Az ultralight (UL-) túrázás sorozatunk aktuális részében Erdei Mihállyal beszélgettünk az egyszerűsítésről, a buktatókról, a lehetséges hibákról. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2022/1 számában került publikálásra.)
– Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy csodálatos Tisza-parti kisvárosból, Martfűről származom, ahol bár hegyek nem, de erdők, mezők, vízpartok viszont vannak, így hát ezek körül forgott minden már egészen pici koromtól kezdve. Kalandozások a réten és az erdőben, nagy horgászatok, majd később, általános iskolás koromban, egy kedves tanáromnak köszönhetően egyre több gyalog- és teljesítménytúra a környéken. A gimnáziumi éveimet már távol, kollégiumban töltöttem, ahol ez az egész félig-meddig háttérbe szorult, hiszen kitárult a tini élet, annak minden varázsával.
Érettségi után Mátrafüredre jártam, vadgazdálkodási technikumba, itt egy csapásra újjászületett a régi szerelem, és jöttek a jó kis mátrai túrák. Viszont már egy picit elmentem a bushcraft irányzat felé, ami évekig tartott, közben jött egy Budapestre költözés, fotós suli, munka, fiatal felnőtt élet. Ekkor azért már túrázgattunk újra, és persze kint aludtunk az erdőben. Ekkortájt, azaz kb. 5 éve jött velem szemben egy angliai magyar srác blogja, amiben szőrén említette, kóstolgatta az ultrakönnyű túrázást. És beindult a gépezet. Elkészítettem az első saját alkoholos főzőm, tudatosan vásárolgattam könnyebb cuccokat, szűkös büdzsémhez mérten. Született egy kisfiam, és egy csapásra redukálódott a természetben töltött időm, és amikor volt egy kicsi, annál többet akartam beletenni, és menni. Szóval valahol innentől datálható az, hogy UL-túrázónak mondom magam.
– Számodra mit jelent az UL, hogyan definiálnád? Hol látod a közös pontokat és a legnagyobb különbségeket a hagyományos túrázáshoz képest?
– Világéletemben minimalista volt a hozzáállásom, legyen az dizájn, építészet, vagy a túrázás.
Így hát számomra az UL azt jelenti, hogy próbálom annyival megoldani, amennyi szükséges nekem, semmi felesleges sallangot nem viszek. Hiszen azok otthon várnak majd rám, én pedig azért megyek ki, hogy picit kikapcsoljam magam. Számszerűen ez 10 font, azaz 4,5 kilogramm alapsúlyt (teljes felszerelés, fogyó dolgok nélkül) jelent, de ennél sokkal több ez, egyfajta szemléletmódnak nevezném inkább, nem csak a grammokkal való játéknak.
A közös pont, azt hiszem, minden outdoor irányzatot művelő ember számára ugyanaz: kint lenni a természetben, kicsit visszanyúlni a gyökereinkhez, feltöltődni és kikapcsolni. Mindenkinek a saját igényszintjén, a saját területén, és ez így szép.
Az ultrakönnyű vonal alapvetően a hosszú távú, időtartamú mozgásról szól, gyökerei Ray Jardine sziklamászó-túrázótól erednek és érvényesek mind a mai napig. Nem a megtett túra utáni kempingezésre koncentrál, hanem az útra magára, ennek megfelelően alakítva és priorizálva a magunkkal vitt dolgokat. Minél több funkciót betöltő felszerelés, a túra időtartamának megfelelő mennyiségű cucc, nem kell mindenből pót, tartalék, nem kell mosogatótálat csomagolni, nem kell külön tányér, bögre, edény stb.
Sokkal többet érünk el, és jobb lesz az élmény is, ha inkább megismerjük a kiszemelt útvonal jellemzőit, felkészülünk az időjárásra, előre tájékozódunk a szóba jöhető alvóhelyekről, vízvételi lehetőségekről. A megszerzett tudásnak ugyanis nincs súlya.
– Az UL sokak számára csak a felszerelés súlyát jelenti. Mik a legfontosabb szempontok ezen kívül?
– A már fentebb említett többfunkciós dolgok, és hogy a körülményeknek megfelelően nem viszünk például el egy 200 ml-es flakonos szappant, hanem betöltjük egy szemcseppes flakonba, vagy nem cipelünk magunkkal sok váltás ruhát, hiszen az ösvényeken felesleges. Természetesen legyen egy mindig száraz aláöltöző szett, mondjuk, amiben alhatunk, vagy felvehetjük, ha hideg van, illetve, ha elázunk, vagy éppen mossuk a másikat. Ezekhez nem feltétlenül kell nehéz, merevített hátizsák, az összehajtogatott derékaljunk kellő párnázást ad, és közben az alvórendszerünk része, ülőpárna, bármikor le lehet rá heveredni, szelet fogni vele… Ja, és 90 gramm.
Vagy a titánbögre, ami főzőedény, vízszűrésnél merítőeszköz, kávéscsésze, vagy éppen -11 fokban a vécé… Ilyesmiket értek a több mindenre használható felszerelések alatt.
Komolyabbra fordítva a szót, az sem árt, ha egyszerűbbek és igénytelenebbek a dolgaink. A cipzár elromolhat, beragadhat, minél több a csat, tépőzár, annál nagyobb a hibalehetőség, és persze a tömeg is, mert például nem az anyagától nehéz egy hátizsák, hanem ezektől. Ha megtanuljuk, hogyan kell pakolni egy hátizsákot, akkor nem kell rá oldalsó meg alsó nyitás, cipőtároló zseb, mert napközben szinte bele sem nyúlunk, a vizes cucc meg elvan egy 5 grammos zacskóban is.
– Ha az embernek nem végtelenek a lehetőségei, akkor gyakran nem az ideális megoldást kell választania. Miben kötsz kompromisszumot, és miben nem?
– Ott, ahol a körülmények és a felszerelés engedi. (nevet) Egyébként pedig nem nevezném igazából kompromisszumnak, inkább azt mondanám, hogy célszerűség és fejlődés, ami folyamatos önismeret eredménye, és itt hatványozottan működik a milliószor puffogtatott közhely, hogy lépj ki a komfortzónádból.
Egy jó alvást például nem áldoznék be sohasem. Sokszor ezen áll vagy bukik egy túra sikere. Viszont folyamatosan ötletelve és magamat tesztelve lett moduláris az alvórendszerem, egy torzó felfújható és egy vékony, 3 mm-es EVA-matrac, ami ugye sok funkciót tölt be. Ezt valahonnan nézve nevezhetjük kompromisszumnak, hiszen elsőre macerának tűnik, de számomra mégsem az. De ugyanakkor szem előtt tartom azt, hogy lehetőleg egészségesebben jöjjek haza, mint mikor elmentem, szóval ez sosem lehet hazárdjáték.
– Mik a kedvenc UL-felszereléseid, van álmod, amit mindenképpen szeretnél birtokolni? Miket tartasz fontosnak a felszerelés választásakor?
– Hm, ez jó kérdés. Elsősorban talán a Khibu quiltem. Ez egy (kérésemre) nyitott lábrésszel készülő, 420 gramm magyar libapehellyel töltött „pehelypaplan”, amivel -10 fokig simán elvagyok, tömege pedig 700 gramm körül mozog a hevederjeivel együtt.
Ehhez kapcsolnám jó tanácsként, hogy az alvórendszer kiválasztásához (hálózsák/quilt+matrac/derékalj) mindig a komfort hőmérsékletet vegyük irányadónak, és ne felejtsük el, hogy hiába meleg a hálózsák, ha a matrac vékonyka, vagy nem szigetelt, akkor ugyanúgy fázni fogunk, és ugyanez igaz fordítva is!
Aztán – banális tétel, de – valóban kedvenc a sokat emlegetett 3 milliméteres matracom. Elképesztően sokszor és sok mindenre használtam, volt talán 500 forint. (mosolyog) Egyébként nem vagyok ilyen felszerelésfetisiszta, ami bevált, marad és használom, de folyamatosan próbálgatok is, ellenben nincs ilyen tárgyakba oltott csillapíthatatlan sóvárgásom.
Egyáltalán nem csak a drága lehet a jó felszerelés! Azt javaslom, hogy járjuk körül a témát az épp vásárolni kívánt dologgal kapcsolatban, olvassunk fórumokat, teszteket, esetleg próbáljuk ki, vagy kérjük kölcsön. Jellemzően vannak jól bevált, elhíresült cuccok, de itt is igaz az amerikai UL-közhely, a HYOH (Hike Your Own Hike – Azaz kb: „Túrázz úgy, ahogy neked jólesik!”). Nem lehet egyetemesen mindenkinek jó ugyanaz a felszerelés, mindenki különböző, merjetek kipróbálni új dolgokat!
Természetesen érdemes törekedni arra, hogy minőségi, multifunkcionális, bevált, akár folyamatosan kapható dolgokat vásároljunk, hogy legyen utánpótlás (ilyen a cipő, zokni). Magam részéről próbálok a fenntarthatóságra törekedni, de persze ez néhol nehéz. Ha pedig valami bevált, és működik, na meg nem megkerülhetetlenül nehéz, akkor nem kell lecserélni. Érdemes olyan minőségi terméket választani, ami, ha beválik, akkor évekig kiszolgál, ha viszont nem, akkor kis bukóval el tudjuk adni. Ugyanakkor, ha valami minőségi, nyomon követhető és fenntartható forrásból származó termék egy nagy sportáruház kínálatában kapható, töredék áron, akkor azt is meg lehet venni nyugodt szívvel, ma már igen jó minőséget képesek hozni. De lehetőleg nézzünk utána személyes beszámolóknak is, na meg próbáljuk ki, ha lehetséges, ne higgyünk a leírásoknak!
– Előrelátóan tervezel, ez mostanra kiderült. Mi alapján választasz felszerelést, és mik a szempontok egy túra tervezésekor?
– Alapvetően mindig az előrelátható körülményeknek megfelelően választok. Megnézem, milyen az időjárás a túra várható időtartamára, mik a terepviszonyok, helyi állatok és növények, majd ehhez kapcsolom a ruházatot és – bár minimális változtatásokkial – a felszerelést is.
Vannak alap dolgok, mint például fejlámpa, alapvető eü.-i csomagocska, kés (bár ez megosztó és külön cikket érdemlő téma, hisz van, aki nem is visz, én azt vallom, hogy jó, ha van az embernél), powerbank, esőkabát és/vagy széldzseki.
Ezek mindig nálam vannak, jobbára változatlanul, de egy hétvégi túrára pl. elég a 10.000 mAh powerbank, nem kell 20.000, meg gyorstöltő fej, hiszen otthon fel tudjuk majd tölteni. Vízitúrára, nedves közegbe nyáron viszek moszkítóhálót, télen nyilván nem.
Törekszem rá, hogy – kevés kivételtől eltekintve – minden nálam lévő dolog használatban legyen, ne nagyon vigyek feleslegesen semmit, ugyanakkor maximális biztonságban, és egyén szinten viszonylagos kényelemben abszolválhassam az előttem lévő utat. De ez alapvetően annyit jelent, hogy van egy nyári szettem 5 fokig, és van egy téli, az említett -10-12 °C-ig.
Egy túra tervezésekor fontos szempont a már említett időjárás, ami a környékre jellemző, hiszen olykor akár meglepetésszerűen váltakozó időjárásban is lehet részünk. Fontos a vízvételi lehetőségek, illetve az ún. resupply pontok ismerete, ahol feltölthetjük készleteinket, vásárolhatunk élelmiszert, moshatunk, aksikat tölthetünk, neadjisten ihatunk egy sört. A navigálás és a kommunikáció kulcsfontosságú, hiszen egyrészt nem kéne eltévedni, ha pedig mégis, akkor tudjunk segítséget hívni. Nem árt, ha van B tervünk, illetve kalkulálunk némi plusz költséggel és 1-2 nappal, hiszen a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is degradálódhat, tönkre mehet valamink, baleset bárkivel előfordulhat, vagy épp pihenőre kényszerülhetünk egy vihar miatt.
– Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik most ismerkednek az UL-túrázással? Milyen források alapján tájékozódhatnak?
– Ne ess bele abba a hibába, hogy hirtelen mindent össze akarsz vásárolni, és elsőre ugyanazt csinálni, mint az igazán nagy nevek a szakmában. Először gyűjts tapasztalatokat!
Nem a felszerelésed ára és minősége fog meghatározni, hanem alapvetően a tudásod, és amíg ezt megszerzed, ne a legdrágább holmikkal kísérletezz, na meg lehet, hogy mégsem válik be (erre nyilván kicsi az esély), akkor ne egy ökör árát költsd rá. Folyamatosan ismerd meg önmagad, a határaid, a komfortzónád, tanuld meg használni, és teszteld a felszerelésed, ne élesben derüljön ki, ha valami nem megy!
Írj egy listát, amikor bepakolsz, majd, amikor hazatérsz, pipáld ki azokat, amiket használtál. Lehetnek meglepetések. Informálódj fórumokon, közösségi oldalakon!
Mivel ez a dolog az USA-ból jön, a mai napig nem hátrány ismerni az angol nyelvet, de páran dolgozunk ezen itthon is. Szóval elsősorban ajánlom a néhány barátommal létrehozott, hazai Ultrakönnyű túrázás csoportot a Facebookon, ahol elég szép számban van jelen sok ember, sokféle tapasztalattal. Angol nyelven talán a legismertebb, legpörgősebb a Reddit ultralight szekciója, illetve a backpackinglight.com fórumai és tartalmai, bár ezek egy része fizetős.
Külön személyeket nem neveznék meg, hiszen egészen egyéni, hogy kinek ki, és miért szimpatikus és követendő.
– Mik a céljaid, terveid – úgy a túrázásban, mint az életben?
– Huh, erre nehéz egyszerűen válaszolni. Mivel van egy gyermekem, a vele töltött idő mindennél fontosabb, legnagyobb örömömre ő is imádja a természetet, remélem ez meg is marad nála. Rajtam nem múlik. Szeretem a szabadságot és a kalandokat, de fontos a biztos háttér is, és szerencsére a munkám is lehetővé teszi, hogy kiteljesedhessek benne.
Túratervekről nem szeretek előre beszélni, maximum annyit, hogy jövőre tervben van egy, a pandémiának és hozományainak köszönhetően már kétszer meghiúsult 2-3 hetes európai útvonal, de erről majd csak akkor, amikor már sínen van!
Illetve a későbbiekben, amikor a körülmények lehetővé teszik ezt, mindenképpen szeretnék egy több hónapos utat az UL-őshazájában.
– Tudnál példát mondani arra, amikor nem jó felszerelést választottál, vagy nem voltak jók a körülmények, és hogy hogyan oldottad meg ezeket?
– Volt ilyen, talán 4 éve. Egy barátommal a Pilisben túráztunk, majd a Zsivány-szikláknál aludtunk. Nem volt még ponyvám, így kölcsön kaptam egy 3 x 5 méteres szörnyet, a klasszikus, ringlis takaróponyvát, alias zöldséges ponyvát. Hát valami irgalmatlan bénán állítottam fel, ráadásul féltetőbe, majd az éjjeli szél és eső félig rám döntötte az éjszaka közepén, lámpafénynél kellett újra felállítani.
Illetve egyszer, első kint alvásaim egyikén valamiért úgy gondoltam, jó ötlet a sátor mellett egy ágon hagyni a kabátomat. Éjjel ónos eső esett. (nevet) Szerencsére egy valamelyest vízálló kabát volt, és a belső rész nem ázott át, de reggel kb. rá volt fagyva kívül a víz.
– Mit javasolsz a „grammániásoknak”, akiknek semmi más nem számít, csak a súly?
– Olykor én is beleesem ebbe a kategóriába. (nevet) Talán a legfontosabb, hogy minden felszerelésünket ismerjük, és próbáljuk ki, mielőtt hosszabb túrán, élesben kell használnunk, hiszen hiába tűnik jónak otthon, meg a gramm-mérlegen, ha a semmi közepén ér a kellemetlen meglepetés, annak akár rosszabb kimenetele is lehet.
Kicsit szentimentálisabb tippem pedig az, hogy ilyenkor kicsit fókuszáljanak a természetre, amivel a túrázásnak ezen ága is összeköt, és éljék meg jobban a pillanatokat. Könnyű lesz, hiszen a nehéz teher már nem vonja el a figyelmüket!
Szerző: Tóth Viktor
Szólj hozzá