Lee Cunningham az élő példája annak, hogy sosem késő elkezdeni követni az álmainkat: 25 éves korában ült először versenyautó kormánya mögé, ráadásul abban az időben, amikor a motorsport elit sportnak számított. Neki nem adatottak meg azok a lehetőségek, mint egy mai kezdő pilótának. Az internet akkoriban még igencsak kezdetleges formában volt jelen, így a szükséges tudás és a források elérhetetlennek tűntek. Mindezek ellenére az idén 60 éves brit úriember már 35 éve jelen van a sportban, és beszélgetésünk során őszintén beszélt a sikerekről és a nehézségekről egyaránt. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2025/3. számában került publikálásra.)
-Kérlek, mesélj magadról és arról, hogy mit csinálsz nap mint nap.
-Egész karrierem alatt értékesítettem szupersportautókat, illetve dolgoztam a műszaki oldalon, és számos motorsport-tevékenységben vettem részt. A mindennapi munkám során Aston Martinokat értékesítek Londonban, emellett pedig szabadúszóként is dolgozom a Forma–1-ben. Egy Expert Hosts nevű rendezvényaktivációs cégnél vagyok, amely szerződésben áll az F1 Paddock Clubbal. Évente több nagydíjra is elutazom, ahol élményprogramokat biztosítok az F1 Paddock Club vendégei számára, ami a legmagasabb szintű vendéglátás a futamok alatt. Ezzel párhuzamosan van egy saját vállalkozásom is, a leeracedriver.com, ahol versenyzőmenedzsmenttel és autóversenyzői coachinggal foglalkozom. Több ügyfelem van, akiket pályán edzek, és segítek nekik a karrierjük építésében is. Emellett különféle autó- és motorsport eseményeket szervezek, például versenypályák bérlésével, események kialakításával, illetve versenyautók különböző versenyekre való eljuttatásával is foglalkozom, ahol az emberek kipróbálhatják őket. Nagyon elfoglalt vagyok, hiszen többféle tevékenységet végzek és különböző munkakörökben dolgozom. A két fő munkám azonban az Aston Martin értékesítés és a szabadúszó munka a Forma–1-ben.
Hogy néz ki egy napod?
Amikor a Forma–1-ben dolgozol, az olyan, mintha a hadseregben lennél. Megérkezel egy nagydíj helyszínére, aztán csütörtök reggel 7-től kezdve már a pályán kell lenned és várhatóan csak este 10-kor vagy 11-kor tudsz visszamenni a szállásra. Ez négy napig tart a versenyhétvégén. Amint véget ér a verseny, azonnal elindulok, hogy elérjem a visszafelé tartó járatot az Egyesült Királyságba, ahol másnap már az Aston Martinnál dolgozom tovább. Átlagosan napi 25-28 ezer lépést teszek meg, nem alszok sokat, nem eszek túl sokat. Fizikailag megterhelő munka, nagyon intenzív.
Mindig is ezt szeretted volna csinálni, vagy voltak más ambícióid fiatalabb korodban?
Nem, nem igazán. 9-10 éves korom óta mindig is autóversenyző akartam lenni. Ez volt a fókuszban, ez volt az igazi hajtóerő. Ettől a ponttól kezdve szenvedélyesen rajongtam érte. Az első Forma–1-es versenyemre az Egyesült Királyságban, egy híres pályára, Brands Hatchre vittek el. A zaj, a színek, az egész nyers ereje; onnantól kezdve teljesen magával ragadott.
Számos kategóriában kipróbáltad magad, például F3-ban, GT-ben és együléses versenyautókban. Hogyan formálták ezek a különböző kategóriák a karrieredet?
A hagyományos út az, hogy az ember nagyon fiatalon elkezdi a gokartozást. Nekem erre soha nem volt lehetőségem. London egyik külvárosában éltem, így semmilyen kapcsolatba nem kerültem a gokartozással vagy a motorsporttal. Nagyon későn kezdtem, először 25 évesen ültem versenyautóba. Előtte soha nem gokartoztam, semmi hasonlót nem csináltam. Szóval nem a megszokott utat jártam be, elsősorban azért, mert nem volt meg hozzá a megfelelő anyagi hátterem. A Formula Forddal kezdtem, ami a klasszikus módja az együléses versenyzésbe való belépésnek, majd haladtam tovább a slick-gumis és szárnyas együléses autók felé, aztán jöttek a GT-autók. Nagyon szerencsés voltam, mert szinte mindenféle versenyautót kipróbálhattam – túraautókat, elsőkerék-hajtásúakat, Caterham-eket, Ariel Atomokat, V2V autókat, LMP3-asokat. Minden egyes autótípusnak megvannak a sajátos jellemzői. Nekem egyértelműen a hátsókerék-hajtású autók a kedvenceim. Nem szeretem az elsőkerék-hajtásúakat, mert azok rendkívül speciális vezetési készséget igényelnek. Véleményem szerint nem intuitív a vezetésük és végső soron nem is annyira gyorsak. Ezzel szemben bármi, ami hátsókerék-hajtású és nagy teljesítményű, az közel áll hozzám. Szerintem a legjobb készségeimet egy nagy leszorítóerejű, slick-gumis és szárnyas együléses autóban tudom kamatoztatni.
Át tudtad vinni a készségeidet egyik kategóriából a másikba?
Szerintem nagyrészt ugyanazok az alapok érvényesek. Ha valaki jó versenyző, akkor bármibe be tud ülni és gyorsan tud vele menni. Ehhez valódi készségekre van szükség, valamint egy műszaki megértésre. Ha ez megvan, akkor bármilyen autóba beülhetsz és gyors lehetsz vele.
A portfóliód nagyon széleskörű, a versenyzés mellett a motorsport más területein is kipróbáltad magad. Ezt előre megtervezted, vagy inkább spontán alakult így?
Ez inkább arról szól, hogy a motorsport miért egy nehéz és elköteleződést igénylő üzlet – és ez elsősorban a pénzügyi tényezők miatt van így. A legnagyobb kihívás a finanszírozás megtalálása. Ha van pénzed, akkor van lehetőséged is. Ez nyitja meg az utat különböző autók vezetéséhez. Minden alkalommal, amikor egy autó pályára gurul és megtesz egy kört, annak valamilyen formában meg kell térülnie anyagilag. Az, hogy mennyi pénzt tudsz előteremteni, vagy hogyan szervezed meg a dolgokat, meghatározza, milyen autót vezethetsz. Ha nincs sok pénzed, akkor egy alacsony teljesítményű, olcsóbb autóban versenyzel. Ha viszont sok pénzzel vagy megfelelő támogatással rendelkezel, akkor egy csúcskategóriás GT-autót vagy egy slick-gumis, szárnyas együléses autót is vezethetsz.
Kaszkadőr- és élményvezetést is vállalsz. Volt kedvenc munkád ezen a területen?
Szerencsés vagyok, mert sokféle dologban kipróbálhattam magam. Dolgoztam a Top Gear televíziós műsorban, valamint részt vettem egy nagyszabású létesítmény, a londoni Mercedes-Benz World létrehozásában, amely alacsony tapadású felületekkel és versenypályával rendelkezik. Itt segítettem egy precíziós vezetési csapat, a Silver Arrows fejlesztésében, és én voltam a vezető oktatójuk. Ez egy fantasztikus lehetőség volt. Emellett sok filmes és magazinos munkát is végeztem, ahol nagyon precíz vezetésre van szükség ahhoz, hogy a fotók, videók és forgatások tökéletesek legyenek. Sok pályán történő vezetési demonstrációban vettem részt, és mostanában néhány Grand Prix-n is dolgoztam hot lap vezetőként, amelynek keretében vendégeket viszek gyors körökre. Bármilyen lehetőség, ahol gyorsan vezethetek bármilyen autót, az az én világom. Egész életemben ezt csináltam, rengeteg tapasztalatot szereztem benne és egyszerűen imádom.
Milyen készségeket hoztál át a versenyzői karrieredből a látvány vezetésbe?
Ez egy eltérő technika, mert a kaszkadőrvezetés inkább arról szól, hogy az autót kibillentsd az egyensúlyából, sok csúszást idézz elő, míg a versenyzésben éppen az ellenkezője a cél, nem akarod, hogy az autó instabil legyen, mert azzal időt veszítesz. Ugyanakkor van átfedés a készségek között, különösen az autó mechanikai működésének megértésében és abban, hogy rávegyük, hogy olyan dolgokat csináljon, amiket normál körülmények között nem tenne. Ez az egyik legfontosabb dolog, ami összeköti a versenyzőket és a kaszkadőrvezetőket, a technikai tudás és a jármű irányításának finom művészete.
Ha csak egy szerepet választhatnál a motorsporton belül, melyik lenne az és miért?
Versenyző lennék, csak versenyeznék és küzdenék. Ott folyamatosan teszteled magad, hiszen mindig az utolsó versenyed teljesítménye határoz meg – ez egy hihetetlenül versengő világ. Rengeteg nagyszerű munka van ebben a közegben, de a versenyzés és a versengés még mindig a legjobb élmény, amit valaha átéltem.
Mi a legnagyobb kihívás a munkádban?
Elkötelezettnek kell lenned, hatalmas áldozatokat kell hoznod, mert sok dologról le kell mondani. Nekem soha nem volt saját házam, minden pénzemet a versenyzésbe és az utazásba fektettem. Soha nem házasodtam meg, nincs gyerekem. Ez az áldozat. Nem a hagyományos utat jártam be. A legtöbb ember nem lenne hajlandó ezt megtenni, de ezért tudtam évről-évre versenyautót vezetni az elmúlt 35 évben. Minden évben versenyeztem valamilyen formában. Volt olyan év, amikor csak 1-2, máskor viszont 12-14 verseny volt, ez a helyzetektől függően változott.
Voltak hátráltató tényezők és ha igen, hogyan küzdöttél meg velük és kezelted a helyzetet?
Voltak fizikai sérülések, betegségek, amiket le kellett küzdenem, különösen azután, amikor elértem egy bizonyos életkort. Ilyenkor már nem lesz könnyebb fizikailag, hanem egyre csak nehezebb. Ez egy kihívás. Minél idősebb leszel, annál nehezebbé válik minden, és egy csapat számára egyre kevésbé vagy vonzó. Amikor új csapathoz megyek, akkor csak egy öreg srác vagyok, aki még mindig azt hiszi, hogy tud vezetni, és még mindig bizonyítanom kell. Még mindig annyira versenyképesnek kell lennem, amennyire csak lehet. A stopper nem hazudik. Amint képes vagy jó kört futni, akkor kezded el elnyerni a csapat bizalmát.
Eddig mi volt a karriered csúcspontja?
Ez valószínűleg a 2000-es évek elejére tehető, amikor sikerült elegendő finanszírozást összegyűjtenem különböző cégektől az Egyesült Királyságban, amivel ki tudtam fizetni a versenyzésemet a Lamborghini Super Trofeo sorozatban. Ezáltal különböző csapatoknál versenyeztem körülbelül 2-3 évig. Ekkor már tényleg fizettek azért, hogy profi versenyző legyek, ami elég ritka dolog. FIA GT szinten versenyeztem, sok topversenyző ellen, valamint az akkori ex-Grand Prix versenyzők ellen is, és megvertem őket ugyanabban az autóban egy szuperkupás sorozatban. Ebben az időszakban dolgoztam a Lamborghini gyári versenyzőjeként is, ami elég ritkaságszámba ment.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy?
Lényegében arra, hogy a családom soha nem támogatott anyagilag. Nekem kellett megszereznem és megdolgoznom mindenért. Szerintem ez teszi egyedivé a történetem, mert a legtöbb versenyzőnek egyértelműen van támogatása a családjától. Nagyon kevés olyan versenyző van, aki mindent saját magának szerzett meg. Ilyenkor nekünk kell pénzt szereznünk, kapcsolatokat építeni, menedzserként, utazási ügynökként, marketingesként dolgozni, eladni az álmot, csapatot találni, szerződéseket tárgyalni, biztosítást intézni. Mindezt egyedül kellett megcsinálnom. Szóval szerintem itt emelkedem ki a többi versenyző közül.
Szerző: Bertha Zsófia
Fotók: leeracedriver.com
Szólj hozzá