„Motivált, hogy nagyon sok emberrel meg tudtam szerettetni a sportot” – exkluzív interjú Orbán Olivérrel

Orbán Olivér kivételes tehetség – három évvel azután, hogy elkezdett wakeboardozni, magának tudhatott már egy magyar bajnoki trófeát, illetve az ob-vel párhuzamosan már nemzetközi versenyeken is részt vett. A wakeboard valahogy mindig az élete részét képezte, hiszen a szülei is rendszeres látogatói voltak a győri pályának, illetve egy időben a testvére ott is dolgozott. Az eddig megtett útról, kihívásokról és a sikerrel együtt járó népszerűségről is kérdeztük az Exatlont is megjárt fiatal sportolót. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2021/6 számában került publikálásra.)

Ha jól tudom, 11 évvel ezelőtt próbáltad ki a wakeboardot, miután anyukád megkérdezte, hogy lenne-e kedved deszkára pattanni, téged pedig természetesen hajtott a kíváncsiság, elmentél és egy azóta is tartó szerelemmé nőtte ki magát. Mi fogott meg ennyire benne?

Igen, ez pontosan így kezdődött, anyukám megkérdezte, hogy ki szeretném-e próbálni ezt a sportot, nekem meg persze volt hozzá kedvem. Akkor egy igazi laza, szabadsággal teli nyári hangulat kapott el. Először nem sportkarriernek indult, hanem tényleg csak egy tök jó hobbinak, majd ahogy eltelt 1-2 év, úgy vált teljesen az életem részévé, és körülbelül 2012-ben fordult meg először a fejemben az, hogy én ezt versenyszerűen szeretném csinálni.

A győri wakeboard pálya – ahol én is edzek – 1999-ben nyitott meg, szóval anyukám mindig is tudott arról, hogy van a közelben egy ilyen hely és mivel nem messze lakunk tőle, így adott volt hol kezdek. Még a szüleim és a tesóm is kipróbálták a sportot, sőt a testvérem egy időben dolgozott is a pályán.

Kipróbáltál előtte vagy utána más sportokat is?

Persze, kiskoromban több sportot is űztem hobbiként: régebben kézilabdáztam, nagyon szerettem biciklizni, viszont mind a kettőt csak szórakozásból. Jelenleg kiegészítő sportként országúti biciklizek, ami a szárazföldi edzéseim részét képezi, és nagyon szeretem csinálni, illetve hobbi szinten jégkorongozok is. Egészen a COVID előtti időszakig rendszeresen űztem, hetente 2-3 alkalommal lementem a pályára, csak játszottunk, nem volt edző, szóval tényleg csak a szórakozás kedvéért csinálom.

Mi volt az első komolyabb sikered wakeboardban, és mikor döntötted el, hogy komolyabban is szeretnél ezzel foglalkozni?

Az első komolyabb sikerem, amit elértem a wakeboardkarrieremben az volt, amikor először országos bajnok lettem – ez még mindig az egyik legkedvesebb élményem, mert az volt az első áttörő sikerem az országban, és talán az azután következő szezonban – amikor már több nemzetközi versenyen is részt vettem – döntöttem el, hogy szeretnék ezzel komolyabban is foglalkozni. 

„Még most is van példaképem, csak most már elmondhatom azt is, hogy ezzel a személlyel barátok vagyunk – ő Dominik Gührs, német sportoló és szintén a Red Bull kötelékébe tartozik. Ő már régebben is klasszis volt, akire tényleg felnéztem. 2018 környékén ismertük meg egymást – vicces, hogy az elején még, amikor csak láttam őt a versenyeken, akkor oda se mertem hozzá menni.”

Győrben volt lehetőséged felkészülni a komolyabb megmérettetésekre is?

Igen, most is adottak a körülmények a győri wakeboardpályán a versenyekre való felkészülést illetően. Szerintem a győri wakeboardpálya benne van a top tízben az európai pályák között. A technikai része, illetve az elemek terén is nagyon fejlett, úgyhogy tényleg minden körülmény adott ahhoz, hogy a legjobb formámba tudjak kerülni a versenyekre. Ha nem Győrben laknék, akkor inkább valamilyen más sportot űznék, annyira nincs olyan másik wakeboardpálya itthon, ahol ennyire jól tudnék edzeni.
Ahová még többször szoktam járni, az a füredi pálya, itt nagyon szeretek a barátaimmal lazulni.

Győrben az a jó, hogy minden egyhelyen van, a szárazföldi edzésektől kezdve a konditeremig minden nagyon fejlett, az országúti kerékpározáshoz is nagyon jók a körülmények. Most már abban az időszakban vagyunk, amikor a „rendes” wakeboardedzés el is tűnik, úgyhogy most már csak kondis edzés van, meg kardiózás. Az edzések novembertől intenzívebbek, ugyanis ekkor kezdődik meg a felkészülés a következő versenyre, majd december-január körül megyünk edzőtáborba, ott meg majd nyilván újra fogok wakeboardozni, kicsit akklimatizálódok, visszaszokok. Ilyenkor nagyon sok időm van az új trükkökön gondolkodni, hogy miket szeretnék még megtanulni, hova szeretnék még eljutni és miben kell fejlődnöm, az edzőtáborban pedig elkezdhetem már ezeket kivitelezni.

„Ebben a sportban nincs olyan ember, aki minden trükköt tudna, hiszen vannak az úgynevezett signature trükkök, amiket maga a versenyző talál ki, plusz ez egy annyira változatos sport, hogy mindenből lehet máshogyan forogni vagy valami mást csinálni. Ez tényleg csak a kreativitáson múlik.”

12-13 évesen hogyan kezelted a sporttal és a sikerekkel járó nyomást? Hiszen ennyi idősen már országos bajnok voltál és nemzetközi versenyeken vettél részt.

Megmondom őszintén, 2013-ban, amikor először voltam nemzetközi versenyen és országos bajnokságon, akkor abszolút nem volt rajtam semmilyen nyomás, mert akkor tényleg úgy fogtam fel ezt az egészet – a versenyzést is – hogy tényleg csak jókedvből csináltam. Elkaptam a ritmust és igazából csak mentem. Akkor még nem is tudtam amúgy, hogy mi az a „nyomás”, vagy hogy nekem most izgulnom kéne… Inkább utána volt sokkal nehezebb, mert előfordult, hogy megvolt a tudás, csak fejben nem voltam ott, ahol kellett volna, és sok verseny ezen ment el, nem tudtam a legjobb formámat nyújtani. Azonban nem gondoltam túl, akkor az volt a jó, hogy tényleg gyerekfejjel álltam hozzá. 

Melyik eddig elért eredményedre vagy a legbüszkébb?

Talán a legkedvesebb emlék az eredményeim közül az, amikor megnyertem az első országos bajnokságot. Viszont, amire a legbüszkébb vagyok és ahol tényleg a legjobb tudásomat tudtam nyújtani az, amikor még 2018-ban juniorként versenyeztem, de felnőtt kategóriában kijutottam a sanghaji világkupára, ahol második lettem. A világkupára egyébként minden országból egy embert hívnak meg. Ezen a versenyen például a nagy példaképem, akit már említettem, Dominik Gührs harmadik lett, úgyhogy ez az az eredmény, amire a legbüszkébb vagyok.
Ez egy komoly, pénzdíjas verseny volt, így itt nyertem egy nagyobb összeget is – ez egy visszajelzés volt számomra, hogy tényleg megérte a befektetett munka, meg a sok lemondás és edzés. Mindemellett egy élmény volt, hiszen hasonló érzés volt, mint amikor elkezdtem versenyezni, abszolút nem volt ott rajtam semmilyen teher és tényleg a legjobb tudásomat tudtam nyújtani és ezzel a teljesítménnyel a nemzetközi felnőtt kategóriába is be tudtam robbanni. 

A kezdetekben még edzővel, viszont ma már magadtól készülsz a versenyekre. Miért jutottál erre a döntésre? Tervezel a jövőben újra edzővel dolgozni?

Igen, amikor elkezdtem kicsit komolyabban űzni ezt a sportot, volt egy edzőm, Jelisztratov Szergej – voltam nála edzéseken, illetve ott kerültem abba a stádiumba, ahol elkezdtem fejlődni. 2013-tól pedig már egyedül készültem. Ebben a sportban annyira nem divat az edző. Sokan készülnek edzővel is, de nem annyira közkedvelt, mint mondjuk egy kajaknál, szóval azóta inkább egyedül készülök.
A szárazedzéseknél viszont edzővel dolgozom, van edzőtársam is, akivel megyünk együtt bringázni vagy konditerembe. Itt szükségem van segítségre, mivel ezekben nem vagyok kiemelkedő, szóval az edzőtársam nekem nagyon jó húzóerő például. A hosszútávú céljaim között szerepel egy szakember bevonása is, aki az étkezéssel kapcsolatban is ellát tanácsokkal… Mindenben szeretnék fejlődni, mert mindig van hova. A téli edzésterven is szeretnék módosítani, másikat követni, más gyakorlatokat is bevonni, amiket eddig nem csináltunk – például technikai dolgok, specifikus mozgások, ugrások… Ezért is járok télen amúgy rengeteget trambulinozni, hiszen ott is tudom gyakorolni a már meglévő trükkjeimet, vagy amiket még szeretnék megtanulni. Ez azért is változatos, mert ezt nem látja más versenyző, szóval ezt is mindenki máshogy csinálja, így tudunk még egy kicsi pluszt beletenni.

A németországi Európa-bajnokságról bronzéremmel térhettél haza, illetve a szervezők eredeti tervei szerint novemberben Thaiföldön került volna sor a világbajnokságra. Mik a tervek a következő időszakra?

A thaiföldi világbajnokság elmarad a járványhelyzet miatt, átrakták jövőre. A következő versenyre pedig szintén csak 2022-ben kerül sor, szóval most egy felkészülési időszak következik, de nyilván a világbajnokságra van a legnagyobb hangsúly fektetve. Persze még lesz 1-2 nemzetközi verseny, ami becsúszik, ilyen például az Európa-bajnokság, vagy ha lesz, akkor valamilyen meghívásos verseny, de az én gondolataim elsősorban a világbajnokság körül forognak és ez is adja a legnagyobb motivációt. Nyilván az első hellyel lennék a legelégedettebb, mert akkor tudnám azt mondani, hogy a legjobb tudásomat hoztam és a legjobb teljesítményt nyújtottam. Az Európa-bajnokságon harmadik lettem, ami egy szép eredmény, de nem esett annyira jól. Az volt az egészben a legrosszabb, hogy megvolt a kellő tudásom az első helyre, csak nem sikerült magamból ott, abban a pillanatban a maximumot kihozni. Úgyhogy tényleg az első hely az, aminek a legjobban tudnék örülni. 

Az Exatlon második évadában versenyeztél és rengetegen itt ismerték meg a neved, illetve a Red Bullal egy pár hónapja elkezdtél szorosabban együttműködni. Mennyire érzed feladatodnak a sportág népszerűsítését hazánkban, illetve, hogy viseled azt, hogy egyre nagyobb figyelem irányul rád?

Nyilván az Exatlon nagyon meghatározó volt az életemben, hiszen nagy áttörést hozott. A wakeboard egy rétegsport, szóval aki nem annyira jártas az extrém sportokban az lehet, hogy annyira nincs is képben vele, így ez tényleg egy nagy áttörés volt, nagyon sokan megismertek, megszerettek. Engem ez is motivált, hogy nagyon sok emberrel meg tudtam szerettetni a sportot. Hatalmas visszajelzés volt nekem is, hogy sokan miattam próbálták ki a wakeboardot, vagy éppen hobbiként űzik azóta is. Több közeli barátságot is adott nekem a műsor és a személyiségem is sokat fejlődött a forgatás alatt. Nem is gondoltam volna az elején, hogy ez egy éltre szóló élmény lesz.
Ebbe úgy mentem bele, hogy fogalmam se volt, hogy mi lesz ebből. Előtte nem voltam szélesebb körben ismert, úgyhogy tényleg úgy vágtam bele, hogy lesz, ami lesz, megpróbáljuk. Rengeteget tanultam magamról, az életről…
A Red Bullal való közös munkánk pár éve kezdődött. Magával a márkával az első világkupámon találkoztam, és utána kezdtem jobban utánajárni mennyire markánsan van jelen az extrém sportok világában. Akkor vált egy vágyott célommá, hogy én is tagja lehessek ennek a családnak, ami szerencsére teljesült és azóta is aktívan dolgozunk együtt. Ez egy szűk kör, ahol ha sportoló kreativitása és a cég szaktudása találkozik nagyon izgalmas projektek születhetnek.

Szerző: Szeleczky Afrodite
Képek: Red Bull Content Pool