Kerüli a szélsőségeket, törekszik a kiegyensúlyozottságra, igyekszik egészségesen élni. Temérdek színházi elfoglaltságai mellett rendszeresen edz, nem is tudná elképzelni az életét mozgás nélkül. Ő Pásztor Ádám, aki mindig odafigyel arra, hogy bombaformában legyen. Másként nem lehet! Nem is érdemes – vallja. Futásról, egészséges étkezésről beszélgettünk a színművésszel – többek között.
-Mikor fogalmazódott meg benned, hogy ha törik, ha szakad, neked tartanod kell a formád?
-Viszonylag túlsúlyos voltam általános iskolában. Sok nehézségem volt ebből kifolyólag. Nem mertem például uszodában levetkőzni, mert annyira nem voltam kibékülve a testemmel. Már akkor tudtam, hogy nekem sportolnom kell. Ehhez a döntési ponthoz aztán a későbbiekben is rendszeresen visszatértem.
-Színészként is?
-Persze. Még a karrierem elején történt, hogy castingolták A tavasz ébredése című darabot, és engem egy főszerepre szerettek volna. Stúdiósként felvételiztem nyár elején, és ősszel volt a szereplőválogatás. Igen ám, csak a nyári hónapok alatt eléggé elhagytam magam, erre közölték velem, hogy nem kapok lehetőséget a darabban, mert túl nagy a kontraszt a nyár eleji és a későbbi alkatom között. Ez volt az első komoly szakmai figyelmeztetés, hogy nekünk, színészeknek a testünk is az egyik munkaeszközünk, amit karban kell tartani.
-Mi volt az a mozgásforma, amely előjött akkor?
-Futni kezdtem, ez azóta is nagy kedvenc, nyilván az étrendemet is át kellett alakítanom.
-Sokan tartanak a futástól, mondván túl monoton…
-Ez persze csak addig igaz, amíg valaki megtapasztalja, hogy tényleg jönnek azok a boldogsághormonok. Ráadásul később érkeznek a sikerek is. Ilyen lehet, ha valaki teljesíti az aznapra kitűzött távot, vagy felkészül egy versenyre.
-Magányos futónak tartod magad, vagy versenyeken is indulsz?
-Alapvetően egyedül szeretek futni, de versenyen is rajthoz álltam már. Sőt több alkalommal értem el futóversenyen dobogós helyezést. De természetesen nem ez a lényeg. Mindig magadhoz képest kell értékelni. A félmaratonnak úgy álltam neki, hogy 1 óra 40 perc alatt akarom teljesíteni, aztán sikerült 1:37 alatt célba érni. Az ilyen sikerek mindig feldobnak, és tényleg nem a helyezés számít.
-Vannak zenét, rádiót hallgatók futás közben, van, aki nyelvet tanul. Te milyen szinteket jársz be ilyenkor?
-Sok minden megtörtént már velem futás közben. Jött valami új gondolat, egy új ötlet. Rájöttem bizonyos dolgokra, hogy bizonyos életszituációkhoz hogyan kell hozzáállnom. De a legtöbbször csak élvezem a futást, hiszen az egész erről szól.
-Említetted, hogy az étrendedet át kellett alakítanod. Milyen étkezésre esküszöl?
–Sok dolgot kipróbáltam. Volt alkalom arra, hogy huzamosabb ideig paleo étrendet követtem. Vegetáriánus is voltam, de rájöttem, hogy a szélsőségek nem előremutatóak. Fontos a változatos étkezés, és természetesen a mennyiség, amit megeszünk. Ha egy rendszeres egészséges étrendet kiegészítünk sportolással, nem lehet baj. A táplálékbevitel és a mozgás egyenlő kiegyensúlyozott élet…
-A futáson kívül csinálsz még valamit?
-Edzőterembe járok, van, hogy a futás részét is ott teljesítem futópadon. Most például a Magyar Színházhoz közeli terembe vettem bérletet, és ott mozgok rendszeresen.
-Több színházban játszol párhuzamosan. Hol láthat a közönség?
-Tizenegy darabban vagyok színpadon, ebből kilenc főszerep. Debrecen és Győr mellett Budapesten játszom. A teljesség igénye nélkül a cívisvárosban Mágnás Miskát alakítom, Győrben a Puskás, a musicalben lépek színpadra rendszeresen. A Magyar Színházban pedig a Valahol Európában, a Madagaszkár, A Kincses Sziget darabokban is játszom többek között, de a Madáchban is szerepelek a Vukban és Lúdas Matyiban.
Szerző: Bányász Árpád
Nyitókép: Juhász Éva
Szólj hozzá