Dr. Gyenesei Leila nevét először az öttusa által ismerhettük meg a 2000-es években. Versenysportolói visszavonulása után sportriporterként tért vissza a köztudatba, majd nemrégiben újra az öttusa körében tevékenykedik, immáron a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnökségi tagjaként. Leila a sokszínűség mintapéldája, egyszerre áll helyt a sportban, a média világában és édesanyaként. Sokoldalúsága tagadhatatlan, hiszen nem csak az öttusa, de az amerikai futball is köthető a korábbi világbajnok nevéhez. Beszélgetésünk során visszatekintettünk a múltba, beszéltünk a jelen kihívásairól és a jövőbeli kilátásokról. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2025/2. számában került publikálásra.)
Amikor visszatekintesz az öttusás éveidre, melyik pillanatot érzed a legnagyobb sikernek vagy fordulópontnak?
A 2008-as hazai rendezésű világbajnokság volt az, ami nagyon meghatározta a pályámat. Egyrészről azért, mert Budapesten volt, másrészről, mert senki nem számított arra, hogy mi ott világbajnokok leszünk váltóban. Egyéniben legjobb magyarként a hatodik lettem, ekkor még nagyon fiatal voltam, és ezekkel az eredményekkel kerültem be a nemzetközi elitbe.
Sok sportolónak nehéz elengednie a versenyzést. Te hogyan élted meg ezt a váltást?
Nekem nem volt nehéz elengedni. Teljesen azt éreztem, hogy az, amit én ki tudtam hozni magamból, azt a pályát én teljesítettem sportolóként. Nem volt olyan érzésem, hogy “Bár tovább csinálhatnám és ez milyen jó lenne nekem”. Én vágytam a civil pályára és arra is, hogy anyuka legyek, egy élsportoló nőnek pedig nem egyszerű összeegyeztetni mindezt, hiszen a karrierjét szinte újra kell építenie a visszavonulása után, míg ezzel egy időben jó lenne családot is alapítani. Tehát amikor 2013-ban a végére értem a pályafutásomnak, akkor már nem az élsportolói múltat sirattam, hanem izgatottan tekintettem a jövőbe.
Hogyan csöppentél az amerikai futball világába? Már korábban is érdeklődtél a sportág iránt, vagy a lehetőség talált meg téged?
Sporttelevíziózni 2017 elején kezdtem, aztán a Network4-hez 2021-ben kerültem. A Network4 Media Group ma a partnereivel együtt a negyedik legnagyobb tévés portfólió az országban. A kínálat része többek között az ARENA4 és MATCH4 sportcsatorna, valamint a NET4+ streaming szolgáltató. Ezeken a felületeken keresztül és exkluzív sportjogainknak köszönhetően rengeteg sportág mérkőzéseit, versenyeit hozzuk el a nézőknek. Az amerikai foci a tavalyi évben érkezett az életembe. Volt egy strukturális átalakítása az NFL-hez tartozó Countdown c. műsornak, a cél az volt, hogy színessebbé változtassuk az amerikai foci felvezető műsorát, és ekkor kerültem bele én is. Tavaly augusztus végén, szeptember elején kezdtem el ezzel foglalkozni, és az egész szezont végigkísértem, melynek a csúcsa aztán a Superbowl volt. Ez egy nagyon érdekes világ, amely rendkívül népszerű Európában is, pedig a nagy időeltalódás miatt a meccsek jelentős része éjszaka van. Mégis, aki egyszer elkezdi nézni, azt rabul ejti, a szabályok pedig messze nem olyan bonyolultak, mint azt elsőre gondolnánk. Az amerikai fociban a néző teljeskörű kiszolgálása a cél, így itt a sport és a szórakoztatás tökéletes arányban ér össze. Ezt a pezsgő, színes világot nagyon szeretem, és imádok ezzel foglalkozni.
Az első adásod előtt milyen érzések kavarogtak benned?
Nyilvánvalóan azért nagyon izgultam, mert ez egy teljesen új terep volt. Nem tudhattam rögtön mindent, de törekedtem, hogy kompetens legyek a témában, és felkészüljek rá, amennyire csak lehet. Countdown magazin heti egyszer jelentkezik 45 percben, amelyben két szakértőnkkel kielemezzük, hogy mi történt az előző fordulóban, valamint mire lehet számítani a következőben. Beszélgetünk színes hírekről is, ami éppen azon a héten aktuális, érdekesség, bulvár, tehát az is belefér, hogy ki házasodott össze, kinek született gyereke, ki kinek kérte meg a kezét.
Az amerikai futball hagyományosan férfiak uralta sport. Tapasztaltál előítéleteket vagy sztereotípiákat női műsorvezetőként?
Van persze, aki azt gondolja, hogy ha ott van egy nő, akkor az biztos, hogy nem tudja mi az a face mask, vagy egyáltalán a touchdown, és meg van győződve arról, hogy fogalma sincs erről az egészről, de szerencsére ők vannak kisebbségben. A többség nagyon jól fogadott, és hétről hétre meggyőztem szerintem a kétkedőket is, hogy én igenis ismerem ezt a világot, tudom miről van szó, sőt a női- és a korábbi élsportolói látásmódot is hozzá tudom tenni. Szeretném mindenkihez közelebb hozni, így a hölgyekhez is az NFL-t, illetve a sportközvetítéseket, mert azt gondolom, hogy ez egy közös szórakozási lehetőség, amely nem csupán a férfiakat érdekelheti.
Hogyan élted meg, hogy a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnökségi tagja lettél? Mit tartasz a legfontosabb feladatodnak ebben a szerepben?
Ez egy igazán nagyszerű dolog, hogy a Magyar Öttusa Szövetség delegálását követően a Nemzetközi Világkongresszuson beválasztottak az elnökségbe. Elnökségi tagként egy területért vagyok felelős, ez pedig a média. Itt már össze is kapcsolódik az, hogy mivel foglalkozom a hétköznapjaimban, és hogy miben tudok segíteni az öttusának. Magát az öttusát, a sportágat, annak a kihívásait belülről éltem át hosszú éveken keresztül, utána pedig elkezdtem televíziózni. Azonban nem csak a tv-zés, hanem a közösségi média, a honlap, a hírlevelek, tehát nagyon sok minden tartozik a médiához. Igyekszem arra koncentrálni, ami az én területem, amiben – talán fogalmazhatok úgy – hogy van tapasztalatom. Már most elkezdődött a munka, novemberben volt a kongresszus, amikor megválasztottak, és azóta az első elnökségi ülést Nizzában tartottuk, pont mielőtt New Orleans-ba utaztunk a Network4 stábjával, a Superbowl után Kairóban dolgoztam a szezon első öttusa világkupáján. Szerintem már eddig is volt előrelépés, egy-két dolgot be tudtunk vezetni a tavalyi évhez képest például a közvetítésbe, de rengeteg ötlet vár még megvalósításra.
Az akadályverseny bevezetése az öttusában nagy változás. Mi a véleményed róla? Szerinted ez előre viszi a sportágat?
Az biztos, hogy bármennyire is nehéz ezt kimondani, de az akadályverseny bevezetésével maradt meg az öttusa olimpiai státusza. Az, hogy ezt hosszú távon is fent tudjuk-e tartani, az megint egy másik kérdés. Határozottan megfogalmazta azért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy változásra van szükség. Most láttam először azt Kairóban, hogy mennyire alakult át, milyen kihívások előtt állnak a versenyzők és az öttusa. Ez most a fizikai irányba tolta el a sportágat, de szerintem rendkívül látványos, és nem feltétlenül kell most már összehasonlítani. Rengeteg szempont van, amit figyelembe lehet venni, és mindenki más szemüvegen keresztül nézi ezt a változást. Ennek lehetnek televíziós, kulturális, történelmi szempontjai, hagyomány tekintetéből is meg lehet vizsgálni, versenyzői szempontot figyelembe lehet venni, de az, amire most fókuszálhatunk, az szerintem az alkalmazkodás. Most az a feladata a magyar öttusának, hogy ebben is megmutassuk, hogy rendkívül magas szintet tudunk képviselni, a nemzetközi öttusának, a világ öttusájának pedig megmutatni azt, hogy ez egy nagyon érdekes és jó termék. Az NFL az amerikai focira termékként tekint, ezt a szemléletet más sportágakba is át lehet ültetni. Hatalmas a verseny, és ebben a nagy zajban az öttusa azért küzd, hogy ne csupán fennmaradjon, de kitűnjön és fejlődjön is.
Milyen célt tűztél ki magad elé a sportdiplomáciában? Hol látod magad öt év múlva ezen a területen?
Én inkább abban hiszek, hogy a mindennapokból hozzuk ki a legjobbat. Elcsépelt, de hogyha megteszed mindennap, amit tudsz, akkor az lehet, hogy fog hozni újabb feladatokat. Amiben én most tevékenykedek, az épp elég kihívást nyújt, mellette anyuka is vagyok, úgyhogy nincsenek olyan problémáim, hogy mivel töltsem ki az időmet. Minden, amivel most foglalkozom szuper feladat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy újra tehetek az öttusáért, és remélem, hogy hasznos leszek ebben a feladatkörben is.
Ha egy napra bármilyen sportág sztárjává válhatnál, mit választanál és miért?
Nem tudom, milyen lehet balerinának lenni, de egészen fantasztikus érzésnek gondolom, hogy olyan dolgokat tudsz megtenni a testeddel, amit egy hétköznapi ember nem.
Hogyan szeretnéd, ha emlékeznének rád: inkább, mint sportolóra, sportdiplomatára, vagy média-szakemberre?
Szerintem nem lehet ezeket külön venni, mert egyikből következett a másik. Sportriporterként azt tartom a legnagyobb erényemnek, hogy átéltem azt, amit a sportoló is az adott pillanatban. Teljesen más az, hogy bele tudom képzelni magam az ő helyzetébe, és teljesen mindegy, hogy milyen sportágról beszélünk, mert az NFL-ben is ugyanolyan megélni egy kudarcot, mint az öttusában vagy a műkorcsolyában, és a siker, a sérülésnek a lélektana, a csapatdinamika is hasonló. Ezek a dolgok összefonódnak. A sportdiplomáciai feladathoz kellett a sportolói múlt, a sportmédiás tapasztalat, és ez az, ami összekapcsolódott utána a sportdiplomáciában. Ezek különböző területek, de mégiscsak azért egyikből következik a másik. De számomra inkább az a legfontosabb cél, hogy boldogsággal töltsön el az, amivel éppen foglalkozom.
Interjú: Bertha Zsófia
Szólj hozzá