Keresés
Close this search box.
pexels gabe 11512085

Hogyan fuss kutyával?

Akár már él a családodban egy kutyus, akár még csak gondolkozol a befogadáson, a kutyával való futásnak rengeteg előnye van mind rád, mind négylábú társadra vonatkoztatva. Összekötheted a kellemest a hasznossal, azaz megoldhatod a saját napi testmozgásodat és a kutyasétáltatást is egy kalap alatt, erősítheted a köztetek lévő kapcsot a közös sportos programmal.  Mindemellett az is fontos tényező, hogy a kutyával való futás biztonságérzetet ad a gazdinak, hiszen végig veled lesz a te személyes „testőröd”. 

Mielőtt belevágnál, célszerű átgondolni néhány fontos kérdést.

  1. Alkalmas-e a kutyád a futásra?

A legcélszerűbb megkérdezni az állatorvosodtól, hogy mi a véleménye, zöld utat ad-e a közös edzéshez. Fontos tudni, hogy nemcsak a fajtajelleg, hanem az egészségügyi állapot is befolyásolja a kutya terhelhetőségét. Általánosságban a bulldogokon és a turcsi orrú kutyákon kívül szinte minden fajta alkalmas hobbi jellegű, átlagos hosszúságú futásra. Vannak fajták, amik kiemelten alkalmasak futni, így, ha komolyabb céljaid vannak, vagy hosszabb távokat tervezel, ezek lesznek a legideálisabbak: vizslák, terrierek, pásztor- és juhászkutyák, de csak akkor, ha az egészségi állapotuk is megfelelő. Fontos tudni, hogy az ökölszabály szerint egy évnél fiatalabb kutyát nem futtatunk, ugyanis ilyenkor még fejlődik, alakul a szervezete.

Néhány szó a mentett kutyákról

A menhelyeken és az állatmentő szervezeteknél is akadnak futásra, sportra tökéletesen alkalmas négylábúak. Nem lényeg, hogy fajtatiszta legyen, a keverékek közül is nagyon jó eséllyel találunk futótársat, hiszen fokozatosan felépített terheléssel szinte minden eb tökéletes edzőpartner lesz. Ha innen választasz magad mellé kutyát, azzal sok esetben az állat életét mented meg és sosem lesz hálásabb társad nála.

  • Hogyan fogj hozzá?

A fokozatosság elve ugyanolyan kiemelt jelentőségű a kutyák esetében is, mint az embereknél. Ez azt jelenti, hogy először csak kis adagokban és ne rögtön napi szinten terheljük a kutyát. Mind a távot, mind a futás gyakoriságát fokozatosan emeljük, amíg el nem érjük a kívánt célt. Ahogy az ember, a kutya se fusson tele gyomorral, próbáljunk úgy időzíteni, hogy az etetés a futás után hazaérve történjen meg.

Nagyon fontos a türelem, hiszen ez az egész egy új dolog lesz a kedvencednek, hozzá kell, hogy szokjon. Lehet, hogy nem lesz zökkenőmentes, amíg a kutyus megtanulja a szabályokat, de pár hét elteltével garantáltan oda-vissza lesz a boldogságtól, amikor meglátja a kezedben a futópórázt.

  • Milyen felszerelésre lesz szükség?

Napjainkban már komplett iparág épül a különböző, kutyás sporthoz való kellékekre, ezek között mindenki megtalálja a számára legideálisabbat. A futáshoz szükség lesz egy övre és egy ahhoz csatolható, legtöbbször rugós pórázra. Ennek a másik végét vagy a kutya nyakörvéhez rögzíted, vagy a hámra csatolod rá. Maga a hám is egy olyan eszköz, amiből hatalmas a választék, és rengeteg előnye van, de beszerzése nem feltétlenül szükséges. Tapasztaljátok ki négylábú társaddal, mi számotokra a legmegfelelőbb, nem kell mindenképpen a legdrágább dolgokat beszerezni.

A fenti alapfelszereltségen túl jól jöhet:

  • jutalomfalat a zsebedbe, amíg a kutya „betanul”
  • kullancsriasztó spray, nyakörv, kence vagy kütyü
  • esetleg egy ultrahangos kutyarisztó, ha egy neveletlen kutya rátok támadna
  • illetve amennyiben rossz látási viszonyok között futtok, láthatósági mellény, pánt, villogó stb.
  • Mire ügyelj a futás során?

Az aszfalt nem tesz jót a kutyus tappancsainak, így az útvonalválasztáskor igyekezzünk olyan felületet találni, ami kedvencünk számára is megfelelő. Abban az esetben, ha végig pórázon tartod a kutyát, a minimumra csökken a lehetséges veszélyes helyzetek száma. A magyar jogszabályok alapján egyébként is így lenne helyes, más kérdés, hogy ezt nagyon kevesen tartják be. Csak abban az esetben dönts úgy, hogy futótársadat szabadon engeded, ha az engedelmes, jól szocializált, emberre-állatra nem veszélyes és stabilan visszahívható. Gondoljunk azonban másokra is, hiszen vannak, akik nem szeretik az állatokat vagy félnek tőlük, illetve futóútvonalunk helyszínének az élővilágát sem illik megzavarni.  Mindezek miatt tartsuk a kutyust végig szorosan magunk mellett, ne engedjük, hogy elkalandozzon, hiszen ezzel nem csak mások érdekeit, de az ő biztonságát is szem előtt tartjuk.  Adódhatnak ugyanis a kutya számára veszélyes helyzetek is, úgymint agresszív fajtárssal vagy vaddisznóval való találkozás, vadászati területre keveredés vagy olyan dolog elfogyasztása, ami mérgező vagy fertőző. Amennyiben melegben indulunk el, vagy hosszabb távra megyünk, gondoskodjuk a kutya számára is folyadékról: ejtsünk útba vízlelőhelyet vagy vigyünk számára is innivalót. 

  • Mi a teendő futás után?

Hazaérve célszerű átkefélni a kutyus szőrét, és megnézni, nem került-e bele kullancs, nincs-e a testén semmilyen sérülés. Ilyenkor etessük meg, hiszen az ember is mozgás után eszik a legjobb étvággyal, bizonyára kedvencünk is nagyon hálás lesz a finom falatokért. Hagyjuk őt eztán pihenni, ne ilyenkorra ütemezzünk be számára egyéb feladatot, programot.

Akár azonnal zökkenőmentesen megy a közös futás, akár adódnak megoldandó problémák, hallgassunk mindig a megérzéseinkre, hiszen ahogy nincs két egyforma ember, úgy a kutyák között is hatalmas különbségek vannak. Saját kedvencünket mi ismerjük a legjobban, így mi tudjuk azt is, mi a legmegfelelőbb az ő számára, hogyan érhetjük el nála a kívánt eredményt. A közös futás nagyszerű, szórakoztató élmény lehet mind a kutyának, mind a gazdinak, ne mondjunk le erről az örömforrásról!

peterdifarkaseva

„Masnit tavaly májusban fogadtuk örökbe a Nagykanizsai Állatmenhelyről, az előéletéről sajnos nem lehetett tudni semmit. A vele való futás kialakítása nagyon rögös út volt, mert valószínűleg azt hitte, ott akarom hagyni valahol, ugyanis látszott rajta, hogy nem szívesen távolodik el házunktól. Az első hónapokban csak 1-2 kilométeres távolságra volt hajlandó eljönni velem, azt is vonakodva, hazafelé viszont repült. A kitartó próbálkozásnak hála, ma már sokkal hosszabb, akár többórás futásokat is megteszünk együtt. Úgy érzem, végre megbízik bennem és tudja, hogy sose válnék meg tőle.”

A szerző Peterdi-Farkas Éva és kutyája, Masni

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top