Bátran kijelenthetjük, hogy Szekeres Viktória egy igazán különleges nő: nem, a gyönyörű fiatal hölgy nem modellként keresi a kenyerét, hanem ő hazánk egyetlen első osztályú női endurokrossz-versenyzője.
Szekeres Viktória a gödöllői 1WD MSE csapatát erősíti, amelynek tagjaként motokrossz és terepkerékpár-versenyeken is részt vesz. A fiatal hölgy évek óta egyedüli nőként vesz részt a hazai endurokrossz-bajnokságban, azonban ez egyáltalán nincs negatív hatással a teljesítményére: az első I. osztályú szezonjában, 2015-ben a bajnokság hét fordulójából két futamon is sikerült dobogóra állnia, az összetettben pedig a negyedik helyen végzett, idén pedig az ötödik pozíciót sikerült megcsípnie – mindemellett pedig a csapatversenyt sikerült megnyerniük, amely négyfős gárdájának tagja volt a testvére és édesapja is, aki egyébként az edzője is a testvérpárnak. „A motorokat és a terepmotorsportot mondhatni elég nehéz lett volna elkerülnöm. Mi ezt úgy szoktuk mondani, hogy a családunkban a motorozás szeretete genetikailag kódolt” – kezdte a Sportime Magazinnak adott interjúját Szekeres Viktória, aki hozzátette: motoros karrierjét megelőzően is komoly szerepet játszott életében a sport, habár kislányként még a lányosabb mozgásformáknak hódolt. “A szüleim fontosnak tartották, hogy mozogjunk, sportosan, egészségesen nőjünk fel. Úszás, balett, atlétika, lovaglás – sokféle sportot kipróbáltam. Egyébként mindezek közül az atlétika volt a nagy szerelem, ahol korosztályos válogatottként sok szép eredményt értem el itthon és külföldön egyaránt. Nagyon komolyan vettem, azonban egy Achilles-ín sérülés sajnos véget vetett az atlétikai sportkarrieremnek” – mesélt a kezdetekről Viktória, aki elárulta: nagypapája a ’60-as években szintén motokrossz-versenyző volt, s édesapja gyermekkori álmát valósította meg akkor, amikor felnőttként megvette első saját kétkerekűjét, fiútestvére pedig mindössze tíz éves volt, amikor megkapta első motorját, s ebből a körből Viktória sem maradhatott ki, aki egyébként a mai napig hálás a családja támogatásért. “Engem mindig is érdekeltek az autók, a motorok – szerettem őket nézegetni, mindig körülöttük sündörögtem. Kislányként egyébként autószerelő szerettem volna lenni. Persze ezt kinőttem, de a család motorjait mindig kipróbáltam és voltak is saját robogóim, motorjaim.
A jogosítvány megszerzése után az egyik barátnőmmel hétvégente motoros túrákat tartottunk kettesben, de a terepmotorozásba viszonylag későn, főiskolás koromban kóstoltam bele. Úgy indult, hogy évente leutaztunk Erdélybe, ahol a fiúk egész nap egy nagy csapattal túráznak a hegyekben. Az élménybeszámolóikat hallgatva, képeiket nézegetve döntöttem el, hogy ezt én is át szeretném élni. Megkértem apukámat, hogy tanítson meg a fortélyokra, hogy legközelebb én is velük tudjak tartani, az utcai motoromat pedig terepre cseréltük – ez aztán egészen a versenyzésig ‘fajult’” – nyilatkozta a motoros hölgy, aki azt is elárulta: hiányzott neki a versenyzés, hiszen elmondása szerint ő egy rendkívül kompetitív személyiség. “Nagyon szeretem ezt az életformát, mindig új célokat kitűzni, és átélni az ahhoz vezető utat, és utána persze felhőtlenül örülni az eredménynek.”
Szekeres Viktória igazán szerencsés helyzetben van, hiszen a családja teljes mértékben támogatta őt a pályája során, azonban néhanapján ő is szembesül azzal, hogy általánosságban itthon még mindig furcsán néznek egy olyan hölgyre, aki női mivolta mellett motorversenyző is. “Vannak, akiknek tetszik az, hogy valaki nő létére ezt a sportot űzi és elismerik a teljesítményét, buzdítják a pálya szélén. De megvan a másik oldal is, akik – mivel ez még nem szokványos – nem fogadják el a nőket ebben a sportágban, s időnként negatívan nyilvánulnak meg. Szerencsére ez utóbbira egyébként egyre kevesebb a példa, s úgy gondolom, hogy a hosszú évek alatt tanúsított kitartó munkámnak köszönhetően ott van a helyem a mezőnyben.
Szerintem egyébként természetes az, hogy a nemeken belül megvan a rivalizálás. Itt ez fokozottabban jelenik meg, mert a fiúk igyekeznek még jobbak lenni, ha egy lánnyal kerülnek szembe. De egyébként bátran állíthatom, hogy sokkal jobb most a helyzet, mint mondjuk 5-6 évvel ezelőtt. Rengeteg szurkolóm szokott lenni a pálya szélén – ez nagyon jó érzés és extra energiát ad menet közben.
Mint egyetlen női versenyző a mezőnyben, nem szoktam külön elismerésben részesülni a versenyek után, díjkiosztókon, ugyanúgy meg kell dolgozni a díjakért mint a fiúknak, talán egy kicsit jobban is, hiszen általában ők eredendően sokkal jobb fizikummal és bátrabb személyiséggel rendelkeznek.”
Habár a technikai sportokat még mindig, a mai napig sokan alábecsülik, azonban nagyon komoly fizikai felkészülést igényel egy-egy versenyhétvége – Szekeres Viktória elárulta nekünk: egy profi endurokrossz-versenyző hasonló állóképességgel rendelkezik, mint egy kerékpáros vagy hosszútávfutó, s ezt még fokozzák az állandó ugratások, a rázkódások illetve az a tény, hogy a motort sokszor saját maguknak kell megtartaniuk. „Igen magas az átlagpulzusunk a versenyek alkalmával, így igazából, összességében semmilyen más sporthoz nem hasonlítható. Sokan úgy tartják, hogy a legjobb edzés a motorozás, de ezt a legnehezebb megvalósítani a hétköznapokban, így alternatívákat keresünk. Szerencsére nagyon jó alapot adott a kiskorom óta alapozott sportos előéletem. Heti több alkalommal kerékpározom, idén pedig már második éve hegyikerékpár versenyeken is indulok, mindemellett saját testsúlyos, erősítő gyakorlatokat végzek, illetve a téli alapozáskor vannak kör- és crossfit jellegű edzések is, mindemellett évente többször próbálunk egy-egy hosszú hétvégét edzőtáborozással tölteni. Igyekszem odafigyelni az izmok, ízületek állapotára, ezért fontosnak tartom a nyújtást, így külön streching órára is járok, illetve nagyon szeretem az smr hengert és rendszeresen szaunázom és látogatom a gyógyfürdőket is.
Ami az étkezést illeti, igyekszem természetes és jó minőségű ételeket fogyasztani, és mindemellett saját magam elkészíteni azokat. Nagyon szeretek sütni-főzni, de sokszor fárasztó megoldani a munka és edzések után, viszont úgy gondolom, megéri ezzel is külön foglalkozni. Éppen ezért gyorsan és könnyen elkészíthető ételeket választok. Sosem voltam híve semmilyen divatos diétának, sokkal inkább a változatosságra törekszem. Olyan ételekre van szükségem, amelyek megfelelő tápanyagot tartalmaznak, hogy bírja a szervezetem az igénybevételt.
Fontos számomra az alapanyag. Sok zöldséget, gyümölcsöt a kertünkben termesztünk meg magunknak és minden másra megvannak a jól bejáratott források a piacon vagy éppen az ismeretségi körben. Édesanyámmal és nagymamámmal mindig szakítunk időt a befőzésre, hogy meglegyen a saját lekvár, ketchup, paradicsomlé és hasonlók. Versenyek előtt mindig szénhidrátdúsabb ételek kerülnek az asztalra, ilyenkor több tésztát, rizst fogyasztunk, a többi napon pedig preferáljuk a több húst zöldségekkel, illetve természetesen a gyümölcsöt. Legtöbbször csirkét vagy halat készítek, viszont őszintén szólva nagyon szeretem a marhát, bárányt, illetve a vad húsokat is, de egy fehér húsból készült étel még egy hétköznap este is gyorsan elkészíthető. Egyik kedvencem a pirított darált hús, rizzsel és valamilyen zöldséggel, rakottnak összesütve. Ilyenkor télen nagyon jó választás a zöldségkrémleves, mert felmelegít és nagyon egészséges. Fűszerekkel össze turmixolva szinte bármilyen zöldség nagyon ízletes lehet, és nem szükséges sűríteni sem. A mindennapjaim elmaradhatatlan szereplője a frissen facsart gyümölcslé és valamilyen gyógynövényből készült tea. Táplálékkiegészítőnek is természetes, növényi alapút választok.”
Ahogy már fentebb is kifejtettük, a legtöbbünkben még mindig élének élnek a sztereotípiák, s úgy gondolhatjuk, hogy egy motorversenyzőnő kifejezetten csak és kizárólag férfias lehet – szerencsére ez azonban egyáltalán nincs így. “Sokszor meglepődnek, amikor egy ismeretlen számára kiderül, hogy milyen sportot is űzök, mert a külsőmből és a viselkedésemből adódóan szinte senki nem gondolná rólam, hogy endurokrossz-versenyző vagyok. Szeretek nőiesen öltözködni, még ha sokszor nincs is kedvem felvenni a magassarkú cipőmet vagy épp egy kényelmesebb pulcsira vágyom, mert fáradt vagyok az előző napi edzés után, viszont erre az esetre is megvannak a megfelelő kiegészítőim.
Tény, hogy a bőröm, a hajam, a körmeim sokkal jobban igénybe vannak véve, mint egy átlagos életformát élő nőnek, ezekre külön oda kell figyelnem, hiszen fokozottabb ápolást igényelnek. Mindemellett a konyhában is nagyon szeretek sürögni-forogni, és mindenféle háztartásbeli teendőt ellátok. Háziállataim is vannak: kutya, cica. Szeretem a mozit, színházat, és imádok kézműveskedni. Az életemben minden olyan dolog megvan, mint bárki másnak, csak kicsit kevesebb időm jut rá. De ez bármilyen más sportolóról is elmondható, nem csak arról, aki technikai sportot űz.”
Habár Szekeres Viktória igencsak nőies és vonzó nő, ennek ellenére mégis picit megijedtek a férfiak akkor, amikor megtudták, hogy melyik sport is a szenvedélye. “Azután, hogy elkezdtem motorral versenyezni, sokkal kevesebben kezdtek nekem udvarolni, mint előtte. Úgy látom, hogy kevésbé mernek kezdeményezni a férfiak egy technikai sportban versenyző nőnél. Elsőre nagyon vagánynak, vonzónak tűnhet egy motoros nő, de tudom, hogy nem könnyű ezzel együtt élni.
Sokat edzek, hétvégente versenyeim vannak a bulik vagy a wellneszezés helyett, legtöbbször pedig fiúk vesznek körül – ezt sem mindenkinek könnyű tolerálnia. Aztán ahogy az idő előrehaladtával realizálódtak bennük ezek a nehézségek, sokan inkább odébb álltak. De szerintem ez egyébként általánosságban is igaz minden sportolóra, mindegy, hogy nő vagy férfis: meg kell találni a megfelelő partnert, aki el tudja fogadni és szereti ezt az életformát, társ ebben, és támogatja az illetőt a sportolói karrierjében. Egyébként nem lehet véletlen, hogy sokszor a sportoló egy másik sportolóban találja meg a párját. A párom, amikor megismerkedtünk, csak hobby szinten sportolt, és ráadásul nem is a versenypályán találkoztunk, de tetszett neki és elfogadta amit csinálok, és azóta már ő is komolyabban edz – mindemellett pedig ő is elkezdett versenyezni a kerékpársportban.”
Szekeres Viktória kedvenc karácsonyi receptje – Neked:
Bazsalikomos camembertel töltött csirkemell
Hozzávalók:
• 10 szelet nem túl vékony csirkemell, enyhén kloffolva, amit megtöltve félbe tudunk hajtani
• 3 darab zsemle
• 0,5 kg camembert
• 3 tojás
• 3 dkg bazsalikom
• Só, bors
• 2 csokor petrezselyem
• olaj
Elkészítés:
A megáztatott zsemlékre ráöntjük a felvert tojásokat, megsózzuk, megborsozzuk, belekeverjük az aprított bazsalikomot és az egyik csokor petrezselymet, kockázott sajtot. Összekeverjük, negyed órára félretesszük. A csirkeszeleteket besózzuk, rásimítjuk a tölteléket és félbe hajtva összetűzzük hústűvel. Enyhén olajozott tepsibe tesszük őket, kicsit a tetejüket is megkenjük. Előmelegített sütőben, közepes hőfokon, körülbelül 20 percig sütjük lefedve, 30 percig kitakarva. Az esetleg kimaradt tölteléket mellé lehet tenni megsütni. Ha kész, petrezselyemmel díszítjük. Én mandulás rizzsel és házi áfonya lekvárral tálalom, de bármilyen piros gyümölcs lekvárral vagy gyümölcs befőttel is rendkívül ízletes.
Fotók: Miller Photostudio, Dézsi Dorina, Bak Ferenc, archív
Szólj hozzá