Rosberg úgy rajtolt el Abu-Dhabiban, hogy tudta: ez lehet az utolsó futama

Nico Rosberg őszinte, nyílt levelét lefordítottuk magyarra – habár vallomása sok mindenre magyarázatot ad, legalább ugyanennyi kérdést vet fel a döntése.

„25 éve versenyzek, és az álmom, az ‘egyetlen dolog’ amire vágytam, hogy egyszer Forma-1-es világbajnok legyek. A kemény munka, a fájdalmak, az áldozatok nem térítettek el a célomtól. Megmásztam a hegyet, itt vagyok a csúcson, elégedett vagyok. A legerősebb érzelem, ami munkál bennem, az a mély hála mindazoknak, akik támogattak abban, hogy ez az álom valóra válhasson.

El kell mondanom nektek, hogy ez a szezon átkozottul nehéz volt. Minden területen toltam, mint egy őrült, az elmúlt két év csalódásai ellenére; a motivációmat olyan szintre tüzelték, amelyet korábban még soha nem tapasztaltam. Természetesen a szeretteim is hatással voltak rám – az egész család áldozatokat hozott a cél érdekében. Nincs elég szó arra, amivel ki tudnám fejezni a hálámat a feleségem, Vivian felé; ő egy hihetetlen nő. Megértette, hogy ez az év az én nagy lehetőségem, a lehetőségünk, hogy megcsináljuk, és megteremtette nekem azt a teret, ahol két verseny között tudtam regenerálódni, a lányunk gondját viselte minden egyes éjszaka, átvette a terheket amikor a dolgok egyre keményebbek lettek, és a bajnokságot helyezte előtérbe.

Amikor megnyertem a versenyt Suzukában, attól a pillanattól kezdve, amikor a bajnoki cím sorsa a saját kezemben volt, egy nagy nyomás nehezedett rám és elkezdtem azon gondolkodni, hogy befejezem versenyzői karrierem, ha világbajnok leszek. Vasárnap reggel Abu-Dhabiban tudtam, hogy ez lehet az utolsó versenyem, és kitisztítottam a fejem a rajt előtt. Az élmény minden percét élvezni akartam tudva, hogy ez lehet az utolsó alkalom…amikor pedig a fények kialudtak akkor életem legintenzívebb 55 köre következett. A döntésemet hétfő este hoztam meg. Egy napos elmélkedés után az első emberek, akikkel megosztottam Vivian és Georg (Nolte, Nico menedzsmentjének a tagja) voltak, majd Toto következett. Az egyetlen dolog, ami miatt nehezen hoztam meg ezt a döntést, az annak a tudata, hogy ezzel a csapatomat nehéz helyzetbe hozom. De Toto megértette. Pontosan tudta, hogy a döntésem végleges, és ez megnyugtatott. A versenyzői karrieremben mindig is arra leszek a legbüszkébb, hogy megnyertem a világbajnoki címet és egy ilyen remek emberekkel teli csapat állt mögöttem, az Ezüst Nyilak.

Most csak élvezni szeretném a pillanatot. A következő hetekben lesz arra alkalmam, hogy ebbe belekóstoljak, elmélkedjek a szezonon és élvezzek minden élményt, ami az utamba kerül. Ezután az életem következő kanyarához érkezem, és meglátjuk, hogy mit tartogat a számomra…”