Nem csak én teszem fel magamnak a kérdést, de sportcoachingon vagy akár önismereti tréningjeimen is felmerült már ez a téma klienseimnél. Szilágyi Noémi írása.
Ha már felmerül bennünk ez, lehet, hogy azért van, mert mi magunk is arra gyanakszunk, hogy valami nem stimmel a sportolói szokásaink kapcsán. A legutóbbi ilyen eset során, amikor egy amatőr futó anyuka azzal keresett fel, hogy ő úgy érzi, nagyon beteg, ahogy a futással kapcsolatban áll, mert szerinte ő igenis drogos, függő: futásfüggő. Villámként hasított belém a gondolat, miszerint magamat is betettem a függők közé, aki nem tud meglenni egy napot sem futás nélkül. Úgy fekszem le, hogy arra gondolok, milyen jót fogok másnap reggel futni. Úgy nyitom ki a szememet, hogy végre, megyek futni. Közben pedig úgy feltöltöm az energiahordómat, hogy nincs az a stresszes élethelyzet, ami ki tudna borítani. Akkor ez most káros lenne? Káros ránk, akik „függőek” vagyunk, vagy káros a környezetünkre?
Kliensemnek is és magamnak is azt javasoltam (és javaslom mindenkinek), aki sportfüggőként diagnosztizálja magát, hogy először is saját maga definiálja, mit jelent az, ha valaki „ebben a betegségben szenved”.
Az én definícióm szerint a sport nem csak ad, hanem el is vesz. Aki sportfüggő, ott sokkal többet vesz el, mint ad. De ez nem ennyire egyszerű, mert aki csőlátással nézi magát és a választott sportját, az nem minden esetben érzékeli a negatív eredményeket is. Barátokat és kapcsolatokat elvesztő amatőr futókkal beszélgetve arra figyeltem fel, hogy a hibáztatás, hárítás automatikusan beindul magyarázatként, ám egy idő után (ez általában fél év) elmagányosodva arra hivatkoznak, hogy úgyis egyedül vannak, még nagyobb energiát tesznek a testedzésbe és belekerülnek egy negatív spirálba. Nemhogy feltöltekeznének a testmozgástól, hanem egyenesen lesérülnek, megbetegszenek, és sokan kénytelenek kihagyni az edzést. Vannak, akik egy ilyen kényszerből jött szünetet úgy látják mint büntetés és vannak, akik jelként értelmezik (szerintem helyesen), és képesek meglátni mi lehetett az az út, ami lehúzta őket.
Mi a célod a futással? Ha valami életvezetési probléma megoldása, akkor sajnos rossz utat választasz, mert a probléma egy őrült futómániával nem fog megoldódni. A futás idejére, amíg távol tartod magadat az adott problémától, amíg flow-ban vagy, pont úgy érzed magad, mint a heroinista, vagy alkoholista, de amint kimegy a „cucc” (esetünkben a futás, a sport) felemelő hatása, jön a zuhanás az ismert rosszba. A testmozgásfüggők általában étkezési zavarokat is produkálnak, ám itt is fontos egyénre szabottan megvizsgálni (szakember segítségével), hogy mi a helyes és minőségi táplálkozás az egyén esetében. A pihentető alvásról is muszáj beszélni, hiszen ahhoz, hogy az a bizonyos energiahordónk fel legyen töltve, a pihenésre is szükségünk van. Akik felkelnek hajnalban futni, megvonják maguktól a minőségi pihenést a futás oltárán áldozva? Ebben az esetben is egyénre szabottan érdemes megvizsgálni, kinek mennyi alvásra van szüksége és inkább korán kelve tud teljesíteni, vagy az esti órákban. Nekem mondhatja bárki, hogy a nappal együtt keljek, mert az milyen áldás, többször is nekifutottam (hajnalok hajnalán futottam), és nemhogy feltöltött volna, majd elájultam a kimerültségtől, délben már azt vártam, mikor lesz este, hogy aludhassak. Ha én ezek után mégis felkelnék minden nap ilyen extrém korán, akkor az a futásfüggés rám negatívan hatna.
A futás-/testedzésfüggés pár évvel ezelőtt még negatív csengésű volt, mára inkább azt az oldalát látjuk meg, amit ad nekünk. Sportcoachként az a célom, hogy akik hozzám fordulnak, megtanítsam őket perspektívát váltani és meglátni magukat objektíven, ahogy a testmozgáshoz kapcsolódnak.
Azt vallom, hogy a sportoló is ember, neki is lehetnek és vannak magánéleti és munkahelyi elakadásai, problémái, amiket nem megszerelek, mint egy autót, hanem a coachingeszközök segítségével újabb célokat állítunk, vagy a meglévő álmokat és célokat keretezünk át.
A sportfüggőség mint probléma az én értelmezésem szerint nem létezik, viszont létezik egy olyan szokás, rituálé, amire az egyedüli eszközként tekint az amatőr sportoló, ha egy problémát akar megoldani.
Segítek, találjunk együtt még másik eszközöket is ahhoz, hogy egy esetleges sérülés, kényszerpihenő esetén tovább tudj töltekezni más energiaforrásokból is, mint a futás!
Szerző: Szilágyi Noémi
Life&Sport Coach, önismereti tréner
Facebook: IHELPU coaching
Szólj hozzá