Mészáros László, a Spartanosok által csak Lazként ismert sportoló 5 éves volt, amikor a piros lámpánál állva beléjük rohant egy kamion, és élet-halál közötti állapotban került kórházba. Szilánkosra tört a koponyája, leállt a légzése és a szívverése, az agyából el kellett távolítani egy golflabda méretű részt. Az újraélesztés során túl nagy volt az intubációs szett, így a hangszálai is sérültek, amit később műtétileg kellett helyrehozni. Élete első 5 évéből semmire sem emlékszik, a családját is újra meg kellett ismernie. Néhány évvel később egyszerre tört el mindkét csuklója, majd ezt követően a könyökéből tört le egy darab. Középiskolás korában ismeretlen eredetű ízületi gyulladással küzdött, amit, ahogy utólag kiderült, mandulagyulladás okozott. 18 éves korában újabb tragédia érte: ikertestvére a karjaiban halt meg egy sportbaleset következtében. Ezt követően 3 évig nem sportolt, majd gerincsérvvel küzdött. Ezzel a háttérrel kezdte a jelenlegi sportkarrierjét, a terep- és akadályfutást. Farkas Éva interjúja. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2022/2 számában került publikálásra.)
2017-es Spartan Eb, Andorra, korosztályos 6. hely
2018-as Spartan vb, Amerika, korosztályos 7. hely
2019-es Spartan Trifecta (3-as távú) vb, Görögország – Spárta, korosztályos 10. hely
2020-as CEU regionális bajnoki 2. hely
2021-es Spartan CEU regionális bajnoki győzelem
2021-es Spartan CEU regionális hegyi bajnoki győzelem
2021-es Spartan Eb Svájc, korosztályos 13. hely
Mindezeken kívül több, mint 50 dobogós helyezés különböző Spartan-versenyeken
– Hol élsz, és mivel foglalkozol?
– Hosszú csavargás után (összesen 10 évig külföldön voltam, 3 különböző országban) jelenleg újra Budapesten élek. Egy sportruházati cégnél vagyok területi képviselő és értékesítési manager, mellette edzőként is dolgozom, legfőképpen OCR-versenyekre készítek fel embereket. Emellett a közösségi médiában Laz The Spartan néven blogot vezetek.
– Úgy tűnik, életed minden területét átszövi a sport. Hogy került ez nálad központi szerepbe?
– Körülbelül négyéves koromban kezdtem el sportolni, édesanyám ritmikus sportgimnasztikában volt eredményes, míg édesapám is sportoló és tesitanár volt, így a szülői példa adott volt. Nagyon sok sportágat kipróbáltam, mielőtt terep- és akadályfutó lettem: atlétika, foci, kézilabda, röplabda, kenu, országúti és mountainbike.
– Melyik sportág a legkedvesebb a szívednek?
– Az OCR és a terepfutás, mindkettőt nagyon szeretem. Ennek a kezdetei oda vezethetők vissza, hogy korábban volt egy gerincsérvem, és hízásnak indultam, de 2013-ban életmódot váltottam. Egy nagyon lassú folyamat során sikerült rendbe raknom a gerincsérvet, és újra elkezdtem mozogni. Saját testsúlyos, kvázi street workout edzéseket csináltam, tehát erősítéssel és futással kezdtem. Ekkor Londonban éltem, és ott jött elém a Facebookon egy olyan rendezvény, ami az OCR-hez köthető. Ott kipróbáltam magam, tetszett, és igazából akkor döntöttem úgy, hogy belevetem magam, nézzük meg, mi van ennek a mélyén.
– Mikor tudatosult benned, hogy komolyabban szeretnél foglalkozni ezzel?
– Már az első alkalommal is tetszett, és annyira jól ment a többi emberhez képest, hogy már akkor is azt mondtam, ezzel tök szívesen foglalkoznék. Egyre jobban beleástam magam, és elkezdtem a versenyeket keresgélni, az edzésmódszereknek utánajárni. Később, amikor 2016-ban az első Európa-bajnoki kvalifikációm meglett, akkor tisztává vált számomra, hogy ebben van perspektíva, és ezt kellene folytatnom.
– Hogyan építetted fel ezt az egészet? Egyre hosszabb és hosszabb versenyekre neveztél?
– Igen, ez abszolút megállja a helyét. Én szeretem a fokozatosság elvét betartani, úgyhogy először sprinttel és rövidebb távokkal indultam, aztán lassan áttértem közép- és hosszútávra. A tavalyi évben már ultratávon is indultam, ez volt eddig a leghosszabb versenyem. Ez 53 kilométer volt, 3000 méter szintemelkedéssel és egy korosztályos 4. helyezést értem el, úgy, hogy az utolsó 300 méteren ment el a dobogó.
– Külső szemmel úgy tűnik, az OCR nagyon felkapott lett az utóbbi években. Ezt te is így látod?
– Igen, egyre nagyobb a mezőny. Megalakult a szövetségünk is időközben, ahol elindult a bírói képzés, amiben én is részt veszek. Szeretnék majd bíróként is tevékenyen része lenni a sportágnak, illetve az utánpótlás-nevelésből is ki fogom majd venni a részemet.
– A terepfutást is fogod mellette ugyanúgy folytatni?
– Igen, abszolút. A terepfutás az egy óriási szerelem, és azt látom, hogy azt sokkal tovább fogom tudni űzni, mint az OCR-sportot.
– Milyen edzésmódszerrel készülsz?
– Az első és legfontosabb mindenképpen a futás, aztán a saját testsúlyos erősítés, illetve vannak speciális súlyzós erősítések és akadályedzés is. Heti 3-4 futás mindenképpen kell, legfőképpen alapállóképesség-fejlesztés és gyorsító edzések. Most, hogy éppen egy combizom-sérülésből lábadozom, körülbelül 50-70 km-t futok hetente, de korábban voltak 110 km feletti hetek is. Ez igazából attól függ, az évnek melyik szakaszában vagyunk, és éppen mire készülök.
– Hogy építed fel a frissítésed?
– A leglényegesebb része, hogy óránként körülbelül 40 gramm szénhidrátot elfogyasszak, ezt legszívesebben gél formájában veszem magamhoz. Kedvenceim a Hammer Nutrition mogyoróvajas és eszpresszós géljei, ezeket mindig magammal viszem, de a gyümölcsöseket is szívesen fogyasztom. Mellette sót szoktam még pluszban bevinni, igazából ennyi. Nálam leginkább a gél és víz kombinációja válik be. Sorozatterhelés esetén a versenyek között a növényi forrásból származó fehérjebevitelre és az aminosavakra figyelek nagyon oda.
– A futóedzéseid eltérnek valamiben azokétól, akik csak a futással foglalkoznak?
– Igen, mivel a mi sportágunkban jellemző, hogy a futás szakaszokra van bontva, és azt szétdarabolják olyan részek, amikor valamilyen teljesen másmilyen jellegű mozgást végzünk. Erre kell egy speciális edzés, ha mondhatjuk így, akkor versenyszimulációs edzés.
– Mindebben edző segít téged, vagy a saját fejed után mész?
– Is-is. Lassan két éve dolgozom együtt Jakus Bélával, aki összeállítja a futásedzéstervem, de minden mást én írok meg mellé: az erősítést, az akadályfejlesztést, az akadálygyakorlást, azaz minden ilyen kiegészítést saját magamnak írok meg. Sőt, a futóedzésbe is néha beleszólok. Annak, hogy edzőm van, legnagyobbrészt pszichológiai hatása van: kell egy külső nyomás ahhoz, hogy jobban teljesítsek, hogy az edzéseket komolyabban vegyem.
– Hogy tudod megoldani az időbeosztásod? Jut elég időd a munkára, magánéletre, sportra is?
– Szerintem ez csak szervezés kérdése. Ha az ember jól rakja össze a napjait, akkor mindegyiket meg tudja valósítani. Van, amikor napi kettő edzésem van, ilyenkor egyiket reggel, a másikat este csinálom meg.
– A megfelelő regenerációra is van valamilyen módszered?
– Ott a megfelelő fehérjebevitelre figyelek, ami az izomépítéshez kell. Emellett fontosnak tartom az ízületvédelmet, amihez a Hammer Tissue Rejuvenatort használom. Ezeken kívül esetleg keresztedzésekkel, úszással, hengerezéssel, nyújtással lehet elősegíteni a megfelelő regenerációt.
– Van valamilyen különleges étrended is, vagy hagyományosan mindenevő vagy?
– Mondhatjuk azt, hogy mindenevő vagyok. Vannak időszakok, amikor nem eszek húst, de ez igazából csak annyi, hogy hallgatok a testemre. Ha úgy érzem, akkor nem eszek húst akár napokig is.
– A családod támogat ebben a sportban?
– Persze, mellettem állnak. Anyagilag magamnak teremtem elő az ehhez szükséges forrásokat, de minden másban számíthatok rájuk. A barátnőm gyakran segít az étrend összeállításában, vagy akár egy kicsit fáradtabb napon a motiváció fenntartásában.
– Mik a céljaid az idei évben?
– Bár most korosztályt váltottam, szeretném megőrizni a regionális bajnoki címem. A hazai OCR-versenyeken szeretnék jól teljesíteni, elindulni az országos bajnokságon. Mindenképpen szeretnék kvalifikálni és kijutni a Spartan Eb-re, ott pedig igazából a top 5 lenne a cél, korosztályban. Ha megrendezik, Görögországban a Trifecta Világbajnokságon is szeretnék részt venni.
– Mit tanácsolsz azoknak, akik most kacérkodnak a gondolattal, hogy OCR-versenyeken induljanak?
– Én azt mondom, hogy az első és a legfontosabb, hogy kérdezze meg magától, elég erős-e a miértje ahhoz, hogy hosszú távon foglalkozzon ezzel. Azt látom, hogy sok újonc azt hiszi, amiért a tapasztalt versenyzők könnyen veszik az akadályokat, nekik is így fog menni. Amikor megtapasztalják, hogy ezeket nehéz végrehajtani, sokan feladják. Itt mindig azt mondom, ha valakinek elég erős a miértje, akkor ki fog tartani. Ami lényeges, hogy futás nélkül ez a sport nem létezik, és ezt sokan el szokták felejteni. Tehát nem elég az, hogy lejárunk a konditerembe és emelgetjük a súlyokat, mert itt azért futni kell.
– A távolabbi jövőre nézve: amikor már nem leszel versenysportoló, akkor is benn szeretnél maradni a sportágban valamilyen formában?
– Igen, mindenképpen. Bíróként is és a szakmai bizottságban is benne maradnék. Szeretném elvégezni az edzői képzést is, tehát mindenképpen a sport körül szeretnék tevékenykedni.
Szerző: Farkas Éva
Szólj hozzá