Jó időbeosztás, elszántság és támogató család – a recept, hogy kisgyerekes anyaként is eredményes sportoló lehessen valaki. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2023/4. számában került publikálásra.)
Szeibert-Virág Dóra sikeres edző, sportoló, szerető édesanya és feleség. Örkényen él férjével és két kisfiával, Mátéval (6) és Noellel (1). Interjúnkban arról kérdeztük, hogy tudja ezt a négy szerepet összeegyeztetni és mindenütt helytállni.
-Hogy vált a sport az életed meghatározó részévé?
-Szüleim elmondása szerint már kisgyerekként is állandóan mozogtam, szaladgáltam, táncoltam. Az óvodában zenés tornára, majd néptáncra írattak be, 6 évesen pedig versenytáncra kezdtem járni, amit 4 évig magas szinten űztem. Az iskola felső tagozatától kezdve 8 éven át, egészen érettségiig atletizáltam. Mindig is tudtam, hogy a mozgással, az egészséges életmóddal, emberekkel szeretnék foglalkozni, ezért aerobik edzői szakra, majd a Testnevelési Egyetemre mentem tovább. A fő tantárgyaim itt is az atlétika és a röplabda voltak. Az egyetem után továbbképeztem magam és 2012-ben Kangoo Jumps Instruktor, majd 2013-ban Kangoo Discovery Instruktor lettem. A csoportos edzéseim mellett folyamatosan kerestem az újabb és újabb kihívásokat. A futást eközben beépítettem a mindennapjaimba és 2015 szeptemberében teljesítettem életem első félmaratonját. Nem sokkal ezután jött egy újabb kihívás, és a férjemmel együtt elindultunk az első Spartan Race versenyünkön, ami annyira megtetszett, hogy azóta is versenyzünk, ráadásul 2 éve már Spartan Kids utánpótlásedzéssel is foglalkozom. Nem kellett sok idő az első maratonhoz, 2016 márciusában ezt is sikeresen lefutottam a Balatonon.
Ezután a családtervezés ideje jött el és egy rövid időre visszavonultam. A várandósságom alatt óvatosan, kontroll alatt sportoltam. 2017 áprilisától újrakezdtem a sportot és egyre nagyobb célokat tűztem ki magam elé: félmaratonok, maratonok, Spartan Race versenyek, 2019-ben FélBalaton egyéniben, Ultrabalaton a férjemmel párosban, Ultra Tisza-tó 65 km egyéniben. 2020 márciusában Balatonkerülés 4 nap alatt, újabb UB párban, majd 2021-ben is UB párban. Ebben az évben eredetileg az egyéni teljesítésre készültem, de egy sérülés felülírta a tervemet és újra párban futottunk. Majd újra a családtervezés ideje érkezett el. A második várandósságom is végigsportoltam, szülés előtt 4 nappal hagytam abba az aktív edzéseket. 5 héttel a szülést követően újra visszatértem a futáshoz, a csoportos edzések megtartásához és fokozatosan a versenyzéshez is, hiszen jöttek az újabb célok, edzeni, készülni kellett rá.
–Melyik sportágat tekinted a fő sportágnak és hogy jutottál el ehhez?
-A fő sportágam a futás, pontosabban a terep- és akadályfutás. Itt keresem az újabb és újabb kihívásokat. Rengeteg munkával, edzéssel, készüléssel tudtam eredményes lenni, hiszen a sikert nem adják könnyen. Kemény hetek, hónapok, évek vannak mögöttem, de a befektetett munka mindig meghozta a gyümölcsét. Érdemes küzdeni, és nem feladni. Minden sportoló életében vannak nehezebb napok, hetek, de ezen túl kell lendülni és menni tovább.
-Egyedül vagy edző segítségével készülsz fel a versenyekre?
-Minden hosszabb versenyemre saját magamnak készítettem edzéstervet, amik nagyon jól sikerültek, de 2020 októberében futóedzővel kezdtem dolgozni az egyéni UB-ra való felkészülésben, hiszen ez már egy óriási nagy, tiszteletet kívánó táv, amit nem lehet félvállról venni. Ezért kellett egy edző, aki megmondja, hogy mikor, mennyit, hogyan fussak.
-Hogy tudod a munkával és a magánélettel összeegyeztetni a sportot?
-A férjem óriási nagy segítségem, támogatóm, társam ebben. Több versenyemre is együtt készültünk fel, egymást ösztönözve és együtt teljesítettünk félmaratonokat, maratonokat, UB páros versenyt. Mindezeken felül a nagyszülők is rengeteget segítenek a hosszabb futások alkalmával, jönnek velünk a versenyekre, ott a helyszínen is segítenek, vigyáznak a gyerekekre. Ez egy igazi csapatmunka, ami nélkül nagyon nehéz lenne felkészülni és versenyezni.
-Nem is olyan régen kisbabád született. Hogyan változtattál a szokásaidon a terhesség alatt?
-Az első orvosi vizsgálatnál, amikor az orvosom azt mondta, hogy minden rendben van, mindent csináljak úgy, mint eddig, akkor nagyon boldog voltam és a 9 hónapot szerencsére aktívan tudtam eltölteni. A kangoo cipőmet félretettem és sportcipőben ugráltam a vendégeimmel a 38. hétig. A csoportos edzéseimet ugyanúgy tartottam, mint korábban. Futni viszont a 8. héttől nem futottam már, mert úgy gondoltam, hogy a heti 5 edzés megtartása elegendő lesz, plusz a nagyobbik fiam mozgásigényét is figyelembe kellett vennem, ami nagyon sok séta, biciklizés, labdázás és úszás volt. Fokozottabban figyeltem a testem és a pocaklakó jelzéseire, most ő volt a legfontosabb és nem az egyéni csúcsteljesítmények elérése.
-Hogyan alakul/alakult a visszatérés? Mik voltak a fő szempontok?
-Noel születése után gyorsan regenerálódtam, jól éreztem magam, sokat sétáltunk. Óvatosan tornáztam, erősítettem. 5 hetes volt amikor újra cipőt húztam és futottam 3 km-t. Amilyen jól esett, olyan nehéz volt, de tudtam, hogy innen csak jobb lehet. A napjaimba a baba mellett újra beépítettem a futásokat és szépen lassan már Noelt is vittem futó babakocsival. Imádja, ha futunk, jókat alszik közben. Az első évünket a fokozatosság, az odafigyelés jellemezte, az volt a fontos, hogy a baba igényei szerint éljük. Nyár végétől viszont szeretnék újra nagyobb fokozatra kapcsolni és készülni a következő kihívásokra.
-Mely versenyek teljesítésére vagy a legbüszkébb?
-Ami a legcsodálatosabb volt számomra, az 2022 szeptemberében egy 7 km-es futóverseny, ahol én futó babakocsival futottam Noellel, Máté biciklivel kísért, és a férjem is velünk futott. Annyira büszke voltam, annyira jó volt együtt, családként teljesíteni a távot. Hiszem azt, hogy a szülői példa mindig nagyon jó a gyermekeink számára.
Mindegyik versenyteljesítésemre büszke vagyok, mert mindegyik másért kedves számomra. A rövidebb távok, a családias versenyek, a hosszú futások a többszáz futóval együtt, az egyéni csúcsok, az óriási nagy küzdelmek, a saját határaim feszegetése, egy bitang kemény Spartan verseny teljesítése mind-mind kedves számomra.
-Mivel telik a versenyek előtti utolsó pár nap?
-Nekem a tészta tésztával való fogyasztása, ami bevált. A mindennapi Hammer Nutrition vitaminjaim szedése mellett figyelek az előtöltésre is, már a verseny előtt. Az utolsó héten általában mindig annyira pörgök, hogy külön figyelnem kell arra, hogy a megfelelő pihenés, alvás és nyújtás is meglegyen.
–Adtál fel valaha versenyt?
-Nem, soha. Azt vallom, hogy négykézláb is megcsinálom és célba érek. Természetesen, ha olyan sérülésem lenne, ami ezt megakadályozza, akkor a feladás lenne a célravezető megoldás.
-Amikor holtponton vagy, mi segít, hogy túljuss rajta?
-Arra gondolok, hogy minden lépéssel közelebb vagyok a végéhez, és a családomra, akik a célban várnak. Menni kell hozzájuk.
-Milyen nehézségeid, sérüléseid voltak és hogyan jutottál túl rajtuk?
-Lekopogom, hogy alig volt a sok-sok év alatt olyan sérülés, ami miatt nem tudtam volna edzeni. Egy-egy húzódás a combomban, derékfájdalom, ezek pár napig tartottak. Az egyéni UB-ra való felkészülésemet viszont az utolsó 4 hónapban egy trombózis törte ketté, ami 8 hetes kimaradást eredményezett és utána is csak nagyon óvatosan futhattam. Nehezen tudtam elfogadni, hogy az addig befektetett munka most feladásra kényszerít, de a családom és barátaim támogatása is rengeteget segített. Összekaptam magam és párosban teljesítettük a férjemmel.
-Van valamilyen különleges étrended?
-Nincsen. Eszek mindent. Figyelek a tápanyagdús étkezésre, a megfelelő folyadékbevitelre.
–A frissítésben is megvannak a jól bevált termékeid?
-Igen. 2018-ig több hosszabb versenyemet is beárnyékolta a nem megfelelő frissítés kiválasztása, alkalmazása. Több ultrással beszélgetve találtam rá és idén van már 5 éve, hogy a Hammer Nutrition termékeivel frissítek, a mindennapi vitaminjaimat is ezekkel a termékekkel fedezem. Hammer nagykövetként már nagyon sok futónak, sportolónak segítettem a jól összerakott frissítés összeállításában, és egytől egyig mindenkitől csak pozitív visszajelzést kaptam.
-Van valamilyen babonád?
-A rajt előtt, ha nem személyesen tudom megölelni a családomat, akkor telefonon videóhívással beszélek velük.
-Mik a terveid a jövőre nézve, mik vannak a bakancslistádon?
-Újra elérni a régi formámat, újra versenyezni. 2024-ben 4 napos Balatonkerülés és az UltraBalaton teljesítése egyéniben. Emellett Spartan versenyek és a Spartan Ultra teljesítése. Távolabbi célom a Spartathlon, amit egyszer nagyon szeretnék teljesíteni.
-Mit tanácsolsz azoknak, akik babát terveznek vagy kicsi gyerekük van, de nagyon fontos számukra a sport?
-Aki babát tervez, mindent csináljon úgy, mint eddig és ha kiderül, hogy babát vár, akkor kérje ki az orvosa tanácsát. Ha mindent rendben talál az orvos, akkor ami jól esik, ami megy, azt nyugodtan csináld, de ne a várandósság alatt akarj egyéni csúcsokat elérni. Ha eddig nem sportoltál, akkor ne most kezdj bele a kemény edzésekbe, a futásokba. Óvatosan végezz kismama tornát.
Kisbabával is tudsz sportolni, kisbaba mellett sem kell lemondanod a mozgásról. Az egyik legegyszerűbb közös mozgás a babakocsis séta, sétáljatok nagyokat. Babakocsi mellett és a babával a kezetekben nagyon jó tornagyakorlatokat lehet csinálni. 6 hónapos kortól pedig futókocsival is tudtok már futni, illetve, ha stabilan ül a baba, akkor biciklizni is tudtok. A legjobb időszak amikor a babáddal együtt sportolhatsz.
Szerző: Farkas Éva
Szólj hozzá