Piliscséven rendezték meg az endurokrossz-bajnokság utolsó fordulóját, az úgy nevezett Királyválasztót. Igen, a megnevezés igencsak találó, hiszen úgymond itt kerül megválasztásra a „Dombok Királya”. A község egyébként nemcsak a magyar motokrossz egyik bölcsője, hanem itt található az egyik legnehezebb pálya is.
„A korábbi évek tapasztalataiból adódóan nem voltak épp kellemes emlékeim erről a pályáról, hisz hacsak 2016-ot nézzük, két motorozásból, két törést gyűjtöttem be itt. Részben emiatt is, egy biztonsági célba érés volt a tervem” – kezdte a Sportime Magazinnak adott beszámolóját Szekeres Zsolt, aki hozzátette: a kellemes őszi idő ezen a pályán általában egyet jelent a hatalmas porral, s ezt már az előttünk zajló amatőr futamok alatt is láthatták.
„A rajtom egészen jól sikerült, abszolút második, kategória elsőként vágtam neki a kétórás küzdelemnek. Az első körben, szlovák ellenfelem, Radek, beszorult egy mélyre kijárt nyomba, így kicsit tudtam javítani előnyömön, majd a harmadik körben – vélhetően egy nem megfelelő futómű beállítás miatt – elkezdtek bedurranni, elmerevedni az alkarjaim, s emiatt veszítettem a tempómból, majd az egyik leghosszabb és legtempósabb lejárón, egy nagy kategóriás motorú első osztályú versenyző mellett haladva, nyomot akartam váltani, hogy a ramplisból, rámenjek a simára. Ez volt a legnagyobb hiba ezen a versenyen, hisz ami simának látszott, az valójában körülbelül 30 centi mély ‘púder’ por volt, s ebbe belehajtva a puha por annyira megfékezte a motorom első kerekét, mintha teli első féket húztam volna, és ezzel a lendülettel átestem a kormányon előre. Valószínűleg fejre érkeztem, a motor többször rám esett a közös gurulás alatt.”
„Az esés után mindenem por borította, még a szemüvegem belsejébe is beragadt izzadtsággal keveredve, így szemüveg nélkül fejeztem be a kört. A szemüveg-, és kesztyűcsere után folytattam a versenyt, de már nem voltam a toppon. Pár kör után, agyrázkódás tünetei jelentkeztek, melyek erősen befolyásolják a látást és térérzékelést, s innentől kezdve hibát hiba követett. Egész évben nem estem ennyit mint ezen a napon. Végül célba értem, ötödik helyre hoztam be a gépet, ami a versenynap szempontjából nem a legjobb, de az év végi második helyet megtartottam. Szóval, az utolsó versenyen is bármi történhet, bárkivel…”
Szekeres Zsolt a nehéz verseny ellenére sem pihent sokat, ugyanis szinte azonnal elkezdett készülni testvérével, Szekeres Viktóriával együtt a soron következő cyclocross versenyre, s a közeljövőt illetően is vannak tervei. „Vikivel mindketten versenyezni fogunk a télen, s itt egy számomra új, erre a szakágra specializált kerékpárral, és az eddigiekhez képest eggyel magasabb kategóriában fogok versenyezni.”
Szólj hozzá