnyebbülés puha sálja a vállára, ami onnantól mindig ott simogatja a lelkét és már tudja azt is, hogy nem kell mindenkinek látnia a láthatatlant… Utolsóként is lehet célba érni, hisz az ő állapota mellet már az is hatalmas teljesítményt jelent, amikor a rajtba beáll és elindul a versenyen!
Vannak olyanok, akiket az inspirál, ha megmutathatják a krónikus, láthatatlan betegségüket és ezzel inspirálnak olyanokat, akik feladnák. Ezek közé tartozom én is. Segít, hogy segíthetek és megmutathatom a történetemet. Akarom, hogy minél többen tudják meg, még akkor is, „ha nem is látszik rajtad”, mert ha csak egy embernek tudtam segíteni, már nyertem!
Házi feladat, neked, aki olvasod és krónikus betegséged van: milyen becenevet adnál a betegségednek?
Jó gondolkodást és sporttal, reménnyel teli hónapokat kívánok 2024-ben is!
Egyéni coaching folyamatra szeretettel látlak személyesen és online is.
Kelemenné Szilágyi Noémi
egyetemi okleveles sport coach
FB. I HELP U Coaching
Szólj hozzá